Kell egy pszichológus!

Most jött el az életemben az a pillanat, amikor reggel anyám hívása ébresztett, és letéve a telefont az volt az első gondolatom, hogy ennyi, nem bírom tovább, segítségre van szükségem.

Az alapkonfliktus a szüleimmel abból ered, hogy fióka koromban kidobtak a fészekből, és most, mikor már egészen jól megtanultam nélkülük élni, utánamnyúlnak, és segíteni szeretnének. Tipikusan azzal a jószándékkal, amivel a pokolba vezető út van kikövezve. Úgy segítenek, hogy abból csak több károm származik, és ha megmondom, hogy ezt legközelebb ne, akkor annál szarabb ember vagyok. Nem tudok megbocsátani nekik. És a belső ellentét, hogy tudom, hogy szeretnem KELL őket. Nem megy semmi, sehogyan.

Nyakamon a költözés.

Megint egyedül maradtam a férfimunkára. Falat csiszolok és festek. A fizetés még tök messze van, pedig kutyatápot is kell venni, járólapot, bútorokat. És ez van, már nincs miből, mert állatorvos, tankolás, praktiker elvitte, pedig majdnem egy százassal többet kaptam, mert fizuemelés volt. Az anyagi gondok mondjuk a legkevesebb, sokkal gyötrőbb az egyedüllét.

Hogy Ladó csak akkor van, ha kellek neki. Hogy aszongya, ha gyereket szeretnék akkor szakítsunk. Szerintem ezek nagyon kemény szavak, rosszabb, mintha megütne.

Volt jó is.

Voltam a főnököm bandájának koncertjén. Érzem, hogy nyitni kellene az emberek felé, miközben az az érzés kúszik elő bennem, hogy egy mélyebb beszélgetés egy idegennel már felér egy megcsalással.

Szóval, jó lenne egy pszichológus. De túl leszek ezen is.

Megmutatom a lakásrészletemet.

Ilyen volt. 

Ilyen lett.

Elismerem a csalást, sokkal szebben sütött a nap, amikor készen lett a festés, mint amikor elkezdtem, de hát boszorkány is tudok lenni, és ez azt jelenti, hogy mágikus napokon tudom befolyásolni az időjárást.

Buksi mancsnyomai mindig feldobnak. Ő folyton velem van. Csiszolás közben is úgy fekszik mellettem, vagy a létra alatt, mintha porcukor hullana a falról, kicsit sem zavarja, hogy poros lesz. Nem is szidtam meg, hogy a frissen mosott parkettát megmintázta a poros mancsaival. Hiszen akkora cukiság, hogy inkább felmosok ötször is, csak ő legyen nekem mindig.

Két szoba van, konyha, kamra, fürdő-wc külön (hálistennek), plusz egy kis előszoba-közlekedő. A konyha még hátra van, egynapos munka lesz, a fürdőt-wct-kamrát utoljára hagyom, azt már akkor is festhetem, ha beköltöztem.

Fejben már az is összeállt, hogy milyen bútorokat szeretnék, milyen lesz a nappali, a hálószoba. Függönyök kellenek, meg függönykarnis.

Nincsen semmim. Olyan szinten kell ezt elképzelni, hogy még egy fazekam sincs.

Mikor Ladóval összeköltöztünk, neki dolgoztam, teljesen nulláról kezdtünk együtt. Ő volt a vállalkozó, ő vett mindent. Ő is viszi. Nem bánom, szeretném a saját ízlésemet kibontakoztatni. Akkor is, ha csak öt évre kaptam ezt a kuckót.

Olyan jó is volt, hogy egy kolléganőm eljött nekem segíteni, és pucolt nekem ablakot.

És voltunk moziban, megnéztük a fiúkkal a Bébi urat. Tetszett, helyenként pityeregtem is.

Várom a lányokkal való Zebegényturnét.

Jövő hétvégén kiköltözünk. Utána már jöhet bármi.

(Ezalatt a bármi alatt nyarat kívánok a legjobban!)