Nincs

Nekem a február a mumushónapom, ha tehetném kihagynám az egészet a francba. Jó, hogy vége van.

Nincs kedvem semmihez, posztolni sem. Fúj a szél. Dehogy fúj, tombol, utálom, letépi a fejem.

Vettem Kistutajosnak cuki habfürdőt. Szerintem ez korfüggetlen.

Hétvége

Februárban ez az egyetlen hétvégém van, amikor szombaton és vasárnap is szabad vagyok, nem kell dolgoznom. Pont gyerektelen hétvége, ragyogó napsütés. Egyszerűen tökéletes.

Lenne.

De nem az, mert az egyik túlbuzgó kolléganőnk kitalálta (még karácsonykor), hogy csináljunk a cirkuszosok gyerekeinek karácsonyi műsort. Azután farsangi műsort. Meg legyen húsvéti is!

Mondtam már, hogy imádom a kollégáimat, mi egy hatalmas család vagyunk, és ha valaki ezzel nincs így, akkor ebben a munkakörben nem is lehet sokáig dolgozni, mert ezt vagy megszereted és megszokod, vagy megszöksz. Én az előbbi vagyok.

Február lévén farsangi műsorral készültünk a céges gyerekeknek. Három színdarabbal, maszk-készítés, soksok süti, táncika, meg minden ilyesmi. A gyerekek szeretik az ilyet.

Szamarat és macskát kellett játszanom. Én igazából ilyenkor vagyok elememben, ha játszhatok, nevettethetek, és nagyon sokszor gondolkodom azon, hogy ha más háttérben nőttem volna fel, akkor mi lenne most belőlem. Botanikus? Idegenvezető? Színész? Középiskolában jártam színjátszókörre. Persze, tiltották. Pedig. Milyen jó vagyok szamárnak. És macskának is. 

Iszonyúan élveztük, mi is, a gyerekek is, rengeteget nevettünk. 

De.

Megbeszéltük, hogy délben kezdünk, tízre megyünk próbálni, egykor én léphetek is, hiszen pasis hétvége van, legyen már egy kis énidőm is.

Csak én mentem tízre, a többiek tizenegy és dél között estek be, a vendégek fele jött csak délre, a másikfelére kereken egy órát vártunk, mert csak. Pikkakk elloptak tőlem egy napot.

Olyan csalódás ez, hogy pont én, akinek semmi érdeke nincs ebben az egészben (értsd: nincs gyerekem), én odateszem magam, időt és energiát fektetek egy ilyen dologba, pont nekem nincs tiszteletbentartva az időm. Pedig direkt kértem, hogy csak akkor vállalom el, ha hamar eljöhetek.

Mindegy, ennyit akartam csak. Jó hosszan sikerült.

Különben kihoztam a maximumot magamból, jól éreztem magam, játszottam a gyerekekkel, és közben azon elmélkedtem, hogy nekem valszeg sosem lesz titokban pálinkázgattunk a főnök saját hűtőjéből. Ez munkaidőben tilos. 

Mondjátok, hogy holnap is tavasz lesz már, sikeresen elzavartuk a farsangunkkal a telet!

Magyar valóságunk II.

Avagy variációk fűnyírásra.

(A fejemben meg valaki elkezdi fütyülni a Yellow Submarine-t)

Alkoholizmus

Volt egy életszakaszom, amikor komolyan aggódtam magamért, hogy alkoholista lesz belőlem.

Akkor még máshol dolgoztam, embertelen körülmények között éltem (munkásszállón), és minden napomat narancsos vodkával zártam. Mindegy volt, hogy reggel van (éjszakás műszak után), vagy este, ittam a vodkát elhajlásig.

Ez tegnapelőtt jutott eszembe, és egy hirtelen kialakult stresszhelyzet kapcsán megint. Olyat tud az alkohol velem, hogy felolvadok, ellazulok, és világbéke lesz. És ott amúgy abba is szoktam hagyni az ivást.

Olyan ez, mintha a stressz egy összegörcsölődött cipőfűző lenne a gyomromban. És akkor egy isteni irsai fröccs alkoholtartalma megfogja azt a bizonyos szálat, meghúzza, és oldódik minden.

Régóta nem ittam már vodkát. Két éve lesz idén, hogy a cigi is teljesen elmaradt, és nem volt küzdelem. A vodkáról a jogosítványom szoktatott le, a cigiről meg fogalmam sincs, hogy mi.

Én imádtam dohányozni, főleg, valami mellé. Sör, bor, kávé. Egy nap olyan mocskosul rosszul lettem tőle, hogy megijedtem, hogy terhes vagyok. De nem voltam az. És akárhányszor megpróbáltam ezt a rágyújtást, az első két slukk tökéletes. Utána undorodom. Nem is próbálkozom már. Ez vajon mi lehet?

Ladó szerint én valószínűleg olyan ember vagyok, akiben nincs meg a függőségért felelős gén. Van ilyen gén? Mondjuk, szerintem tudok függő lenni, csak nem szerektől.

Deo

Ezt még megírom, azután tényleg takarítok.

Évek óta stiftet használok izzadás ellen. Csak annyi az oka ennek, hogy a fújós dezodorok hajtógáza ártalmas a környezetre, és amikor kiürülnek, a szemétnek az egyik legrosszabb kategóriáját képezik. Amióta Ladóval élünk, szelektíven lehet hulladékgyűjteni. Az előző lakótársaim pasijaimmal nem lehetet mit kezdeni ezen a téren. Nehéz dolog a párválasztás.

Azután jött a hír, hogy az alumíniumos dezodorok növelik a mellrák kockázatát. Jól tudjuk, hogy a levegő és a danone joghurtok is, szóval nyilván a világon MINDEN kockázatnövelő. Na, mindegy, ki minek dől be, tudatosan vagy tudat alatt elkezdtem alumíniummentest használni. Őszinte leszek: ezek szarok. A legtöbbjétől egy óra múlva ugyanúgy izzadok, mint egy csataló. Pedig ugye izzadásGÁTLÓként funkcionálnak. Egyik deótól a másikig futkározva, volt, hogy két használat után ment a kukába az egész, mert konkrétan büdösebb a bőrömön, mintha be sem kenem vele magam. És tudjátok, ez is olyan, mint a parfüm, hogy mindenkinek a bőrén más hatása van. Van ez a saját testszag, a hormonjaink, ami mindenkinek speckó, nincs két egyforma, erről sztem a kutyák sokat tudnának mesélni, és ezért (is) van az, hogy nagyon sokáig tart, mire az ember talál egy olyan illatot, ami nemcsak tetszik, és a saját illatával is passzol.

És akkor tegnap megint kidobtan egy valag pénzt erre a párosra, megszegve vele a természetnek tett ígéretemet.

Gyanakszom az Axe-ra, mert fújós, de az illata nekem nagyon tetszik.

Ez a másik, az aloés viszont zöldalma illatú, és úgy tűnik, megy a "szagomhoz". De a legjobb, a kettő együtt, annyira jó, egyedi illatkeveréket hoznak létre, hogy ilyet kellene találnom parfümben is. 

Itt szagolgatom magam, ahelyett, hogy takarítanék. Nonszensz. Viszont, ha most nekiállok takkerolni, meglesz az izzadásteszt is. :D

Lusta

....vagy fáradt?

Ma takarítós, bevásárlós, főzős, kutyázós napot akartam tartani. Eddig csak a kutyázás és a bevásárlás része van meg. Most kávézom, hátha lesz erőm a többire is.

Tegnap még volt olyan is, csak este elfelejtettem, hogy az egyik kollégám hozott nekem kastélyzenéket. Én zene téren nagyon mindenevő vagyok, a reneszánsz-barokktól kezdve a jazz-en át egészen a hiphoppig, mindenféle stílusban vannak kedvenceim. Hangulat függő az egész.

Ez a kollégám barok zene függő. Hajnalonta csak úgy üvölt az autójából az orgona. Mindenki hülyézi, nekem szívem csücske, és a tavalyi év legromantikusabb történetét tőle hallottam, ráadásul a saját élete az. Hát hogyne imádnám? 

És akkor olyan szürreális volt, hogy két ügyintézés között az autójában ülve Bakkfark Bálint lantvariációját hallgatva megbeszéltük a Zorán unplugged koncertet. Nekem ilyen kollégáim vannak. 

Ma meg nem tudom mi lesz velem, az előbb egy laza órát gitároztam, mert a nagy takarítgatáshoz erőt kell gyűjtenem. Amúgy tíz évig hegedültem kötelezően. Miután abbahagytam, életem első ösztöndíjából vettem egy gitárt. Youtuberól tanulgatok., mikor van tisztességes netem. Egy kicsit lehetnék szorgalmasabb, és már bánom, hogy abbahagytam a hegedűt egy rossz tanár miatt. 

Amúgy, mikor Ladóval megismerkedtem, akkor nekünk kettőnknek három gitárja lett. És az első karácsonyunkra egy ukulelét vettünk. Hülyék-e vagyunk?

Ez itt a szobánk egyik fala

Ő a karácsonyi malacával játszik, amit Esztitől kapott. Néha elfelejti, hogy van, amikor eszébe jut, akkor meg boldogan rohangál fel és alá, röfögtetve a malacot. Vele örülök. :)

Ezt a kiskabátom zsebében találtam. Valaki tudta, hogy tavasz lesz a héten...

Fröccs

Az történt most, hogy beültem a vénasszonyba, és vezettem tíz percet, hogy Magyarország legeldugottabb falujában kérjek egy isteni pizzát elvitelre, és amíg készül, kértem egy irsai hosszúlépést. Szép zárása legyen ennek az ocsmány napnak.

Utóirat: nincs erőm kijavítani az előző poszt elírásait. Majd holnap.