Under the weather

 Motiválatlannak és fáradtnak érzem magam, lehet, hogy beteg leszek. Az egyetlen ami kimozdít most, hogy nagyokat sétálunk az ebekkel, bármilyen is az időjárás odakint. A bármilyen időjárásba pedig tényleg minden beletartozik: az elmúlt egy hétben a gyönyörű tavaszi napsütéstől a legzordabb hóviharig minden volt. Általában nagy luxusnak érzem, hogy a kedvem függjön az időjárástól, de most ott tartok, hogy a tavalyi tavaszi képeket nézegetve sóvárogva várom, hogy szűnjön meg a február.

Ott fejeztem be a mesélést, hogy jöttek hozzánk a tetőfedők. Múlt héten a házunk teljes déli oldalát teli-deszkázták, a tetőfólia és a tetőlécek is a helyükön vannak, már csak a cserepeket kell "feldobálni". Pénteken pólóban voltak, láttam rajtuk, hogy az arcuk és a nyakuk lepirult a napsütéstől. Hétfőre nyoma sem volt a tavasznak, a munkások a szokásos időben érkeztek, megbontották az északi oldalt is, de délben abba kellett hagyniuk, mert ömlött a havaseső. Ezt azóta sem hagyta abba, szakad az eső és a hó felváltva. Nyakig járunk a sárban. A házunk északi oldalán csak néhány hatalmas fólia védi a házat, a tetőgerinc pedig teljesen nyitva van, mégis olyan csoda történik, hogy sehol nem áztunk be eddig. Tehát minden okom meg lenne rá, hogy örüljek, mégis olyan vagyok, mint a mosott szar.

Eközben az osztrák miniszterelnök kitalálta, hogy az ingázóknak hetente kell tesztelniük magukat. Létrehoztak egy hülye-biztos regisztrációs és teszt-rendszert, ami a mai naptól kötelező, viszont ahhoz, hogy elkerüljük a tömeget Ladóval már szombaton megcsináltattuk a tesztet és a beutazáshoz szükséges regisztrációt is. Azt gondolom egész szép teljesítmény volt a részünkről, hogy tavaly március óta nem voltunk egyszer sem tesztelve, illetve még csak kontaktszemélynek sem nyilvánultunk soha. Nem tudom, kinek milyen élményei vannak a tesztről, de én elmondhatom, hogy nem számítottam rá, hogy ennyire fos lesz. Ladó semmit sem érzett, de nekem olyan volt, mintha az orromon át ki akarnák szúrni a szemgolyómat - még a mintavétel utáni másnap is égett az egész arcüregem. A teszt eredményét fél órával később mindketten megkaptuk e-mailben. A munkámból kifolyólag nagyon sok ingázóval vagyok kapcsolatban és eléggé elszomorít, ahogyan reagálnak erre a helyzetre. Az itthoni rendszerhez viszonyítva az osztrák rendszer egy álom - időpontra tud az ember online regisztrálni, nincs tömeg a tesztpontokon, és ingyenes a tesztelés - mégis mindenki rinyál. Ráadásul nemcsak a magyar dolgozók, az osztrák állampolgárok is ki vannak akadva. Tegnap pl. a postán dolgozó nők maszk nélkül szidták a miniszterelnöküket, fröcsögő nyállal. Azt hiszem, engem most jobban zavar az emberek hozzáállása, mint maga a vírus és az ezzel járó kötelezettségek, de próbálok uralkodni magamon.

Hogy valami jót is meséljek, vasárnap elültettem a saláta és retekmagokat. Akkor már szakadt az eső, nyakig sarasan túrtuk a földet Bikficcel (Buksi már bent melegítette öreg csontjait a kandalló előtt), amikor betoppantak Napóleonék. Villámlátogatásuk kizökkentett, s mint kiderült, nemcsak nekem van ilyen fostos időszakom. A sógornőm tanár, bele van fásulva az online oktatásba, ráadásul se mozi, se színház. A két lány is jött velük, jó volt látni őket, ha nem is maradtak tovább egy fél óránál. 

A kutyákra visszatérve: Buksi és Bikfic nemcsak összeszoktak, de szerintem szeretik is egymást. Tegnap este például Buksi odabújt Bikfic mellé úgy, hogy összesimult a hátuk. Bikfic amilyen kicsi teste van, olyan nagy fenegyerek. Néha átrendezi a házat, ide-oda húzogatva a vackát, attól függően, hogy hol szeretne feküdni. Valamelyik nap arra értem haza, hogy Buksi memóriahabos matracára húzta fel a sajátját, de ha fázik, a kandalló elé viszi. Egyébként pedig nagyon szépen belesimult a napirendünkbe. Reggelente már nem topog a fejemen, hogy minél hamarabb sétáljunk, hanem szépen szuszogva kivárja, amíg megkávézom az ágyban és felöltözöm. Míg az első héten őrületbe kergetett minket az ugatásával, mostanra megszokta az erdő hangjait - sőt, az előbb a postást sem ugatta meg. Apróságok ezek, de most ennyire futja.