Csillámpor boruljon rátok

 Végre túl vagyunk az év leghosszabb éjszakáján, innentől már, ha csak percekkel is, de hosszabbodnak a nappalok. November eleje óta én ezt várom a legjobban, nem a karácsonyt. 

Ma már szabadságon vagyok, január másodikán folytatjuk. Kicsit rövidnek tűnik (az előző évekhez képest), de azért várom, mert úgy tűnik, bővülni fog a munkaköröm. Ami most jön, olyat még nem csináltam soha, nem félek tőle, hogy nem bírom majd, inkább izgatott vagyok, hogy megint tanulhatok valami újat. Próbálom beleengedni magam, hogy itt ér hibázni, a hiba az emberi mivoltunk része és úgy tűnik, végre van egy vezető az életemben, aki érti, hogy igazából a hibákból lehet jól tanulni. Jó nekem.

Mikulásra sütöttem a kollégáknak mézeskalácsot, díszítettem is, de nem volt itthon abból a típusú zacskóból, amivel díszíteni szoktam*, és egy ponton elszakadt az amivel dolgoztam, ráfolyt az egész a kalácsokra, jó mérges voltam. Kevertem új mázat, de aztán az idegtől csak ráb*sztam, úgy néztek ki, mintha filózófusok díszítették volna (kaotikusan). Nem hagyott nyugodni a dolog, sütöttem még egy adagot a szomszédoknak, ma délelőtt megírtam azokat is, ezúttal normális zacskóval. Most csak fenyőfa és szarvas kiszúrót használtam, úgy vagyok vele, hogy mindegy, csak valami legyen azért mégis.

Van hová fejlődni, de legalább Harry felismerherő.

Anszki, tarthatnál mézeskalács díszítő workshoppot online. :D

Még nyolcadikán volt évzáró rendezvény is, kicsit mosolyogtam magamban, amikor a főfőfőcsúcsgóré megköszönte mindenkinek az éves munkáját, mert igazán nincs mit, boldogan vakolgattam a nyáron, jól esik, hogy elismeri, de hogy azért az ő projektjeikhez én még idén nem tettem hozzá semmit, és emiatt kicsit idegenül éreztem magam. Mindenkinek van olyan érzése néha, hogy nem tudja, mit keres ott ahol éppen van, velem is ez volt, de ettől függetlenül jól elbeszélgettem a körülöttem ülőkkel. Kedves emberek és finom kaja volt, de mégis az volt a legjobb (nekem), hogy sikerült alkalomhoz megfelelően öltöznöm. Egy tulipánmintás ruhát választottam, van két óriási zsebe, ami elnyeli még a telefont is, így nem kell hozzá táska. Kicsit aggódtam (mert mindenen tudok aggodni, ugye), hogy így karácsony előtt ez mennyire illik, de aztán az asztalokon is tulipán volt kitéve dekorációnak, szóval legalább ebben megtámogatott a véletlen.

Itthon nyugalomban telnek a hosszú esték. Most mellényúltam a könyvtári könyveimmel, egytől egyig felszínes, sablonos történeteket sikerült kihalásznom a zavarosból, az első néhány oldal után lehet tudni, hogy ki a gonoszdi, a karakterek pedig halál unalmasak. Nem is fejezem be egyiket sem, rövid az élet a rossz könyvekhez.

Ladó beteg volt múlt héten, belázasodott, hányt is egyszer, így itthon maradt. Előfizettem az amazon prime-ra, mert a netflix és a disney+ kínálatán már túl vagyunk. Mivel egyikünk sem az a sorozatnézős típus, nehéz olyan filmet találni, ami igazán leköt. Ladó jobban elvan ezekkel a középkategóriás akciófilmekkel vagy vígjátékokkal, őt kikapcsolja, én vagyok ebből a szempontból is kényes. Ami nagyon ijesztő, azt velem nem lehet megnézni, mert túlságosan beleélem magam, aminek viszont nincs sodra, vagy gyenge a humora, azt hamar elunom, és nyomkodni kezdem a telefonom közben. Viszont amennyire nem szeretjük a sorozatokat, annyira szeretjük a Serlock Holmes filmeket. Egészen véletlenül az amazon prime-on szembejött a 2010-es brit sorozat, hát most adtunk neki egy esélyt. Azt kell mondanom, hogy a mi ízlésünknek megfelelő, mert másfél órás egy rész, nincs az a sorozatokra jellemző darálható érzés. Most esténként ebből nézünk részeket bekuckózva, olyan jól leköt, hogy sokszor napközben is gondolkodom rajta, elnevetgélek a poénokon, vagy átgondolom, hogya lehetett volna másképp megoldani az ügyet, ha nem ez van. Persze ebben a verzióban is valószerűtlenül okos Sherlock, de tetszik, hogy használnak mobilt, internetet és Watson blogol. Olvastam kritikákat róla, valaki szerint túl gyenge a Watson karakterét játszó Martin Freeman. Engem nem zavar, hogy Zsákos Bilbó Watsont játszik, de valószínűleg azért, mert bizonyos helyezetekben (amikor ráncolja a homlokát) nagyon hasonlít a bátyámra. Ha nem láttátok még, és valami könnyed, nem túl véres sorozatot néznétek, akkor ajánlom. De azért még ideírom, hogy azoknak nem való, akiknek magasabban van az ingerküszöbe.

Egyébként hozzánk is megérkezett a jézuska, hozott szőnyegeket, kenyérpirítót és airfryert hasogatógépet. A kenyérpirítónk még tavasszal tönkrement és most, hogy Ladó beteg volt, hiányzott a pirítóskenyér. A hasogatógép, na, hát azt nem is magyarázom, mi így ünneplünk. Továbbra is azt gondolom, hogy jól jönne egy airfryer, mert kettőnknek pont elég lenne néha bedobálni a cuccokat, de közben sajnálom rá a pénzt, mert tudom, hogy ha készen lesz a konyhánk, útban lesz, most se tudnám hova tenni, szóval mindig meggyőzöm magam, hogy annyira nem fontos.

Azt hiszem, most egy darabig már csak olvasóként leszek jelen, szóval ezúton kívánok nektek békés, repedtbejglis, beszélgetésekben és jó könyvekben gazdag karácsonyt. Vigyázzatok egymásra és magatokra, pihenjetek és egyetek sokat.

Ámen.

*simítózáras tasakba szoktam tenni a mázat, és ikeás zacskócsipesszel zárom le ott, ahol már nincs a mázból, hogy ne folyjon szét. Ezek tasakok sokkal erősebbek a sima uzsonnászacskóknál, jobban bírják a gyűrődést.