Minél több idő telik el az utolsó posztom óta, annál nehezebben találom meg, hogy hol is kellene felvenni a blogírás fonalát.
Hiányzik Bezzeg, még mindig naponta eszembe jut. Akkor is gyakran gondoltam rá, míg élt bennem a remény, hogy visszatér.
Az idő elfolyt, sokkal lassabban telik az erdő mélyén, mint a világ többi részén. Ezt akkor veszem észre, amikor a nagyjából egyforma napokat felváltja valami esemény.
Visszagörgettem a telefonomon a képeket, és meg kell állapítanom, hogy a viszonylag egyforma napok kifejezés nagyon nem fedi a valóságot. Konkrétan annyira nem, hogy nincs két egyforma napunk.
A teljesség igénye nélkül itt egy lista, hogy mi történt az elmúlt hónapokban:
- Készítettem kovászos uborkát. Rengeteget.
- Megtartottuk Blanka szülinapját.
- A szülinap afterpartijaként elvittük a gyerekeket kajakozni a közeli tóhoz. Blanka annyira rajongott a kovászos uborkámért, hogy pakolt belőle a strandra is. Jófajta irigységgel figyeltem, ahogy a lángoshoz ropogtatja. Bárcsak én is ilyen lettem volna tizennyolc évesen.
- Tettem el uborkát és céklát is savanyúságnak.
- Gyönyörű lett a paradicsom, a paprika és a padlizsán termés. Ellenben a szarvasok (és nyomukban Bikfic) kipusztította a tökmagolajnak szánt tököt, és a krumpli nagyrészét. Ezen éppen csak egy percet bánkódtam, volt munka így is bőven.
- Sokat jártunk a Professzorékhoz. Anemonéval elültettünk 96 tő levendulát, a fiúk parkettáztak és konyhabútort is szereltünk. Ódákat tudnék zengeni a testvéri kapcsolatukról, szeretem, hogy annyira különböznek, mégis valahogy kiegészítik egymást.
- Buksi egészséges, Bori méretre megduplázódott, Bikfic pedig látványosan megváltozott. Nem vagyok kutyapszichológus, de minden nap eszeveszetten csóvál, és örömében fel-alá futkározik, ezt abszolút pozitívan értékelem. Februárban nem láttuk jönni ezt és nem is számítottunk rá, hogy tud ilyet is. A falkának Ladó épített fából kutyaágyat, én pedig varrtam nekik zsákvászon huzatot párnákra. Így méretüknek megfelelő, mégis stílusban egyforma vackuk van, továbbra is rajongunk értük.
- Szinte minden héten randiztunk, és szinte minden randin láttunk szivárványt. Gyönyörű nyarunk volt.
- Volt itthon Léna néni. Minden nap eljött Buksiért, aki továbbra is szerelmesen rajong érte (meg a tőle kapott kacsamájért). Rengeteget beszélgettünk, sétáltunk a hegyen, hiányzik a társasága. Talán jövőre, ha nyugdíjba megy, még több időt tudunk együtt tölteni.
- Leszoktam az instagramról. Néha még benézek, aztán megállapítom, hogy nem maradtam le semmiről.
- Az erdő szélén őzlábgombák nőttek, napokig rántottgombán éltünk. Remélem lesz még belőle.
- Voltunk Szlovéniában a tengerparton egy hétvégét. Ladó ötlete volt, megkérte a testvéreit (külön), hogy ugyan nem jönnének-e el addig vigyázni a kutyusokra. Ebből az lett, hogy mindenki rálelkesült a programra, így egy szuper tesós hétvége kerekedett. Hálás vagyok értük, jó látni, hogyan változnak az évek során, hogyan gyúrja őket az élet őszinte, önmagukat felvállalni tudó emberekké.
- Ladót előléptették. Nagyon boldog most, jó látni, hogy megtérült a befektetett energiája és végre olyan feladatokat kap, ami pont annyira jelent kihívást, hogy ne érezze azt, hogy kiégett, viszont ne is fulladjon bele a stresszbe.
- Eladtuk az előző autómat, és most kaptam egy újat. Igazi luxusként élem meg a vele való bandázást és - bár nagyon élveztem Ladó pickupjával hasítani - azért jóval könnyebb lesz így az élet.
- Érik a szőlő. Hamarosan visszük préselni, úgy mint tavaly az almát.
- Továbbra is hiányzik Bezzeg. Bárcsak olvasna, bárcsak olvashatnánk.
Az idei évet számomra nagyon körbelengi az elmúlás. Sokat gondolok arra, hogyan múlnak el életek, mi marad utánuk, hogyan folytatjuk nélkülük. Gyakran érzem, hogy semminek semmi értelme. "Az élet szar, aztán meghalunk." - mondta valamelyik bölcs influenszer. És tényleg, sokszor nehezemre esik reggelente felkelni, és tenni a dolgom, mintha felvettem volna egy szemüveget, ami folyamatosan arra emlékeztet, hogy minden elmúlik egyszer.
Persze nem kell azt gondolni mindjárt, hogy depressziós vagyok, egyszerűen ez most egy nehezebb időszak ilyen szempontból. Szerencsére sok szempontból meg könnyebb. Ladó most sokat van itthon, de az idő mennyisége nem megy a minőség rovására, ezért kifejezetten hálás vagyok. Bárcsak megállíthatnám az időt.
