Változás

Augusztus óta érzem magamon, hogy valami nem oké. Nem fizikailag, hanem odabenn, magamban. 

Csak mocorogtam, így-úgy, nekem ez se jó, az se jó, a munka se jó, hiába szeretem, kevés, sehogysejó, az életem kevés, kezdeni kellene magammal valamit.

Akárki kérdezte, mit csinálnék szivesen, ha nem ezt a cirkuszt, vagy egy nem tudom, vagy pedig a kert olyan jó volt, azt szeretném volt a válaszom.

Ladó mondta is, hogy ott a fólia, mondjak fel, csináljam, de én egyedül azt soha, ahhoz meg én vagyok kevés.

De az elmúlt néhány nap eseményei teljesen felráztak, megpörgettek, tele lettem újra tervekkel és energiával - noha a valós energiaszintem valahol a nulla és a mínusz egy közötti skálán mozog.

Az Üzlettársam mondjuk épp bázisugrást hajt végre az Eiffel torony tetejéről, ahhoz, hogy elindíthassuk a gépezetet. Nagyon remélem, hogy túléli.