Száz szúnak is egy a vége

 A sziszifuszi munkák között azt hiszem a szú elleni küzdelem a legmacerásabb. Nem azt mondom, a plafontégla drótkefélése sem volt egy napról-napra haladunk típusú feladat, de valószínűleg ez lesz a legnyomibb az egész házfelújításban. Talán valóban nem ez álmaim munkája most, de továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy a szar munka nem itt kezdődik. 

A hosszú hétvége alatt megnyitottuk a leendő ablak helyét a szénapadláson és az van, hogy az egyébként is betervezett szútalanítást nem lehet tovább halogatni. Azzal kell most kezdeni, hogy néhány deszkáról le kell kapargatni a kérget, azután le kell porszívózni vagy kompresszorral ki kell fújni a szúfúrta lyukakat, végső kegyelemdöfésként pedig fel kell vinni a fára a szúölőszert*. 

El is kezdtem kapargatni a fakérget, nem túl sok sikerrel. Spakli, kés, véső, szike - annyit érnek, mintha körömmel akarnám megpucolni az ablakokat - és ezzel a hasonlattal mindent elmondtam. Ladó kitalálta, hogy ha flexre tesz drótkorongot, akkor az hamar leszedi. Ügyes ötlet, ezzel csak az a gond, hogy félek a flextől. Elég gyenge vagyok hozzá, hogy stabilan tartsam, ráadásul állványon egyensúlyozva hogy is mondjam, kissé kellemetlen. 
Az állványhoz Ladótól kaptam egy beülős rögzítőt, ami olyan, mint a biztonsági öv: ha hirtelen rándulást észlel, leblokkol és megtart, szóval ilyen szempontból már javultak az esélyeim. Aztán megpróbáltam, hogy fúróba teszek drótkorongot, merthogy a fúrótól nem félek és könnyebb is, de a feladatra nem igazán volt alkalmas. Valahogy nem vitte. Úgyhogy tegnap erőt vettem magamon, és nekiálltam leflexelni a fakérget a fenyődeszkákról, ennek eredményeképp ma az egész felsőtestem olyan, mint a kötött beton - mozogni azt nem igazán tudok. Azzal vigasztalom magam, hogy legalább mire a vakoláshoz érünk, már edzett leszek.** És nem utolsó sorban, teljesen elmúlt a flexől való félelmem. Mármint értitek, zúg, meg kiszámíthatatlan, de pár órás szerencsétlenkedés után ez már egyáltalán nem hat meg.

leendő kilátás - az állvány képet a nagy létráról készítettem, azért olyan fura a perspektíva

előtte - utána (igazából közben, ez még közel sincs kész)

Egyébként a szúölőszerhez kedden vettem fecskendőt és injekciós tűt, merthogy ez a cucc akkor hat a legjobban, ha bejut a járatokba - és igen, azt hiszem az a rész lesz majd az igazán izgi az egész folyamatban. Ahogy arra számítottam, a patikában elég érdekesen reagáltak a fecskendő-tű kérésemre, esküszöm aranyér kenőcsöt és hüvelygomba kúpot kellemesebb venni. Nyilván a néni első kérdése (az igencsak árulkodó arckifejezése után) az volt, hogy hány milis kell. Gyilkossági kísérletekben nem vagyok otthon, így fogalmam sincs, mi az a milliliter amire a farontók önként kiugrálnak a járatból, szóval a kérdés annyira meghökkentett, hogy hirtelen nem tudtam, hogy mit kell erre felelni. Aztán persze eldadogtam, hogy azt hiszem, a legnagyobbat. 

-És a tű? Mekkora legyen? - szűrte ki a kérdést a foga között a patikus. Ekkor döntöttem el, hogy beavatom, lesz a mi lesz, mert nem bírom tovább érzelmileg ezt a fajta megvetést. 

- Ön szerint, a szú milyen tűt szeret a legjobban? - 

Érdemes lenne szociológiai tanulmányt írni arról, hogy az emberek különböző szakmákban hogyan viszonyulnak a többi, teljesen idegen emberhez, mert a néni arcán a különféle érzelmek egész hada suhant át egyetlen tizedmásodperc alatt. A megkönnyebbüléstől (gondolom, hogy nem heroinhoz kell), a megrökönyödésen át, a röhögés és annak visszafojtásáig egészen elképesztő mutatvány volt, azt kell mondanom, nagyon jól szórakoztam. Végül abban állapodtunk meg, hogy abból is a legnagyobbat kapják, és amikor fizettem, szinte láttam rajta, hogy legszívesebben sok sikert kívánna. Tök jó volt.

Egyébként gyerekkoromban láttam ezt az igaz történetet a szúról, úgyhogy emiatt folyamatosan igyekszem érzelmileg lecsatlakozni erről a dologról, mert kegyetlen dolog kinyírni ezeket a kis lényeket, de közben könyörgöm, menjenek ki az erdőbe, ahol a fakopáncs az egyetlen ellenségük, aztán lehet ott rontogatni a fákat. 

*komolyan ez van ráírva a dobozra, hogy szúölőszer. Milyen hülye szó ez?

** haha, álmodik a nyomor. :D