Ma

Azt (is) szeretem a vándorcirkuszban, hogy minden nap máshol reggelizem, máshol ebédelek és máshol vacsorázom.

Tegnap kornspitzet reggeliztem diós gomolyasajttal és avokádóval, a tetején majonézzel, hát mmm. :)

Ma a gazdag sajtos-tojásos szendvics után málnás túrókocka volt a desszert, földrajzilag tegnaptól kb. 100 km-re. 

Minden városban megvannak a gasztrohelyeim, ahol szívesen kávézom/sütizem. Viszont, mivel vega vagyok, a főtt ebéd elég necces, ha nem megyek haza, akkor van, hogy teljesen kimarad. A vegaságról most nem szeretnék beszélni, ez olyan földönkívüli dolog, sok összetevővel.

Hiába, hogy ma csak 11re kellett jönnöm dolgozni, sajnos hat előtt ki kellett másznom az ágyból, mert a kisautómnak reggel nyolcra volt időpontja kozmetikusoz, utána pedig 10re előműszakira vittem. Márciusban esedékes neki a vizsga, ezért nem tologathatom tovább, ha baja van, most derüljön ki. Na, és hát akinek van kutyája, és szokott vele kirándulni menni kocsival, az tudja, hogy hiába a mindenféle rongyika a jószág alá, a kutyaszőr az a speciális anyag, ami áthatol a bombabiztos vastag takarókon, plédeken, és meg sem áll az üléshuzatig, amibe aztán jól belekunkorodik, hogy biztosan el ne vesszen. Néhányszor próbálkoztam önálló takarítással, de az idő-energia hatékonysági rátán az autókozmetikus győzött. Mindössze ötezer jóféle császári aranypénzért kívül-belül csillogóvá varázsolták egyetlen óra alatt. Mintha új lenne, szuper beleülni, ilyenkor hónapokig vigyázok rá, megfogadom, hogy a kutyát csak nejlonszatyorban teszem be, stb., de végül persze minden ugyanúgy megy, mint azelőtt.

A próbaműszakira egy szuperkedves kollégámmal mentem, pénteken tölti az ötvenet, velemkorú gyerekei vannak, és imádom. Persze a vénasszony megbukott, a hátsófék és a karosszéria nagyon problémás, de nyilván azért viszem próbaműszakira, hogy tudjam, mit kell rajta megjavíttatni. A hely olyan, hogy ismerik a kollégámat, ezért négyezer forint volt ez a tortúra, de ha hozzájuk viszem vissza, akkor a rendes műszakiba beleszámítják az árát. Még hogy nem kell az ismerettség...

Ezután megkávéztattam a kollégát, aki egész éjszaka a közönséget szórakoztatta, és csak miattam nem ment még haza aludni.

Azután hirtelen 11 óra lett, és tudtam, hogy indulnom kell, hogy utolérjem a 100 km-re lévő málnás túrókockám.