2024. január 13., szombat

New year, old me

Alig telt el két hét ebből az évből, de már most látom, hogy túlvállaltam magam. Jelentkeztem egy képzésre, ami még decemberben kezdődött, de én csak most csatlakoztam be, ennek az első vizsgája január végén lesz. Ezzel úgy voltam, hogy ha most nem csinálom meg, soha nem fogom, mert így is csak jövő szeptemberben fogom befejezni, amire borzasztóan sajnálom az időt, de arra számítok, hogy a felnőttképzés még jobban át fog alakulni, ezért inkább belevágtam. Február elsejétől elmegy egy kolléganőm, az ő feladatait májusig én fogom ellátni (persze, jóféle császári aranypénzért). Teljesen véletlenül találtam magunknak egy anyanyelvi szlovén tanárnénit, aki privátban órákat tud majd adni nekünk Ladóval, ezzel párhuzamosan folytatjuk a házfelújítást. Elkezdtük a ház külső szigetelését, jövő héten pedig jön hozzánk markoló és dömper és egy pár nap alatt valószínűleg felismerhetetlenségig átalakítják majd a terepet a ház körül. Meséltem volna a karácsonyról, a szilveszterünkről (Ladó kisebb utcabált szervezett), akartam írni évértékelőt, de közben történt egy megrázó haláleset, aminél véletlenül pont jelen voltam, szóval cseppet sem csodálkozom, hogy mostanra lebetegedtem. Olyan büszke voltam magunkra, hogy végre sikerült megúszni ezt a vírusos időszakot, kár volt. Az egyik kolléganőm kovidos volt az ünnepek alatt, de még taknyosan és torokfájással jött vissza, szerdán éreztem már, hogy ezt sikerült megörökölnöm tőle. Tegnap már home officeban dolgoztam, nem kis lelkiismeretfurdalással, mert akinek a munkáját februártól átveszem most szintén táppénzen van, pedig vannak elmaradt dolgok és egyedül itthonról azzal nem sokat haladtam. Aztán Sarah (legyen inkább Sári, jobban szeretem a magyar neveket) írt nekem egy szívhezszóló szépüzenetet, amiben elmondta, hogy ez most még nem az én felelősségem és ne vegyem magamra és nyugodjak meg, igyekszik majd odafigyelni rám, hogy májusig ne szakadjak bele a munkába. Emiatt kicsit megint lelkiismeretfurdalásom lett, mert a képzésről (bár szorosan összefügg a jelenlegi munkámmal) nem szóltam még neki. Ennek két oka van, az egyik, hogy nem akarom, hogy a cég kifizesse a képzésemet*, a másik, hogy nem biztos, hogy végül májustól ebben a munkakörben maradok (egyébként nem is nagyon szeretnék, a két munkakörből pont azt szeretem jobban, amelyik nem kapcsolódik a képzéshez, tiszta agyrém vagyok). A képzést magam miatt csinálom, meg azért, hogy ha egyszer mégis úgy döntenék, hogy innen elmegyek, akár egyéni vállalkozóként is dolgozhatok vele. Félreértés ne essék, nem szeretnék elmenni, jól érzem magam itt, annak ellenére is, hogy a rózsaszín köd mondjuk elég hamar elillant. Itt sincs kolbászból a kerítés, de már önmagában az, hogy ér hibázni és felsőbb szinten is természetes emberi tényezőként vannak kezelve, nekem nagyon tetszik, könnyebb így az élet.


Úgy néz ki, muszáj kicsit betegnek lennem, hogy időt adjak magamnak a blogírásra. A telefonomba már jegyezeltem, hogy miről akarok mesélni, úgyhogy az egyiket elmesélem most, aztán meglátjuk, a többire mikor jut idő.

Ahogy hidegebbre fordult az idő, a szokásosnál is több madár jelent meg az etetőn és az etető körül. A búbos cinegéket már régen láttam, helyette viszont bejöttek az őszapók csapatosan, a tengelicek, erdei pintyek, zöldikék, mezei verebek, és már harkályból is kettő van - akik látszólag nem kedvelik egymást. Ez a nagy forgalom azt eredményezte, hogy felbukkant egy karvaly is, és itt őgyelgett, gondolta, ennyi madárból csak kerít magának is valami falatot. Az ünnepek között egyik nap, amikor szigeteltük az oromfalat, háromszor is megtámadta őket, nem félt se a kutyáktól**, se tőlünk, pedig én minden alkalommal mondjuk úgy, hogy hevesen reagáltam az akciójára. Persze, mindegyik énekesmadarat féltem, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy ez a természet rendje, ha rajtam múlna, nyilván nem ez lenne. A karvaly egyébként a madárhatározók szerint is egy kifejezetten káros jószág, pedig valahol butaság hasznossági szempontból megítélni a természetet, mert ez csak a dolgok emberi oldala, alapvetően tényleg mindenkinek helye van az ökoszisztémában, tudom én jól, de senki ne várja el tőlem, hogy ne hozzak érzelmi alapú döntést, amikor Kóci vadmadár létére minden nap csipeget valamit a tenyeremből, és minden délután vidám csirregéssel, apró reppenésekkel üdvözöl, amikor hazaérek. Szóval ott tartottam, hogy minden énekesmadarat féltek, de Kócit kifejetten. Aggodalmam nem volt teljesen alaptalan, két napig feltűnő csendesség volt az etetőn, Kócit sem láttam. Kezdtem horgolni a gyászkendőmet, amikor aztán egy reggel a szokásos vidám röppenéssel megjelent a fejem fölötti ágon, arra várva, hogy feltörjek pár szem diót, és megkínáljam. Azóta újra rend van, nem tudom, mi lett a karvallyal, kétlem, hogy az anyukájára tett megjegyzéseim sértették volna az önérzetét, mindenesetre örülök, hogy más vadászterületet keresett magának.

Ha már az állatoknál tartunk, lett két macskám is, ami amúgy nem is az enyém, hanem a plébánosé. Haza nem hoznék macskát, a kutyák, de főleg a madarak miatt nem, de egykébként nagyon szeretem őket is. Egyszer az egyik a lábamhoz dörgölőzött, és mivel a bolt pont szemben van a munkahelyemmel, a reggeli kiflim mellé macskakonzervet is vettem. Azóta már alutasakost szereztem, mert azt egyszerűbb adagolni. Minden reggel hét órakor ott ülnek a lábtörlőn és várják, hogy beérjek dolgozni. Sokszor van, hogy én érek be leghamarabb, ilyenkor csak leteszem a cuccomat, egy rövid időre nyitva szoktam hagyni az ajtót, ezek meg befutnak, ott rohannak a sötét folyosón, amíg elő nem veszem nekik a kaját. Végtelenül kedvesek, feldobják a reggeleim, az egyik evés közben is dorombolni szokott, olyankor el is felejtem, hogy ők amúgy abba a fajba tartoznak, akik időnként megeszik az énekesmadarakat. Van egy kolléganőm, aki talán még nálam is állatbolondabb, ő kérdezte, hogy nem sajnálom-e alutasakosra a pénzt. Jó hülye kérdés volt, sose gondoltam volna, hogy ez szempont lehet. Az állatokat mindig is jobban szerettem a pénznél, mert mégis mikor dorombol nekem reggel hétkor mínusz tíz fokban egy ötszázas? 

*kinézem belőlük, hogy kifizetik, de még a próbaidőm se járt le, és amúgy is, eszem ágában sincs a munkaszerzősésnél szorosabbra fűzni a viszonyunkat.
** mondjuk ezektől a kutyáktól a kismadarak sem félnek, nem sokat törődnek egymással.

17 megjegyzés:

  1. Hihetetlen, hogy igy megismered a madarakat, illetve a nevüket is tudod! . Én a rigót meg a szarkát megismerem, aztán ennyi :) Szerinted lehet valamit tenni, hogy több madár legyen a környéken? Igen, nyáron már érezhetöen kevesebb a rovar, még az "idegesitöek" is, a szunyogok, darazsak, ami ugye a klimaváltozás jele. És a sok kijáró macska is bünös, nekem is van, de most nem zárhatom be? Nyáron itatót, télen etetöt teszek ki a madaraknak, de már alig vannak! Van kint darázsgarázs is 2 éve, nem költözött bele senki :( Gyomirtót nem használok. Van még valami ötleted, hogy mit érdemes tenni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hát a legjobb kérdést tetted fel, imádok a madarakról beszélni/írni. :D
      Könnyebb helyzetben vagyok, mert eleve falun nőttem fel és Fekete Istvánon, ez a kettő együtt megalapozta a madarakhoz való hozzáállásomat. Gyerekkoromban nagyapám is etette a madarakat, volt képes madárhatározónk is, szóval eleve akkor sokat megismertem, de még így is rengeteg faj van, akiket nem ismerek fel, vízi/nádi madarakat szinte egyáltalán nem, de sok ragadozót sem. Az MME-nek van madárhatározó alkalmazása, nagyon hasznos, lehet benne megadott adatok alapján keresni, illetve hangot is lejátszik, ami alapján még könnyebb beazonosítani őket. Illetve van egy Merlin nevű app is, ami kizárólag hang alapján képes bemérni, hogy milyen madarak vannak a környékeden. Csak ki kell menni, elindítani, hagyni, hogy hallgatózzon, és elkezdi kiírni, hogy épp mi van a közeledben. Így tudtam meg, hogy tele van az erdő (nyáron) királykákkal. Ők annyira picik, hogy iszonyatosan nehéz észrevenni, még talán az ökörszemnél is kisebbek. :)
      Itatni nyáron és télen is fontos, az etetésnél is fontosabb, mert ilyen hidegben a gyengébb csőrű madarak nem tudják a jeget feltörni. Amúgy ha van etetőd és rendszeresen van benne mag, alapvetően az egészséges madarat nem tudja megfogni a macska. Ők főleg a fiókákra veszélyesek, azokra is csak 1-2 hétig, amikor repülni tanulnak (ha arra az időre esetleg be tudod zárni, az nagy segítség a szülőmadaraknak). Kajának a fekete napraforgó a legjobb, mert annak vékony a héja, könnyen feltörik. Az apróbb magvakat (köles, cirok, dara) a pintyfélék szeretik, a cinkék annyira nem, ha a cinkéket akarod kényeztetni, akkor feketenapraforgót rakj és almát.
      Az almát én kiszögelem egy korhadt fára, mert ha az etetőbe teszem, mindig kiesik, a földről pedig a tacskó renszeresen megeszi. :)
      Ami még segíthet nekik, az az odú. Idén először tettem ki nekik költőodút is, illetve amikor elkezdődődik a tojásrakás időszaka, az etetést abbahagyom, és az etetőbe a kutyusok kikefélt bundaszőrét teszem, amit pillanatok alatt elvisznek fészekbélésnek. Nem tudom, fognak e költeni az odúkban, állítólag van, hogy csak második évtől mennek bele.
      Ami még jó, ha vannak fák/bokrok az udvaron, ami búvóhely nekik, gyepen főleg a rigók szeretnek kotorászni, a többi énekesmadárnak fontos, hogy legyen egy kis sűrű, amibe veszély esetén elrejtőzhet.
      Na, befejezem, mert ez már majdnem hosszabb lett, mint a poszt, de jaj, nagyon szeretek erről beszélni. Köszi a kérdést, remélem mondtam valami újat. :)))

      Törlés
    2. Jaj de jó, hogy örültél, hogy kérdeztem, mert lesz még kérdésem! :) Köszi, hogy ilyen részletesen válaszoltál, naná, hogy van benne új! Nagyon jó ötleteket adtál, pl. a bundaször témában. Kb. mikor kezdödik a tojásrakás idöszaka? Ez a madárdal-felismerö app is nagyon jól hangzik, le fogom tölteni. Van fekete napraforgómagom, amúgy meg madáreledel-gombóc, amit a boltban vettem. Az alma is jó ötlet, fára szegezve legjobb, mert nálunk a kertböl minden kirakott kaját elvisz a mosómedve. Nyáron a sünnek kitett dolgokat is ö falja fel. De a fára talán nem mászik fel egy kiszögezett almáért. Köszi még egyszer a tippeket!

      Törlés
    3. Kérdezz csak, ha tudok válaszolok, bár azért messze nem vagyok szakértő. :)

      Mosómedve, ó, de édes lehet. Kis mothos, nagyon emlékeztet a tacskóra, az is mindent megeszik. :D

      Két fontos dodolgot így is kihagytam az előzőből. Az egyik, hogy ha az ember etetni kezdi őket, akkor az folyamatos legyen, mert ha a madár megszokja, hogy egy bizonyos helyen mindig talál és az hirtelen megszűnik, abba bizony eléhezhet, mire másik helyet talál, ami biztonságos. A másik, hogy egyébként etetés nélkül is túlélnék a telet, ez nekik csak segítség, illetve közelebb hozza őket az emberhez.
      A cinkegolyó is szuper eledel egyébként. :)

      A tojásrakás időszaka eltérően kezdődik, de az odút már ősszel, de legkésőbb december elején érdemes kitenni, hogy megszokják, és legyen elég idejük mefigyelni, hogy biztonságos. A fészekbélést február végétől lehet kitenni, az etetéssel pedig legkésőbb áprilisban le kell állni. Nyáron nem kell és nem is szabad etetni, mert a fiókáknak (és a felnőtt madaraknak is) arra van szüksége, hogy a nekik megfelelő táplálékot egyék, ezek a magvak csak az áttelelésben segítik őket.

      Amúgy ebben a témában nekem az MME oldala a mérvadó, ha valakik, akkor ők biztosan jól tudnak mindent a madarakkal kapcsolatban, őket ajánlom, nagyrészt tőlük tanultam én is, hogy mi az, ami igazán jó nekik. :)

      Törlés
    4. Nem is tudom minek hívjam, mert nem beleokoskodni akarok. Csak egy kis kiegészítés. :) Ha tudsz időben rendelni cinkegolyó tartót (és nem ragadsz be a rendeléseddel, mint én... :D), akkor sok helyen tudsz venni háló nélküli cinkegolyót is, és akkor már kevesebb műanyaggal is terhelted a környezetet. Illetve mindenképpen a zöld hálósat válaszd, mert a madarak a sárga háló+fekete napraforgó kombinációból a csípős rovarokra (veszélyre) asszociálnak.

      Nem tudom, hogy milyen helyen laktok (mármint, ha "szemetelnének" a madarak), de nálam pl a konyhaablakban is van egy hosszú téglalap alakú virágláda alátét és abba is teszek ki nekik napraforgót, vajdarabkát, főtt tojást.... A kerti etetőn sosem csípném el a fenyő/fenyvescinegét, itt pedig imádják a főtt tojást. <3

      Az etetési idő vége, egy mondjuk úgy népi megfigyelés szerint akkor jön el, amikor előjönnek a verőköltő bodobácsok. Ezek azok a piros/fekete rovarok, amik tömegesen szoktak lenni kerítéseken, fák tövében, és inkább nem írnám le, hogy a népnyelv milyen néven említi őket. :) Én, ha olyankor van még kint pár cinkegombóc, pár marék napraforgó, azt kint szoktam hagyni, vagy a gombócot összemorzsolva elszórom a bokrok tövébe, ahol még egy utolsót tud belőle enni pl a vörösbegy is. Nálam egyébként az utóbbi pár évben a tengelicek tartanak ki a legtovább, és mindig párban! <3

      Az odút -de talán tévedek- szerintem szinte bármikor kirakhatod. Sajnos egyre fogy a megfelelő természetes odúk száma. A nyílás tájolásában nem vagyok biztos, abban vagy Adél vagy az MME oldala fog tudni segíteni. Télen is hatalmas segítség a kis tollasoknak, hiszen azért csak melegebb van valamivel ezekben. És talán maradnak családot alapítani is. :) <3

      Abbafejeztem! :)

      És Adél továbbra is <3! Ezt a hangfelismerős appot pedig külön köszönöm! Amikor a Turdusról írtál, talán akkor kérdeztem, hogy nincsen-e egy ilyen is? És lett! :) <3

      Törlés
    5. Köszi szépen, poppy! Igen, zöld hálóban van a cinkegolyó! :) A verököltö bodobácsot még biosztáborból ismerem, a fiam imádta öket kiskorában (behozni a lakásba), és tüzbogárnak hivta. De itt szite egész télen vannak bizonyos szélvédett helyeken, nyalogatják a fakérget, de nagyjából akkor már tudom, mely idöszakra gondolsz. Tavasszal egyébként szoktak növénykék kinöni az elhullott, madaraknak szánt magokból, tehát tulajdonképpen dupla a haszon. Megnézem a költöodút majd!

      Törlés
    6. Adél, a mosómedve szerintem csak képen aranyos, szemböl :)

      Törlés
    7. Azt figyeltem meg, hogy mióta kitettem a magok meg cinkegolyó mellé szines müanyag ágat bogyókkal a karácsonyi dekorból, azóta jönnek a madarak, elötte meg rá se hederitettek. Ennyire érzékelik a szineket? A bogyókat nem tudják leszedni, megenni.

      Törlés
  2. Nekünk kettő macskánk van és hát igen, rámennek a madáretetőre. Vagyis ez évekig így volt, de csak a lomha galambokat sikerült néha elkapniuk.
    Nálunk az öreg körtefán lóg két etető és van állványos is. Na én szép lassan körbeültettem a körtefát és az állványost is jó kis szúrós bokrokkal, mint például az egres. Idén csak egyszer láttam, hogy próbálkoznak az etetőkkel, mert az egres bokrok úgy megnőttek, hogy jól összeszurkálták őket, gyakorlatilag drótkerítés és így már csak messziről szemlélik az etetőket. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, köszi Penny, vannak ilyen profi megoldások is, még ha viszonylag hosszú befektetés egrest nevelni a madáretető köré, megéri, abszolút macskabiztos. :)

      Itt a faluban láttam már olyat, hogy szögesdróttal tekerte körbe a fát a néni (a határzár miatt szinte minden háznál van szögesdrót szuvenír, ne is menjünk bele, brr, mindenesetre találékony nénik vannak :D).

      Törlés
  3. Láttam bodobácsokat a régi avarban napozni! De valószinüleg visszamásznak majd még az odujukba a következö hetekben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi Hobelevanc, nem vettem észre a hozzászólásaidat, mert nem jelezte ez a sunyi blogger. :)
      Itt is tavaszodik végre, én már nem szeretném, ha visszafordulna az időjárás a tél felé... :) :)

      Törlés
    2. Képzeld, arra lettem figyelmes a kertben, hogy nagyon fogy a madáreledel, még a nagymagvas is, csodálkoztam, hogy milyen belesek lettek a madárkák. Még a hálója is el volt szakadva egyiknek, ami az aranyesöbokron lógott. De még mindig nem gyanakodtam, csak akkor, amikor az asztalon tartott nagy, mogyorónyi magok is eltüntek és fel volt körülöttük dúlva minden: odaszokott a mosómedve a kertünkbe! ès én ki tudja mióta etettem már. A kertet lezárni nem lehet, úgyhogy csilit kevertem a magok közé, a következö éjjel azt is szétdúlta, azóta nem jött....

      Törlés
  4. Sírva kérem, követelem, könyörgök írjál most már blogot, hiányzol! ❤️

    Mici

    VálaszTörlés