Gondolom mindenkinek feltűnt, hogy nem vagyok valami jó passzban. Szerencsémre már évekkel korábban kifejlesztettem magamban az önegyüttérzést, ami, mint fogalom, csak a napokban jött velem szembe a Mélylevegő Projekt oldalán. Nem tudtam, hogy amit csinálok, annak egyáltalán van neve és így, hogy van, már nemcsak ösztönösen, de tudatosan is tudom művelni. Szóval, ha esetleg ti is hasonló, szar időszakban vagytok éppen (vagy mondjuk most pont nem, de lesztek), akkor ajánlom figyelmetekbe, mint az egyik legkedvesebb öngyógyító folyamatot.
Az önegyüttérzés nem azt jelenti, hogy bármit elnézek, vagy a végtelenségig sajnálgatom magam. Azt jelenti, hogy bizonyos helyzetekben megengedem magamnak, hogy rosszul legyek. Hogy megértően forduljak magam felé, mert ez most ilyen. Azt jelenti, hogy úgy gondolok magamra, mint egy lázas beteg kisgyerekre, akinek most meg kellene engedni, hogy sok mesét nézzen a tévében, a kedvencét kellene főzni, és egyáltalán hagyni, hogy dolgozzon az immunrendszere.
Ugyanakkor jó lenne kiírni a homlokomra, hogy szarul vagyok, basszátok meg, a hátamra, meg hogy NE MOST rúgjatok belém, ha lehet. De hát ilyen nincs, úgyhogy amikor a munkahelyemen, vagy éppen Ladótól olyat kapok, amit normális esetben egy vállrándítással intéznék el, a mostani, kevésbé normális esetben kábé kiborulok. És amikor a szabadságáról visszatérő kolléganőmnek megemlítem, hogy ma kicsit hagyjon elmélyülni a munkában, mert nem vagyok jól, akkor jó lenne, ha nem az lenne a válasz, hogy "jó dolgodban már te se tudod mit csinálj". De ugye, ez most ilyen.
Tudom, hogy nem maradok így, és tudom, hogy egy jó pszichológus hamar segítene a dolgon, mégsem kérek abból. Meg akarok dolgozni a jobban levésért, nem akarok gyorssegélyt, vagy fájdalomcsillapítót. Meg akarom járni a pokol összes bugyrát, ha meg kell járnom, hogy utána erősebb legyek, mint valaha. Aztán, ha közben mondjuk megkattannék, valaki majd csak akad, aki elvisz a gyogyóba, hogy varrják már össze az elmémben keletkezett hasadást.
Mert ez most ilyen.
Különben hozzánk már megérkezett a hideg. Tegnap este jött, hozott egy kis jeget is, de a szőlőt nem verte le.
Szóval, jobb lesz.
<3
VálaszTörlés(a jó pszichoterápia is kemény megdolgozás ám)
Remélem, hamar elmúlik ez az időszak, és megint jól leszel :) A pszichológushoz annyit tennék hozzá, hogy ő nem gyorssegélyt nyújt, és nem "megúszós" a gyógyulás vele sem. Ugyanúgy munka, csak irányt mutat, merre lenne érdemes haladni.
VálaszTörlésNem akartam lekicsinyelni a pszichológia tudományát azzal, hogy azt írtam, "gyorssegély". És egyáltalán nem gondolom azt sem, hogy "megúszós". Valószínűleg nem tudom magam rendesen kifejezni (minek blogol az ilyen, hát nem? ;)), de biztos vagyok benne hogy gyorsabb lenne, és valószínűleg hatékonyabb is, DE én most egy másik utat választok. Ezzel pedig nem a pszichológiát kérdőjelezem meg, pusztán az van, hogy még ebben a meggyengült, szomorú állapotomban is bízom magamban és a környezetemben.
VálaszTörlésIlletve, hogy nincs akkora baj. Az élet velejárója a halál, akkor is, ha az én kis erdei tündérekkel táncoló lelkemnek ez nem tetszik. Akkor lenne igazán baj, ha ez a helyzet, amivel most bírkózom, be lenne zárva egy dobozba, én pedig tovább táncolnék az erdei tündérekkel, mintha mi sem történt volna. Nem akarok úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, mert történt, és történik, és bár rohadt nehéz, része az életnek. És hát gondoltam szólok, hogy ez a kis blog most lehet, hogy egy darabig ilyen lesz, ne várjatok tőlem sokat, mert "ez most ilyen." :)
írtam már, hogy egy hős vagy? :) hogy mersz egyedül szembe nézni mindezzel. és kitartás, idővel (állítólag) minden seb begyógyul! Nagy ölelés!
TörlésDehogy vagyok hős. :) Vagy ha igen, akkor mindannyian azok vagyunk, mert úgy éljük az életünket, ahogy a legjobb tudásunkból telik.
TörlésKoszonom, jolesett a lelkemnek a posztod. En voltam parszor pszichologusnal, de ugy ereztem minimum honapokba/evekbe telne mire megertenek az eletemet, es hatekonyan tudnanak segiteni, es ehhez nem volt penzem. Kaptam jo tippeket, de ugy ereztem reszukrol (ket kulonbozo pszichologusnal is voltam) ezek 'meguszos' nagy igazsagok voltak; illetve en nem is a tanacsokert mentem, hanem, hogy valakinek el tudjam meselni az eletem tortenetet, de sokszor ugy ereztem, ok is kenyszeresen reagalni akarnak ra. Pedig csak azt szerettem volna, ha valaki csendben par oran keresztul meghallgat :D. Termeszetesen (ironia!) ezt nem mondtam meg nekik, csak eljottem, mert nincs penzem evekig tarto terapiara. Marad a mindennapi olvasas/gondolkodas/tiprodas egy eleten at :(. Van olyan szomorusag, amin nem segit, csak Isten kegyelme (annak aki hiszi) es az elfogadas.
VálaszTörlésKüldök egy virtuális ölelést Neked! <3
TörlésEmlékszem néhány posztodra, ha nem is mentél bele mélyen, sok sok fájdalom jár(t) feléd is.
Amúgy olyan jól megragadtad a lényeget (talán a szomorúság hasonló természete miatt), hogy pontosan nem várnék én semmi gyógyítást senkitől, csak szeretném, ha nem lennék ebben ennyire egyedül. És ez nem azt jelenti, hogy Ladóból hiányolom ezt, vagy abból a kevés számú barátomból aki még megmaradt, hanem csak annyit, hogy szeretem őket annyira, hogy nem akarom ezzel terhelni. Ladóval amúgyis annyira keveset vagyunk együtt a munkája miatt, hogy azt az értékes időt nem azzal szeretném tölteni, hogy megélem ennek a dolognak a mélységeit. Természetesen beszélgetünk róla, nincs titokban tartva, vagy eljátszva, hogy miben oké, de azért a pokolba le - ahol a legdurvább érzéseim járnak időnként - nem viszem magammal. Valószínűleg nem is tudnám, mert a szeretetem megvédené őt tőlem, ami eléggé érdekes fonákja a dolognak, de ez már messze túlmutat a témán, amiből indultunk.
Amúgy, most, hogy leért már a kávém, arra gondoltam, hogy lehet, hogy talán kommentben olvashattam valamit tőled, Martinénél vagy talán Tamkonál. Évek, blogok, bejegyzések és kommentek. Úgy folyik össze az agyamban, mint egy színes álom. <3
TörlésKoszonom! :))
TörlésMinden jót kívánok Neked!
VálaszTörlésKöszönöm ❤️
Törlés<3 Ölelés!
VálaszTörlés(A blogod pedig úgy jó, ahogy van, most "épp ilyennek".)
Jobb lesz!!!!☺♥♥♥
VálaszTörlésÉn is küldök egy nagy ölelést! ❤
VálaszTörlésAz önegyüttérzés meg egy nagyon jó dolog, sokat fog segíteni a gyógyulásban.
Kitartás! Idő kell, de jobb lesz! ❤️
VálaszTörlés