Végre!
Tegnap megvolt a teraszon reggeli-ebéd-vacsora. Rövidnadrágban napozattam a testem, és nagyon élveztem. Mintha évek óta nem lett volna ilyen nyugalmam. Ami amúgy nem igaz, mert tudom, hogy tavaly nyáron is rengetegszer volt, csak a VOLT ilyenkor semmit sem számít.
Megint éjszakára jöttem dolgozni, és megelőlegeztem az időjárásnak a kabátnélküliséget. Nagyon jól tettem, egyetlen pillanatra sem fáztam.
A fák is tudják már, minden növény tombolva virágzik, a madarak kibújnak a csőrükből, úgy énekelnek. A hajnali árnyékok is megváltoztak, a lombosodó bokrok meglágyították őket. Azt hiszem, erre vártam.
Forrás: google.com
A hétvégén itt vannak a Kis Tutajosok. Amikor ketten jönnek, mindig sokkal jobban érzem, hogy mennyire imádnivaló a Kisebbik. Amíg a Nagyobbik az apjával pingpongozott, én a Kicsivel ágyban fetrengtem, ő nyomta a Mario run-t, én pedig népmesét olvastam neki az átkozott pipöretyúkról. Jókat vihogtunk közben, Buksi meg hol kiment a teraszra, hol bejött hűsölni, igazi idill volt.
A kedvencem a mit jelent a kend, kendtek? Persze, ha bajban lennék, akár az osztrák börtönből is kihozna, olyan jól beszél németül. Sokat gondolok arra, hogy ez vajon jó-e, rossz-e (ha igen, miben rossz?), illetve, hogy azok a családok, ahol a két szülő anyanyelve eltérő, mennyire nehéz lehet ez a nyelvdolog. Ha az én gyerekem lenne, nagyon zavarna, hogy nem tudja, tíz évesen, hogy kik a kurucok. Jobban belegondova, én is csak a Tenkes kapitányából tudtam ennyi idősen, és erősen elhatároztam magam, hogy alkalomadtán benyomom neki. Már a fekete-fehér filmség miatt is.
Ilyenkor nagyon látom magamon, hogy szegény leendő gyerekemmel már most mekkora elvárásokkal vagyok. Vagy inkább magammal és az előre látható szigorommal vannak bajaim. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen megállni, hogy bizonyos dolgok miatt ne szóljak Ladónak.
Az is érdekes, hogy Ladónak mennyire más elképzelései vannak. Pl én simán nekiállok összeszedni a cukorkáspapírokat a földről (amiket taktikusan egy kupacba gyűjtenek). Ilyenkor L. rámszól, hogy ez nem az én dolgom. Viszont amikor a két fiú öli egymást (birkóznak), vagy a Nagyobb verbálisan bántalmazza a Kisebbet én sokkal hamarabb közbelépnék, vagy rászólnék. Mondjuk amikor szavakkal bántja, nem tudom megállni, visszaszólok a kicsi helyett. Utálom, hogy csak azért mert kicsi, akkor már le lehet bénázni, pedig a kicsi sokkal ügyesebb, mint amilyen a nagyobb volt ennyi idősen. Fura dolog ez a Tegyereked életforma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése