Találtam egy magára hagyott, félig kihűlt testű kölyöksünt. Megpróbáltam életben tartani. Második közös esténken már magától evett, lelapította a tüskéit és én boldog voltam. Harmadnapra elpusztult.
Olyan fájdalomként éltem meg, olyan elképesztő űrt hagyott maga után, hogy azt hittem sosem heverem ki. Voltak már veszteségeim, de semmi nem fogható ahhoz a fájdalomhoz, amiben benne van egy "történhetett volna". Egy "lehetett volna másképp".
Miközben ezt az elképesztő, végtelennek tetsző mélységet próbáltam túlélni, kivirágzott a napraforgó, kirepültek a gólyák és a fecskék és felépült az autóbeállónk. Az élet megy tovább, akkor is, ha nehezemre esik vele menni.
<3 Jaj...
VálaszTörlésTavaly nálunk is hasonló történt, már nem tudtam megmenteni, hiába próbáltam.
Sajnálom. :( Úgy tűnik, a sünmentés nem egy hálás folyamat.
TörlésTudom ém, hogy az élet része az elmúlás, de amikor egy gyerekállattal történik az olyan érthetetlen. Ártatlanabb volt mindennél, megérdemelte volna, hogy boldog gikisztavadásszá nőljön.
Nagyon fájdalmas egy állat elvesztése, amikor az ember szívéhez nőtt, amikor ott volt az öröm, hogy él, eszik, és érzed/látod, hogy még kötődni is kezdett hozzád. Bár nem vígasz tudom, de ennek az édes kicsi sünnek tudtál adni néhány óra törődést, szeretet, nem egyedül, elhagyatva halt meg, valahol. Én még egy méhecskét is megkönnyeztem a napokban, amikor a parkolóban állva rárepült a kocsim ablakára, és láttam rajta, hogy szenved, levettem onnan egy levéllel, még a finom kicsi megérintést is hagyta már, aztán egy idő múlva nem mozdult, ültem ott a levélen a méhecskével egy ideig, hátha..., de sajnos nem éledt fel. Letettem egy virágra, párnája lett a szirom.
VálaszTörlésGyönyörű a napraforgód a cserépvázában. :)
<3
TörlésFodor Ákost szabadon idézve, ezek szerint téged is minden megérint. Sosem nő be a szíved lágya.
Ne is.
Fájó ez, de inkább így, mint sehogy.
Igen, megérint. :) Nagyon szeretem az állatokat és a természetet, nagyon szép, fás helyen nőttem fel, nagyszülőknél kert, állatokkal, mi nem a beton rengetegben játszottunk, hanem a természet lágy ölén. A természet
Törlésa maga mindenségével gyógyítja a beteg, szomorú lelket és mosolyt, örömet nyújt, ami mindig ott van, csak meg kell látni. És igen, bár fájó tud lenni az ilyen "be nem nőtt szívünk lágya", ha elvesztésről van szó, de milyen öröm és jó érzés is tud lenni ez, és azért inkább ez a boldogság az, amiből több van, és mennyivel több van nekünk, mint akinek a szíve lágya már benőtt, ha valaha nyitva is volt. <3
Nagyon sajnálom. Szerinrem azért számít, hogy szegény süni nem magára hagyottan ment el, volt, akinek számított a kis lénye, lesz, aki emlékezni fog rá.
VálaszTörlésÓ-(♥ Pár éve találtunk mi is egy gödörbe beleesve, sajnos ő is meghalt még aznap...-'( viszont tavaly egy gyereksünt, aki hangosan hívta a mamáját, de a kutyijainktól nem mert odamenni... a kert mögött volt egy elhagyatott terület, oda kitettük, és pár percen belül meg is jelent a mama♥♥
VálaszTörlésSajnálom, fájdalmas lehetett. A jövőbeli veszteség ijeszt meg kicsit egy állat befogadásában, tudom, hogy nagyon megviselne. Lehet persze bélküle élni, de aki már próbálta, azt mondja, nem érdemes... 🤔
VálaszTörlés