2021. június 24., csütörtök

Panasz

Amikor tegnap Bori rámugrott és egy sarlóéskalapács mintát vésett a körmével a combomba, már tudhattam volna, hogy ki fog esni a magyar válogatott.

Gyakrabban vagyok szomorú, mint a amennyiszer szeretném, de sokszor nem tudok teret adni a szomorúságomnak, mert menni kell, tenni kell. Mintha egy fáradt, öreg elefánt ülne a mellkasomon, akinek a fenekét hiába bökdösöm, nem akar felállni. 

Amikor lehetne teret adni a szomorúságomnak, akkor meg nem megy. Mert csillagtalan nyári éjszakán, tücsökzenére szentjánosbogarak röptét figyelve nem esik jól szomorúnak lenni. De a lugas alatt, jégbe hűtött erdei szamócával a bodzaszörpben, kiskutyával a lábaimnál sem esik jól szomorúnak lenni.

Szegény én. 

7 megjegyzés:

  1. Csatlakozom az előttem szólóhoz: <3
    :*

    VálaszTörlés
  2. Drága Adél, a nagy bánat nem áll hamar tovább. Annyit tehetsz, hogy magadról melléd ülteted, kínáld meg egy szörppel, és egyszer úgyis elkopik.
    Ölellek nagyon!

    Mici

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mici, bölcsességed páratlan. És ezt meg is festettem. ❤️

      Törlés
  3. és mintha Bori is ezt érezné, az a tekintet, szerintem begyakorolta.
    :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazi színésznő. Dráma tagozatos képzésre is jár. :P

      Törlés