Találtam egy magára hagyott, félig kihűlt testű kölyöksünt. Megpróbáltam életben tartani. Második közös esténken már magától evett, lelapította a tüskéit és én boldog voltam. Harmadnapra elpusztult.
Olyan fájdalomként éltem meg, olyan elképesztő űrt hagyott maga után, hogy azt hittem sosem heverem ki. Voltak már veszteségeim, de semmi nem fogható ahhoz a fájdalomhoz, amiben benne van egy "történhetett volna". Egy "lehetett volna másképp".
Miközben ezt az elképesztő, végtelennek tetsző mélységet próbáltam túlélni, kivirágzott a napraforgó, kirepültek a gólyák és a fecskék és felépült az autóbeállónk. Az élet megy tovább, akkor is, ha nehezemre esik vele menni.
Nagyon szeretem a kutakat.
A legtöbb mesében a kútnak misztikus szerepe, szimbolikus jelentése van, az egyik kedvenc mesémben is mohos kút szerepel (ha van időtök, hallgassátok meg, szerintem nagyon szép). A valóságban is óriási szerepe van volt a kutaknak, a régi időkben sok helyen nem is adódott más lehetősége az embereknek vízszerzésre. Mostanra eléggé kikoptak, vezetékekben jön a víz, amit tisztítanak, sokkal megbízhatóbb a közönséges csapvíz, mint bármelyik kút vize.
Az internet szerint Vas megyében 1992-re épült ki teljesen a jelenlegi vízhálózat, ami azért lássuk be, nem volt annyira régen. A házunkban élő néni és bácsi tartott teheneket, nyulakat, disznót, csirkét, ezeket mind itatni kellett és természetesen az alapvető háztartási teendőkhöz is elengedhetetlen volt a víz, a helyi (szomszéd) távolságok miatt pedig alapvető volt, hogy minden háznál fúrtak kutat. Természetes hát, hogy nekünk is van kutunk.
Nem tudom, Ilonka néni pontosan mikor hagyta abba a tehenekkel való vesződést (a férje elég korán meghalt), de az bizonyos, hogy legalább 20 éve nem használta már ezt a kutat senki. Nem is volt benne víz amikor ideköltöztünk.
Ezen a vidéken rengeteg eső esik, így tavaly, meg tavalyelőtt gyűjtöttük az esővizet és abból locsoltuk a kertet és a virágokat, abból mostuk az autókat. Nem is nagyon volt kérdés, hogy így lesz ez ezután is az idők végezetéig, ezért fogalmam sincs, hogy mi kattant Ladóban, de egy tavaszi délután azt vettem észre, hogy lázasan keresgél a neten kutakkal foglalkozó emberek után.
Rengeteg embert felhívott, de a legtöbb ember szinte két perc után visszautasította a kérést, mivel a mi kutunk nem gyűrűs, hanem téglából rakott kút (így képzelem el a mesében lévő mohos kutat is). Aztán mégis akadt valaki, aki azt mondta, hogy eljön megnézni. Hatalmas előrelépésnek tűnt a többiekhez képest, mégis a legdöbbenetesebb az volt, amikor egyszer csak csörgött a telefon, hogy akkor a következő héten szombaton jönnek kitisztítani a kutat. Egy weboldalon Ladó megadta a telefonszámát, onnan került ehhez a csapathoz.
Így is lett. Három markos legény jött, lekapták a kút tetejét, egy kötél, egy deszka, pislogni sem volt időnk, már el is kezdték leengedni a legfiatalabbat. Se sisak, se biztonsági beülő, semmi kecmec, csak így.
Épp kezdtük kifújni a bennakadt levegőt, amikor a srác, akit lefelé engedtek, elkezdett éktelenül óbégatni.
- Húzzatok fel, húúúúúúzzzatok feeeeeel!!!!! - hatásszünet. Majd kétségbeesve folytatta: - Itt egy óriási békaaaaa!!!! -
És a másik kettő rezzenéstelen arccal kihúzta.
Mint kiderült, lemenni 20-30-50 méter mélyre az teljesen rendben van, de egy hatalmas varangyos békával szembenézni, nos, az emberfeletti erőt követel meg. Amikor a srác kijött, Ladóval arra gondoltunk, hogy azért ez elég jól kezdődik. Biztosan profik.
Másodjára a legidősebbet engedték le, aki szépen egyesével bepakolgatta a talált békákat a vödörbe, felküldte a felszínre és azután a békátlanná tett kútba ismét leengedték a legfiatalabbat. Az első kimert vödör homok után azt mondták, ebben a kútban lesz víz.
És lőn. Tizenegy talicska homok után, elkezdett szivárogni a víz.
Tudtuk mi, hogy ezek profik!
Bori első dolga volt megkóstolni, nagyon időm sem volt rá, hogy megtiltsam neki, utána napokig azt néztem, nincs-e valami baja. Nem lett, sőt, azóta minden locsoláskor iszik belőle, nagyon szereti. Az első héten sokszor homokos, mocsaras víz jött, mostanra (nagyjából két hónappal később) tiszta, átlátszó víz folyik. Kíváncsiságból el fogjuk küldeni bevizsgálásra a vizét, de addig is locsolom a kertet és a virágokat és minden nap örülünk, hogy a régi mohos kút most újult erővel adja nekünk a vizet.
