Végre kettesben

Hosszú hónapok vannak mögöttünk. Március óta nem volt olyan hét, hogy Ladó hétköznap itthon aludt volna.  Hétvégén pedig vagy a különböző munkáinkat pótoltuk a ház körül, vagy aktív szociális életet éltünk a család különböző részeivel, barátokkal, sőt, a hibbant szomszédaink is voltak nálunk. Ráadásul olyan bénák voltunk, hogy amikor szabit vettünk ki, nem egyszerre voltunk, hanem váltott héten - főleg a gyerekek miatt, akik korosztály szerinti bontásban voltak nálunk. A 10-14 éves csapat korábban jött nagymamai felügyelettel, a nagyok meg amikor csak kedvük volt, így aztán csak pislogtunk, hogy mikor leszünk már kettesben. Na, nem mintha nem oldottuk volna meg, de azért a kisebb nagyobb szerelmes eltűnések messze álltak attól a minőségi időtöltéstől, amire mindketten vágytunk.

A mostani hétvégét sikerült úgy összehozni, hogy az összes feladatunk annyi volt, hogy Somát elfuvaroztuk a nagymamájához pénteken. Igaz, csütörtökön még nálunk volt a Kölyök, és kirándultunk egyet, azért estére sikerült ketten maradnunk, és még moziba is eljutottunk.

A Csillagos Eget néztük, 3D-ben. Minden este vetítik, csak vannak esték, amikor a felhős, viharos időjárás miatt élvezhetetlen a műsor. Aznap este tiszta volt az égbolt. Kitettük a napozóágyakat (ezúttal csillagozóágyakat) a telek közepére, bontottunk egy üveg villányit, és koraestétől éjfélig csak beszélgettünk és bámultuk az eget. Alkonyatkor még csak ígérte az este a csillagokat, aztán egyik pillanatról a másikra lekapcsolták a világítást, és egyszerre ragyogott fel többmillió csillag. A kiömlött tej is szépen kirajzolódott, mi pedig hirtelen nagyon aprónak és butának éreztük magunkat. Hogy lehet, hogy az ókorban néhány bölcs ember úgy ismerte a csillagokat, mint a tenyerét, mi meg azt sem tudjuk, melyik a Mars vagy a Szaturnusz?Csodálatos a világ, ahogyan minden a helyén van benne, ahogy működnek ezek a dolgok, anélkül, hogy tudnánk, mi hajtja. 

Végül három hullócsillagot is láttunk, és ez a néhány óra engem annyira feltöltött mentálisan, mintha kicseréltek volna. 

Pénteken elvittük Somát, hazafelé beugrottunk Ladó apukájához Siófokra, aztán olyan útvonalon indultunk vissza, hogy megálltunk csobbanni, meg enni egy lágost. Füreden rollert béreltünk, sajnos a tömegtől nagyon nem lehetett mocorogni, ezért felgurultunk a hegyre (elektromos roller, elég jó kis kütyü), elmentünk egészen Arácsig. Egyszer megálltunk inni egy fröccsöt, leültünk a partra, néztük az emberek fogatagát és úgy éreztem, hogy van egy buborék, amiben vagyunk mi ketten a magunk csendjével és vannak a többiek. Olyan távolinak tűnt, hogy valaha én is ott mentem a tömegben, valamikor régen mennyire próbáltam beilleszkedni, most meg csak ültünk ott Ladóval, összemosolyogva, mint akik valami távoli bolygóról tévedtek ide. Közben meg olyan jó volt csak úgy lenni, volt egy hely, ahol hangulatos jazz zene szólt, élveztük, hogy nyár van. Éjfél után értünk haza. 

Szombaton meg úgy ébredtünk, hogy nem kellene csinálni semmit. Így aztán felültünk a bicajunkra, áttekertünk Szlovéniába, találtunk egy mennyei éttermet, ahol van mindenféle vegán/vegetáriánus opció is a helyi dolgokból. Jól belakmároztunk, utána még tekeregtünk egyet. Ötvenkét kilométert sikerült tekerni, ebből körülbelül 26 km teljes hegymenet volt. A szlovén terep, az itteni dimbes-dombos vidékhez képest nagyon kemény, én a magam részéről teljesen kimerültem. 

Azért ma délelőtt még összekaptam magam és főztem hagymakrémlevest, rakott padlizsánt, és kipróbáltam Milonka receptjét. (Én! Aki pogácsán kívül soha nem süt semmit... de ha már itt van ez a rengeteg gyümölcs, kellett valami.) Köszi Milonka, Isteni lett. (Ami nagyon nagy szó, mert én kifejezetten antitalentum vagyok sütik terén.)

Szeder, szilva, alma, és egy szem, gyönyörű érett füge

A kert

 Ezt a posztot azért írom meg, hogy jövő februárban, amikor elkezdem a magocskákat elvetni, akkor emlékeztetni tudjam magam, hogy merre akarok fejlődni.

A borsószüret után tökökkel ültettük tele a kert azon részét, ahol nincsenek óriáskaspók. A tökök mindent elfoglaltak, gyakorlatilag nincs olyan hely a kertben, ahol nem tök van. Ebben igazán az a szomorú, hogy sütnivaló tökként árult palántát vettem a piacon, de ezek tökmagnak való tökök (amiből a helyiek egyébként tölmagolajat sajtolnak). Nem tudom, mit fogunk kezdeni ennyi tökkel, de mindegy, most már nem irtom ki. Jövőre majd okosabb leszek! (Térjünk vissza erre majd egy év múlva.)

Szóval maradt a paprika, az uborka, a paradicsom, padlizsán és a krumpli.  Illetve Ilonka néni tormája is kinőtt, vele egyelőre olyan a kapcsolatunk, hogy szemmel tartjuk egymást. 

Az óriáskaspós próbamódszer abból állt, hogy gyakorlatilag úgy kezeltük ezeket az edényeket, mintha magaságyások lennének. A kaspó aljába, 40 centi vastagon nedvességtől már rothadásnak indult falevelet tettünk. Arra tettük a termőföldet, majd palántázás/vetés után frissen nyírt fűvel mulcsoztuk. A kert teljes területe nem haladja meg a harminc négyzetmétert, és tavasztól idáig messziről sem látott kapát soha. Időnként, amikor egy gazfickó kinőtt a mulcsból, azt kézzel kihúztam, és a helyére tettem egy kupac fűnyesedéket. A mulcsozás előnyei között szerepel, hogy nem kell állandóan gazolni - csak a számunkra kedves növény bújhat ki a földből, a többiek nem kapnak fényt, illetve folyamatosan nedvesen tartja a talajt, ezzel biztosítva a növényeinknek, hogy ne száradjanak ki akkor sem, ha egész nap 30 fokos napsütés van. Ugyanakkor nem kell attól tartani, hogy elrohad minden, hiszen átengedi a vizet. Bár ezt mindjárt meg is cáfolom. 

A krumpli gyönyörű lett, még úgy is, hogy gyakorlatilag nem láttuk virágozni a növényt mert poloskák rágták folyamatosan. Végülis, a krumplinál a gyökere a lényeg, lótetű nem jutott hozzá. Amit jövőre mindenképpen szeretnék máshogy csinálni a krumplival kapcsolatban, az az, hogy 15 szem vetőkrumpli kevés egy ekkora bödönbe. Mindössze egy rekesznyi krumplink lett, ami nemhogy egy télre, de egy hónapra sem elég. Nem haragszom magamra emiatt, nem tudhattam, hogy mennyien férnek el, de ennek kb a duplája simán mehet. 

A többiekről meg nincs mit írni. A padlizsán a király mindenki felett, bár a paprikával versenyezhetnének, olyan szép termést hoztak. A paradicsom szépen indult, viszont emellett a csapadékmennyiség mellett sajnos a termés rothad. (Itt cáfolhatnám a mulcsozás rothadás elleni képességét, de az a helyzet, hogy ekkora mennyiségű csapadék mellett a környék összes szabadföldben termett paradicsoma elrohadt. Sajnos erre a fóliasátor lenne a tuti megoldás.) Az uborka meg, ha az ember egyszer elfelejti locsolni, annyira duzzog, hogy egy hónapig semmit sem terem, neki aztán nincs az a víz mennyiség, ami elég lenne, mulcs ide, vagy oda. Előtte mondjuk ő vezette a toplistát, amikor még se paprika, se padlizsán nem volt. 

Amit jövőre mindenképpen szeretnék, az ideieken kívül: hagyma, répa, petrezselyem, retek, cékla és saláta. Idén sikerült Ladó kertészetéből fennmaradt, "lejárt" magokat vetni - egy sem kelt ki. (Több napi munkám volt kuka, de ezen végül csak nevettem. Ki gondolná, hogy le tud járni egy mag??) Ezeken kívül szeretnék zöldbabot és főzni való kukoricát, napraforgót*, és legalább háromszor ennyi zöldborsót, illetve másfajta paradicsomot. 

Az idei év nagy tanulsága az volt, hogy ennél sokkal több munkát tudnék vállalni a kertben (a szociális élet hátrányára), illetve nem csak munkában, termésben is jó lenne kicsit többet teremteni. Nem álmodozom az éves zöldségszükségletünkről, de ha legalább a felét sikerülne megtermelni, annak nagyon örülnék. 

Összességében azért elégedett vagyok, mert az idei mindenképpen teszt-évnek indult. Semmiképp nem akartam túlvállalni magam, hogy csalódás legyen - nos, ez azt hiszem, sikerült. 

Ami részleges kudarcként értékelhető, az a gyümölcs felhasználása. A körtét ugyan összeszedtem pálinkának, de a sok utánaolvasás és művelődés után, végül nem kezdtünk bele, mert mire szép mennyiségű körte összejött volna, az eleje gyakorlatilag elrohadt - márpedig, minőségi párlatot csak jó minőségű gyümölcsből lehet készíteni. Erre jövőre visszatérünk. Na, nem mintha versenyre akarnánk vinni a pálinkát, de ha már adott a gyümölcs, valamit kezdeni is kellene vele. Befőttet meg nem teszek el, annak ellenére, hogy Lovasi szerint az "egyiktől fekete, a másiktól pedig rózsaszínű lesz az élet". 

A kudarc azért részleges, mert az almatermés viszont gyönyörű, szorgalmasan szedem az almát, amit darálás után le tudunk préseltetni. Ez a projekt folyamatban van, a szedett alma nem rothad. 

Ezen kívül szilvafánk van még, aki említésre méltó, de neki még érnie kell. Szilvás pitéről álmodozom vele kapcsolatban, meg talán lekvárról (ebben még nem vagyok biztos, hogy bele akarok  vágni). 

Nagyon sokat kell még tanulnom, ahhoz, hogy ez könnyebben menjen, főleg türelmet és kitartást. Az egyetlen, amit szerintem százszázalékosan teljesítettem a tervből, az az volt, hogy ha valami nem sikerül úgy, ahogy kellene, akkor intézzem el egy vállrándítással. Tudatosítottam magamban, hogy bizony, ez nem a Lidl, hogy bemegyek a légkondicionált üzlethelyiségbe, és leveszem a polcról a friss zöldséget. (Amivel egyébként nincs semmi gond!) Kertet ápolni, és gondozni nem könnyű feladat, de én ezt akartam, választottam, és lehetőségem van rá, hogy tegyem, ezért azt hiszem igazán megengedhetem magamnak azt is, hogy ha valami nem tankönyvi tökéletes, akkor azt lazán engedjem. Na, ennyit erről. Így is kilométeres lett ez a poszt. 

Rengeteg képem van, tényleg csak néhányat töltök fel.

Ekkora az egész kert - az a fura bokor a dézsában, az alábbi padlizsán

Nem tudom, hol éltem eddig, de sosem gondoltam, hogy a padlizsánnak ilyen szép virága van

*A madarak az etetőből elvetettek néhány szem napraforgómagot. Ezt például a muskátlisládába sikerült bedobniuk, ahonnan még időben átültettem - sajnos baleset érte. Viszont jövőre jó lenne néhányat megtartani télre a madárkáknak. Annyit úgysem tudok megtermelni, hogy egy egész télre elég legyen nekik... 

Almafa és kerekeskút

Gyümölcsös

A másik Adél

 Tegnap délután fél négyre beszéltük meg Adéllal, hogy találkozunk a Keresztnél*.

Ladó szabadságon van, és tegnap reggel úgy kelt fel, hogy kifesti a konyhánkat. Mivel én délelőtt dolgoztam, délutánra pedig tervezett programunk volt, lett egy kis feszkó köztünk, hogy miért pont ma (azaz tegnap). Csütörtöktől itthon vagyok én is, ketten minden könnyebb - de nem, neki festhetnékje volt, úgyhogy végül belenyugodtam, hogy ez van, Adél egy hatalmas kupiba fog látogatni.

Délután a munkából hazaérve kicsit tovább nőtt a feszkó, Ladót zavarta, hogy jön Adél, de végül nem mondta, hogy mondjam le. Elfogyott a festéke is, mielőtt végzett volna vele, szóval nem nagyon találtuk egymást. Míg ő elment festéket venni a városba, én találkoztam a legújabb barátnőmmel. **

Nagyon szuper volt, mindent megcsodált, lelkesedett, fotózkodott, teljesen odavolt, hogy milyen fantasztikus hely ez, meg szemet vetett a mosogatógépemre. Mesélt ő is. 

Picit nagyobb területük van, mint nekünk. A párjával tavaly tavasszal ismerkedtek meg, a lánynak volt (van) saját, dunaparti háza. Adél egy menő multinál, a srác (Boldizsár, mondjuk) építészként dolgozott. Aztán elegük lett, egyfolytában álmodoztak csak, hogy majd egyszer így kellene élni - úgyhogy decemberben felmondtak a munkahelyükön, és jöttek volna már márciusban, de covid. 

Most egy jurtában élnek és egy lakóautóval oldják meg a tusolást. Boldi tervezett egy házat maguknak, építkezni fognak. Nagyon nehezíti a dolgukat, hogy itt minden nap esik 80 - de inkább 100 mm eső. Mi mázlisták voltunk a költözéssel és az akkori száraz időjárással, illetve Ladó kapásból az út járhatóvá tételével kezdett, míg náluk most épp nyakig ér a sár.

Egy összkomfortos házból, Budapest adta lehetőségekből és kényelemből hirtelen kikerülni a teljes nomád életbe egy összeszokott párnak is kihívás. Náluk most erősen hullámvasút van, ennél fogva szinte azonnal mélyebb dolgokról is beszélni kezdtünk. Nagyon csodálatra méltó a kitartásuk, ahogy küzdenek napról napra, célokat állítanak és újraterveznek. Drukkolok nekik, hogy meg tudják valósítani az álmaikat. 

Adél hozott nekem ajándékba saját készítésű citromfű-csalán teát, csalán szappant, macerátumot***, egy kis kézzel festett kavicsot és egy ásvány karkötőt. Nagyon meglepett a figyelmessége, és nagyon örültem - ennek a szappannak olyan illata van, hogy egész nap szagolgatnám - fogalmam sincs, mivel csal, de hogy ebben nem csak csalán van, az tuti. 

Végül Ladó is hazaért és látva, hogy milyen jól adélosokodunk így együtt, oldódott ő is. Néhány órával később a grillt is begyújtotta, szedtem pár zöldséget a kertből, Boldit is sikerült áthívni és a fene tudja hogy, de egy spontán kis grillpartit csaptunk egy átlagos hétfő este.

Ma pedig Ladó befejezte a konyha festését, és gyönyörű lett! Arra értem haza, hogy mindent berendezett egyedül, meleg ebéddel és frissen főzött kávéval várt haza. Olyan büszke és hálás vagyok, hogy ilyen ezermester. Így a fehér falakkal az ördögien csúnyára mázolt, zöld kemencénk is egész pofás. Ilonka néninek volt ízlése: megkopott barackszín árnyalat alapon, pálinka-mintás (szilva, körte, barack) hengerezés. Biztosan hiányozni fog a háznak ez a szép minta, de hát ez van, én boldog vagyok a fehér falaktól. Egyszerre lett világosabb és nagyobb a tér - a tisztaság érzés meg isteni!

Még olyasmi van, hogy megkopasztottam a bazsalikombokrot, és most, a friss festésillatot a bazsalikom illata írja felül. Nagyjából hat hét, mire teljesen kiszárad, és morzsolhatóvá válik. Alig várom! 

*Itt a hegyen úgy tájékozódunk, mi gyüttmentek, hogy vannak bizonyos jellegzetes tájékozódási pontok (kilátó, öreg körtefa (vagy 300 éves), vagy egy pasi, akit valamikor régen keresztre feszítettek, és érthetetlen módon nem megy ki a divatból, nem tudják megállni, hogy ki ne tűzzék őt újra és újra, úton-útfélen.

**Mikor Ladónak mondtam hogy bemutatom a barátnőmet, nekem halkan megegyezte, hogy ne nevezzek már a barátnőmnek egy random lányt, akivel alig beszélgettünk még. Néhány órával később Adéllal megállapítottuk, hogy ez egy ilyen női érzés, hogy ez egy gyönyörű barátság kezdete - avagy "megvan a kémia". Ha valakinek értem és értékelem a humorát az első negyed órában (és viszont) akkor az már  több, mint amire az emberekkel kapcsolatban általában számítok. 

***Ki tudja, mi az a macerátum? Én bevallom, nekem a google segített. 

Be kind

 Azt vettem észre, hogy mintha mostanában divat lenne utálni egymást. Random embereket a boltban, a migránsokat, a melegeket, meg kb. mindenkit.

Aztán, ahogy Léna nénivel egyre többet bandázunk, rá kellett jönnöm, hogy időnként én is felülök erre a vonatra. Észre sem veszem, de percek alatt tudok rosszakat mondani, kritizálni random embereket, akiket nem is ismerek. Léna néni egészen másmilyen. A kedvessége szinte ragadós. Ezt az is erősíti, hogy Buksival teljesen egymásba vannak habarodva. A kutyánk minden nap, reggeli után átsétál Lénához, egész nap ott van, mikor este megyek érte, szerelmes pillantásokkal néznek egymásra a nénivel, és alig tudom elvonszolni. Léna néni áradozik róla, hogy mennyire kedves ez az állat, időnként lefényképezi és tapintható közöttük a meghitt barátság. Teljesen el vagyok tőlük varázsolva. Az ő korosztályára az jellemző, hogy a kutya csak egy házőrző, ne menjen lakásba, ne legyen láb alatt, illetve egye meg a maradékot. De hát, Léna néni nagyon különleges ember, és ezt valószínűleg Buksi is érzi. Ezzel a kedvességével nagyon sokat tanít nekem, egy hét alatt teljesen átformálta a gondolkodásom.

Lehet, hogy itt a blogban nem jön át, de a való életben bizony vannak dolgaim, amivel mérgezem magam és a többieket. Mondjuk, pont a migránsokkal és a melegekkel nincs semmi bajom, de gyakran elhagyja a számat, hogy "tipikus magyar", meg pl. vezetés közben jobb, ha nincs mellettem kiskorú, mert bizony, sűrűn káromkodom az indexet hírből sem ismerő, szabályokat be-nem-tartó sofőrökre. Pedig. Fogalmam sincs, mit visz a puttonyában az éppen aktuális "tipikus magyar".

A hétvégén kerti partira hívott minket a helyi barátnőm. Két házaspár volt még ott, nagyon kilógtunk a sorból, hogy nem eszünk húst, nem nézünk tv-t, és időnként megcirógatjuk egymást. A párok gyakorlatilag folyamatosan alázták egymást, a férfiak a feleségeiket, a feleségek a férjeiket, folyamatosan ment az adokkapok. Egy óra elteltével komolyabban kellett vennem a borospoharat, annyira fájt, hogy ilyen nyilvánosan bántják egymást. Ha az én hibáimat, amikkel minden nap küzdök, Ladó így felnagyítva, a barátaim előtt kifigurázva az arcomba vágná, biztos lennék benne, hogy nem szeret engem. Mi lehet akkor ezekkel a párokkal, amikor maguk között vannak? Azon túl, hogy nekem ez egy szörnyű tapasztalat volt, nagyon tanulságos is. Mert elhatároztam, hogy innentől kezdve én kedves akarok lenni. Legalább feleannyira, mint Léna néni.

Tegnap jött a GLS futár, folyamatos kontaktban voltunk. Általában nem tudnak feljönni a hegyre az autóikkal, így mindig egyeztetni szoktam velük, hogy lemegyek a faluba, és átveszem lent. Így volt ez tegnap is, a futár egy fiatal lány volt, jól ki volt fáradva, helyettesített ezen a vidéken, és többször el is tévedt. Felajánlottam neki, hogy segítek, átnéztem a listáját, és az enyémen kívül egyetlen olyan csomag volt, ami fent van a hegyen, mindegyik másikat megtalálja a fő utcán. Megkérdezte, hogy felviszem-e azt az egyet, mondtam neki, hogy persze, aztán elbúcsúztunk. A cím, ahol mi lakunk, Kismiskahegyi út 22, a lány, akinek vittem Kismiskahegy 20. Gondoltam, ennek nagyon egyben kell lennie, hát a zakkant szomszédunk (neszenekedkedvesség) lakik a Kismiskahegyi út 22-ben, csak tudni fogja, hogy ki ez a lány. Meg is kérdeztem, mire az volt a reakció, hogy küldjem vissza, mert itt nem lakik ilyen. 

Hát azért engem nem ilyen fából faragtak, felhívtam a csomagon szereplő számot, és 15 perc múlva találkoztam a lánnyal a hegyi utak egyik kereszteződésénél. Kiderült, hogy a Kismiskahegyi út és a Kismiskahegy az két különböző cím. Végül is igen. 

A lány velem egy idős, azonos keresztnevű, zöld szemű, már nagyon nagyon furcsa volt. Itt a hegyen hatvan alatti nőnemű nem él, testalkatra pedig mindenki kapálógép (már megint milyen jóindulatú vagyok... De hát ez van, ezek a nők mind nehéz fizikai munkát végeznek, legtöbbször egyedül vezetik a háztartást, férjeik vagy elhaltak már, vagy masszív alkoholisták, ami majdnem ugyanaz. Sajnos ezzel kézenfogva jár a testalkat, a sport és az egészség elhanyagolása, legtöbbjük csak tévében lát olyat, aki másképp éli az életét. Elkalandoztam.). Elkezdtünk beszélgetni ezzel az Adéllal, pillanatok alatt kiderült, hogy ezer közös tulajdonságunk van, többek között ő is fest, vízfestékkel. Egy hónapja költöztek ide a párjával, el is panaszolta, hogy idegenként mennyi bántást kap a helyiektől, amit aztán ki is veséztünk, hogy bizony, sosem leszünk helyiek, de az egyetlen módszer, amivel itt békében lehet majd együtt élni ezzel a zárt közösséggel az az, ha akkor is kedvesek vagyunk velük, amikor ők nem azok. Mert egy idő után mindenki elfárad a szeretetlenségbe. Szóval találtam egy barátnőt ebben a kedvességi projektben. Jövő héten hétfőn át is jön kávézni.

Már nem ígérem meg, hogy írok róla, mert amikor ilyet teszek, sose írok... 

Augusztus

Ja, hogy már lassan második hete új hónapot írunk...?

Most nagyon rohan az idő, mert ezer tennivaló akad.

Amit nem teszem, pedig vágyom rá:

• Nem írok
• Nem olvasok
• Nem festek
• Nem fekszem hintaágyban órákhosszat, bámulva a madarakat
• Alig fotózom - pedig kaptam új telefont, ami sokkal szebb képeket tud lőni. 

Amit ehelyett teszek:

• Egyik szociális eseményből a másikba esem - és még azt hittem, elevenen leszek elásva az erdő közepén. Hát nem. Ritkán sikerül egy kis egyedüllét, amikor igen, én balga elpocsékolom egy kis szundításra. 
• Nagyon sok a ház körüli munka. Körtét, almát szedek - előbbit pálinkának, utóbbit préselt almalének. Kertet és virágot gondozok, locsolok. 
• Próbálom egybentartani a háztartást a főzés-tisztaság-rend szentháromságában. 
• Hetente biciklizem, 25-50 km-es távokat - szerintem ettől bírom a mostani hajtást. Edzésben vagyok, szép lebarnult, izmos a vádlim. Ez a vidék tele van 13 százalékos emelkedőkkel, és, ha már így van, nagyon elszántan tekerünk a barátnőmmel. Leszállni nem ér. 
• Rengeteg gyümölcsöt eszem, áfonyát, dinnyét - és újabban szedret. 

Azért hoztam képeket, hátha örültök neki. Azoktól kérdezem, akik még erre jártok, hogy vagytok? 

Hibiszkusz

Tökkelütött tököm nő a kertben

Muskátlis

A muskátlik alatt a ládában rozmaring, levendula és bazsalikom

Kicsit kilóg a sorból, mert játszottam a színekkel - szúnyoghálószerelés Ladóval