Vendég: - Mondja kedves, maga hány éves? - majd meg sem várva a válaszom, folytatja - Olyan fiatalnak tűnik, iskolában lenne a helye!
Én: - Magának meg a temetőben! - gondolom nem túl udvariasan.
Komolyan, egyre többet gondolok arra, hogy ismét beiratkozzak egy felsőoktatási intézménybe. De annyira kimerítő a munkám (főleg az időbeosztásom miatt), hogy németezni sincs se időm, se energiám, akkor majd pont egy főiskola férne bele? (Amúgy biztos beleférne, de ja, tényleg, két háztartást vezetek és ingázom 70 km-t a két lakás között. Hát ez mondjuk az én hülyeségem.)
Na meg az a helyzet, hogy elkezdtem egy lakáskasszát félretenni. Tavaszra már (hitellel ugyan, de) akár vehetnék is egy pici házikót. Nem tudom. Az álmaim, meg a valóság sosem passzoltak, de azért nem gondoltam, hogy annyira gáz lenne a valóságom, hogy be kellene szólni nekem random idegeneknek a munkám miatt.
Az meg, hogy mennyire vagyok okos és művelt, megint nem biztos, hogy összefügg a diplomával. Nézzük csak meg a fent említett hölgyet...
Ugyanakkor a nálam egy évvel idősebb unokatesóm, aki elvégezte a főiskolát most helyezkedett el _szobalányként_ egy Eger környékén levő hotelben. Életében először. Hát ezért tanult szegény annyit?
Most akkor hol is van a helyem?
Akkor tanulj csak, ha a jövőbeli elképzeléseidhez szükséges. Ha jól érezd magad a munkában és elégedett vagy, akkor másfelé invesztálj inkább. Kivéve, ha nagyon érdekel valami. :)
VálaszTörlésAz a baj, hogy igazából fogalmam sincs, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Nem akarok ebben a munkakörben maradni, bár pénzzel engem abszolút meg lehet vesztegetni. És a pénz beszél. Vagy inkább üvölt...
Törlés