Gyékényes képekben

Amikor elkezdtem összeválogatni a publikus, arctalan fotókat, hirtelen rádöbbentem, hogy mennyi mozzanat eltűnt a kamera szeme elől. Nem csodálkozom. 

Amint megpillantottam a wakeboard pályát, kezem, lábam bizseregni kezdett. Az utolsó gondolatom volt a telefon. Első nap sikerült a fiúkat felvennem, majd Ladót is meggyőzten az eset dokumentálásának fontosságáról. 

Később a telefon annyira eltűnt a közelből, hogy szerda magasságában már alig nyomkodtam, szombaton pedig azt vettem észre, hogy csontig le van merülve. Gondolom unalmában tette. Elvégre szabadságra mentünk.

Na, nem dumálok tovább. Az összes kép szűrőmentes, eredeti, kamera által rögzített színekkel. Sajnos, negyede az élő valóságnak.

Ez a látvány a házikóhoz tartozó miniparkolóból készült.

A "strand". A stégünk a napozóágyakkal nem lettek megörökítve. A pillanat fontosabb volt.

Buksi és a ladik. Háttérben a kifejlett Tutajos evezget.

A heti körömlakk-árnyalatom, csónakból lóbálva.

Wakeboard. A kép videóból lett kivágva. A kötelező mellény színe nem passzolt a nadrágomhoz. Ennél nagyobb gondom bár sose lenne...

Kavicsok és naplemente.

A megivott fröccsök, az Uno kártya gyűrött nullás lapjai (tudtátok, hogy nullára csapni kell?), a görögdinnyés limonádé, a búvárszemüveg mögötti varázsvilág mind mind csak az agyamban maradt felfestve.

Mivel ez egy ex-bányató, van benne egy különleges pont. Egy elfeledett vasúti töltés, ami a tó egyik szakaszán fut, kb fél kilométer hosszan. Csak csónakkal lehet felfedezni, és egy apró szigetre fut. Sínek már nincsenek rajta. Állunk a naplementében a tó közepén. Bokáig ér a víz. Feltesszük a búvárszemüvegeinket. Lépünk kettőt hármat. Harminc méter mélység. Látjuk a vízben a "falat". Kavicsokat szedegetünk belőle. Buksi döbbenten ugrálja a hasasokat a számára lábszárig érő vízből a végtelen mélységbe. A víz annyira tiszta, hogy a felkavart részek is percek alatt áttetszővé nyugszanak. Annyira nevetnem kell, amikor Buksi víz alatti részét úszni látom, hogy a felbukkanó buborékok helyére víz folyik. Nevettemben felszínre bukom, belekapaszkodom a kutyám farába, és nagyokat rúgkapálva hagyom, hogy vontasson. Ez Gyékényes.

Van egy másik varázspont. Egy hatalmas fa, aminek az egyik lombkorona-beli ágára valaki kötélhintát szerelt. A fára apró fa lépcsők vezetnek. Négy, talán öt méter magasra kell kúszni, a kötelet-fogóját okosan megfogni, belendülni messze a vízbe. Mikor a hinta visszafelé lendül, akkor pedig egyszerűen elengedni. Repülés-csobbanás. A fiúk hisztikéznek, és a jól bevállt Ladies first bullshittel etetnek. Legyen. Repülök, csobbanok. A fiúk csalódottak. Innentől kezdve nem futamodhatnak meg. Ladó elbűvöl egy repülős-fejesugrós trükkel. A lelkem kaparászik bennem. Álom a pasas. Basszus.

Azt hiszem ezt megmutatni nem nagyon lehet. Ennyi futotta a mesélésből.