Made my day

A termékmegnevezés csak egy dolog (eredetileg a pöcök helyett profil szerepelt), de a borítékra ragasztott matrica, na, az mindent vitt, mintha csak egy kedves kézművestől rendeltünk volna játékot. 

Megint elmerültem a világunkban, a szúkat sikerült lerendezni, ha minden jól megy, hamarosan vakolunk, végre!

Voltunk családlátogatáson, ahol valamilyen rejtélyes oknál fogva az anyósom, a sógornőm és két unokahugi tátott szájjal hallgatták az építkezős élményeim* és ahonnan úgy jöttünk el, hogy a két legfiatalabb lelkendezve ölelgetett. Könyörögtek, hogy nyári szünetben had jöjjenek segíteni. Később Ladó úgy fogalmazott, hogy akár forradalmárnak is elmehetnék, mert az valami eszméletlen, hogy még egy négyzetmétert sem vakoltunk, de már a család egyharmada lelkesen felújítaná az egész házunkat, akár egy hét alatt. Nagyon nevettem, mert igaza van. 

Eközben persze beköszöntött az év (számomra) legszebb időszaka. Olyan érzésem van, hogy évről évre több itt a madár, de az is lehet, hogy csak mostanra tanultam róluk annyit, hogy felismerjem őket. Például tegnap észrevettem hogy a leendő vendégkonyhába fészekanyagot hord egy ökörszem. Náluk úgy van, hogy a legény több fészket épít, és a hölgy kiválasztja azt, amelyik szerinte a legszebb/legpraktikusabb. Őszintén remélem, hogy nem a konyhai fészek lesz a az álomotthonuk. Kitaláltam, hogy még ma egy kis odúba átrakom az összehordott fészket, mert kidobni nincs szívem (kinek lenne?), de sajnos ott a falban pont útban van. Ezzel együtt viszont eléggé megtiszteltetésnek érzem az ökörszem fiú bizalmát, annyira aranyos kismadár!

*Történt például, hogy rögtön a szúölés első napján majdnem halálra mérgeztem magam, mert nem vettem hozzá maszkot (minek is az, ugye?), aztán olyan rosszul lettem tőle, hogy végül a toxikológiai központtal telefonon egyeztetve kiderült, hogy azért ebbe nem fogok belehalni, de legközelebb vegyek maszkot.