Állapotok

Talán magyarázatra szolgál a múlt heti posztom. Sikerült rosszul tankolnom az autóba, szerencsére nem lett nagyobb anyagi kár. Érzelmileg full padlóra küldött, a szégyen érzés csak egy a sok közül, az önbizalmam eddig sem volt toppon, de most aztán teljesen a béka segge alá került. Nem segít, hogy kampányidőszak van, és még egy ilyen isten háta mögötti kis faluban is tele van szemetelve minden villanyoszlop. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy nemcsak az én mentális egészségem állapotom nem felel meg az EU szabványoknak.

Annyira ki vagyunk már borulva az elmúlt évek eseményeitől, hogy mindenre ugrunk, mint a tigris. 

Történt egyszer, egy munkahelyi ebéden. Az egyik kolléganőmnek csörgött a telefonja, a fia hívta, majd amikor letették, csak úgy mellesleg megjegyezte, hogy a fia épp egy lány kézilabda csapatot vitt meccsre. Lehetett volna egy teljesen ártatlan kérdés is, ami erre érkezett az egyik férfitól: "hány évesek?" - de erre mi (nők) kórusban visítottunk fel, hogy "GYEREKEK!!!" - épp, hogy a kezünk ügyében lévő evőeszközökkel fel nem szeleteltük a kérdezőt. El is felejtettem az egészet, de az éjszaka volt egy rémálmom erről a kérdező férfiról, amiről persze eszembe jutott ez a kis eset. Azóta ezen gondolkodom, hogy vajon mennyire ment már az agyamra ez a szenny.

Olvastam egy cikket, amiben az Epstein ügyet boncolgatta az író, abban a vonatkozásban, miszerint hány ember kell egy szörnyeteghez? Sofőrök, pilóták, ügyvédek, titkárnők, takarítók, több száz, több ezer ember, akiknek, ha fel is tűnt, hogy valami nem stimmel, mindenki úgy gondolta, hogy nem az ő dolga. Ugyanitt, tök mindegy, melyik szörnyetegről van szó, Hitler vagy Sztálin esetében feltehető ugyanez a kérdés. Nincsenek illúzióim az épp aktuális elmeroggyantakról sem, akik jelenleg intézik a népirtás(oka)t. És akkor itt vagyok a kis szemétdombomon, ahol meg sem merem kapirgatni a trágyát, nehogy büdösebb legyen, mint amilyen amúgyis. 

Arra gondoltam, hogy megcsináltatom az útlevelemet, még a választások előtt, amíg még lehet. Ki tudja, ha ismét nyer a fidesz, és kiraknak minket az EU-ból (amire minden esélyünk megvan), jól jön majd, hogy van útlevelem. Ennyit erről.

Ha mentálisan nem is, fizikailag jól vagyok. Négy hónapja nem iszom alkoholt, odafigyelek a kajára és vettem egy súlyozott hulahop karikát, amivel heti három-négy edzést tolok, attól függően, mennyi időm van. Néha ugrókötelezem is, ha kevesebb az időm, jól felnyomja a pulzusom. Nekem ez az edzésforma bejött, főleg, amióta szép idő van. Télen is edzettem, közben néztem valamit laptopon, most meg a fejemen a fejhallgatóval pillanatok alatt lenyomom a kitűzött célt. Ülőmunka és tanulás mellett iszonyúan szükségem van erre. 

Tavaly Ladótól szülinapomra kaptam egy apple watch-ot, attól nagyon hamar kiderült, hogy borzasztóan alszom. Állítólag egy felnőtt embernek az összes alvásából 20-25%-ot mély alvásban kellene tölteni (kb 1,5-2 óra). Nálam ez akkor 20-25 perc volt. Örültem, hogy kaptam egyfajta magyarázatot arra, hogy miért vagyok minden reggel olyan, mint akit megrágtak és kiköptek, de a problémát nem oldotta meg. Végül (egészen más okból) Ladó döntött úgy, hogy nem iszik alkoholt (egy ideig), támogatásomról biztosítva csatlakoztam hozzá. Valamenyire segített, szörnyen lassan (értsétek: hetek, de inkább hónapok alatt), de a 20-25 percekből lassan lett 40 és 50 perc is, ami a korábbi duplájának számított, úgyhogy nagyon meg voltam magammal elégedve. Aztán februárban elkezdett dolgozni nálunk a kőműves, ami azt jelentette, hogy minden reggel hétkor megjelent (hétvégén is), így ha nem akartam pizsamában találkozni vele 5kor, de legkésőbb 5.30kor fel kellett kelnem. Mivel egy teljes hónapig dolgozott nálunk, olyan ébredési rutin alakult ki nálam, hogy azóta hétvégén is 5.30kor felébredek, és ha már úgy alakul, fel is szoktam kelni (vagy legalábbis nem alszom vissza, csak fetrengek, kávézom). Cserébe este 8.40től takarodót fúj az órám, legkésőbb 9.30kor már el szoktam aludni. Így alakult, hogy ma reggel kicsit kómásan ébredtem. Nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy az éjjel nemhogy átléptem a bűvös 1 órás mély alvást, de egyenesen ott vagyok, ahol lenni kellene: sikerült 1 óra 25 percet aludnom. Annyira fel vagyok dobódva tőle, hogy ma éjjel ezért biztos megint csak 20 perc lesz, de igyekszem szem előtt tartani azt a csodálatos klisét, hogy a fejlődés nem lineáris. Egyébként hiányzik a pia. Hiányzik a teraszon fröccsözés, esti borozgatás, főleg amikor van valami: karácsony, szilveszter, szülinap. Hiányzik akkor is, amikor valami nagyon megerőltető munkát csinálunk, mert azelőtt bedobtunk közben egy pálinkát, aztán adj neki. Végigpróbáltuk az alkoholmentes söröket, sőt bort is (nem volt jó!), az edelweis alkoholmentes búzasöre egész finom. A Szent András sörfőzdét még korábban (az alkoholos időkben) felfedeztük, az ő alkoholmentes söreik is finomak (már ahhoz képest, hogy milyen egy átlagos alkoholmentes sör), de nem akarok álszent lenni, nekem ezzel vannak problémáim. Nem tudom, meddig maradunk így, jó lenne valami egészséges mennyiségre rátérni, de ha egy kicsit kutat az ember a témában, olyan, hogy egészséges mennyiség - alkoholból nem létezik. Sajnos. 

A másik nem túl érdekes töréntés, hogy rendeltem egy csomó finomságot a magosbolt.hu-ról (nemreklám). Mandula, kesudió, törökmogyoró, napraforgó, szezámmag, lenmag, chia mag, tökmag, liofilizált gyümölcsök - fúú, nyami. Az első rendelésünket egy hét alatt felfaltuk Ladóval, akkor döbbentem rá, hogy a szervezetünk mennyire ki volt éhezve ezekre. Nagyon megszerettük a banános chia pudingot - még a kőművesünk is rákapott, annyira, hogy abban az időben úgy nézett ki egy bevásárlásunk, mint akik otthon egy egész majomketrecet tartanak - annyi banánt vettünk. Persze, fogyni azt egy dekát nem sikerült, edzés ide-vagy oda. Reménykedem, hogy ép testben majd egyszer lesz ép lélek is - mert, amint azt fent kifejtettem, mentálisan és érzelmileg finoman szólva is elég rottyon vagyok.