These days

Ladóval volt egy komoly beszélgetésünk, ami átfordított bennem egy csomó dolgot és amire már régóta szükségem volt.

Ennek eredményeként újra jól funkcionálok, tele vagyok energiával és tenni akarással és minden időmet arra fordítom, hogy produktív legyek. Esténként iszonyúan elfáradok, éjszaka alszom, mint a bunda, reggel hatkor magától pattan ki a szemem, és a kávéig ugyan nagyon kómás vagyok, de utána ha beindul a nap, nem is nagyon állok meg. A munkahelyemen pedig kivételesen jó, hogy nincs annyi munka, kényszerpihenőzöm. Most is munkából írok.

A reggeli és esti órákat tudom a legjobban kihasználni, amikor még/már nincs annyira meleg. Tegnap reggel zöldbabot szüreteltem, ma pedig kakukkfüvet, és a világ legjobb dolga harmatos kakukkfűillattal kezdeni a napot. Tudom, harmatos gyógynövényt szedni nem annyira szerencsés a száradási idő miatt, de úgy gondolom, negyven fokban szedni sokkal szerencsétlenebb körülmény. De most virágzik, most kell szedni, nem ér rá, hogy megvárjam vele a hűvösebb időt.

Az autómnak lejárt július elsején a műszakija. Élni akartunk a lehetőséggel, hogy veszélyhelyzet van, és meg van hosszabbítva 60 nappal, mert szeptemberre várunk egy másikat, de a határon megállított a magyar rendőr, és kicsit belémveszett. Végül jól jött ki, mert Ladó most cégessel jár, én pedig megkaptam Ladóét, és most azzal menőzök. Ez egy nagytestű pickup, sokszor feldobom rá Zergét, a bicajom, és azt játszuk, hogy félig autóval, félig bicajjal jövök dolgozni. Valószínűleg ez is hozzájárul a mostani megnövekedett energiaszintemhez, hogy sokat mozgok, remélem egészen szeptemberig maradhat ez a felállás. Amúgy, hatalmas élmény egy ekkora autóval hasítani az aszfaltot, miközben Bon Jovi szól, a nyár szőkén ragyog, az út menti fák bólogatnak a reggeli szélben. Sokszor érzem azt, hogy hihetetlen, hogy mindez velem történik. 

Volt szülinapom, amit egyedül töltöttem, de másnap meglátogattak a szüleim. Mindenre el voltam szánva - ismerve őket, de aztán nagyon jól sikerült, nem volt érzelmi zsarolás, meg semmi bántás. Sőt, apukám azt mondta, hogy szeret, anyukám meg bocsánatot kért, hogy nem támogattak eléggé. Úgy látszik, az emberek változnak. Végül abban maradtunk, hogy jó volt ez így, különben ki tudja, most hol lennék. Nem szeretném, hogy ezen emésszék magukat. Ami volt elmúlt, és nyilván részemről is bocsánat, hogy nem vagyok jelen az életükben, de ezért a helyzetért kölcsönösen megdolgoztunk azt hiszem.

Most pedig szabadságon leszek, mert Blanka 18 éves lesz, és összejön a Ladócsalád ünnepelni. Nagyon várom őket, olyan ez nekem, mint egy nyári karácsony.