Can't wait for spring to come

 Pontosan a fejem búbján nő egy ősz hajszál*. Na, attól a hajszálamtól a nagylábujjam körme hegyéig** teljes (nem túl nagy) terjedelmemben várom a tavaszt. Erre mondjuk rátesz egy lapáttal, hogy minden héten friss tulipáncsokrot hozok haza, és marhára elkeserít, hogy tegnap reggel még havazásra ébredtem.

Eltűntem.

Olyan elegem van most mindenből és mindenkiből, hogy magamat is nehezemre esik elviselni. Ugyanakkor őszintén örülök, amikor rámír valaki, hogylétem felől érdeklődve. Sosem értettem, hogy tudok egyszerre ennyire ellentétesen érezni, nos azt hiszem, ezt sem most fogom megfejteni.

Van jó és kevésbé jó történés.

A jóval kezdem.

Ladó elment felülvizsgálatra a veséjével, mert a kovid után erősen fájlalta a jobb oldalát - amit én azonnal vakbélgyulladásnak diagnosztizáltam, és kis híján kórházba vittem. Szerencsére az osztrák háziorvosa csinált neki egy tesztet, ami kimutatta, hogy a vakbelének semmi baja, így végül ultrahangra ment, ahol megállapították, hogy a jobb oldali veséje teljesen tiszta, a bal oldalon lévő legnagyobb ciszta mérete pedig jelentősen csökkent. Mivel a tudomány nem tartja bizonyítottnak a kezelést, amit az elmúlt (még nem teljesen egy) évben kapott, ezért nem írok róla bővebben. A magam részéről teszek a tudományra, ha ilyen szuper eredményeket lehet elérni. Az ismeretlen eredetű fájdalom amúgy 2 nappal később elmúlt. (Később a sarkába költözött, de ezen már csak nevettünk.) 

Ezt csak úgy ideteszem, mert ezekkel van most tele a telefonom - meg az agyam is: álmomban tulipánhagymákat csempészek idegen bolygókról - tényleg teljes lelkemből várom a tavaszt.

A kevésbé jó, hogy Bikficnek kilyukadt a bundája - bár azért ebben meg az a jó, hogy hamarosan felépül. Bori kutyánk ivaréretté vált és az állatorvosunk javaslatára csak ezután visszük majd ivartalanítani.  Faluhelyen nem meglepő (sajnos), hogy ilyenkor szerelmes lovagok tűnnek fel a látóhatáron. Borit mindenféle módon próbáltuk korlátozni, de egy ponton (két, apró cafatokra tépett ajtó után) elengedtük a kérdést. Ez a pont egy éjjeli órán jött el, ahol mind a három eb kezelhetetlenül megbolondult, akármilyen formációban szeparáltuk őket - még az amúgy teljesen nyugodt, ivartalan Buksi is kiborult. Türelmemet vesztve mindhármat kiengedtem az udvarra, tomboljanak, reggel beszélünk.

Reggel meg az lett, hogy ugyan mindenki itthon volt, egy négylábúval többen lettek a kelleténél. Bori udvarlója Bikficet megrongálta. Szegény kicsi tacskó, jelleméből fakadóan beleállt a harcba, hajnalban véresen sántikált elő a pajtából. A szívünk szakadt meg, nem tudtuk eldönteni, mennyire súlyos az állapota, viszont mindkettőnk munkahelye épp abban a lehetetlen helyzetben van (volt), hogy be kellett mennünk. Munka után bevittük Szombathelyre a Noé Állatambulanciára, mert akkor még mindig nem állt el a vérzése. Szörnyen festett szegény és meg voltunk győződve róla, hogy bentfogják, de szerencsére jobban meg voltunk ijedve, mint amilyen súlyos volt a helyzet. Az ambulancián szuperkedves, fiatal lányok dolgoztak, néhány perc alatt megállapították, hogy a gerince nem sérült. Csináltak ultrahangot is a kedvemért, pedig a doktorlány*** egészen biztos volt benne, hogy nincs belső vérzése, gondolom látott már ilyet. Fantasztikusak voltak, egyetlen percet sem kellett várakoznunk és negyedóra alatt végeztünk. Bikfic azóta javul, ma már csóvált is, egyre hosszabb sétákat tesz, sőt, egy vakondtúrásnál mintha hosszabban időzött volna, azon tanakodva, hogy fúrjon-e egy lyukat. Azon túl, hogy nagyon boldog vagyok, hogy rendbejön, borzasztóan sajnálom szegényt, abszolút a saját hibámnak tartom, hogy ez megtörténhetett vele. Mondanám, hogy legközelebb majd okosabb leszek, de remélem, nem lesz legközelebb, hiszen Bori hamarosan megy ivartalanodni.

*újabban több is van. Azt hittem, később jönnek majd, meg azt is hittem, hogy majd idegesíteni fognak, tévedtem, mindenben. Ebből is látszik, milyen éretlen vagyok még.

**Tegye már fel a kezét, akinek hegyes a lábkörme/lábujja? 

***Ladóval nagyon csodálkoztunk, mert az egész ambulancián minden dolgozó lány volt, és mindenki 30 (de inkább 25) alatti. Ezzel együtt profi, higgadt hozzáállás és eszméletlen jó légkör: olyan az egész hely, ahová jó belépni. Néhány éve Szombathelyen az állatklinikához volt szerencsém, nem tisztem az ítélkezés, de teljesen az ellenkezőjét tapasztaltam. Elképesztő, hogy ekkora különbség van ezek között az intézmények között (is).