2017. szeptember 13., szerda

Mit eszel?

Beszélgetés egy új kollégával, aki még csak most tudta meg, hogy nem eszem húst.

K: - És akkor te miket szoktál enni? Például mit eszel, ha ma hazamész?
Én: - Hát, amit találok otthon. Tegnap vettem egy sütőtököt, meg Mariettától kaptam egy padlizsánt. Csinálok sütőtökkrémlevest, teszek bele tökmagolajat, meg pirított tökmagot.
K: - Jó, azt én is szeretem. És mit csinálsz a padlizsánnal? Én max tepsiben sütöm meg, de abba is kell egy kis sonka, vagy valami. Vagy padlizsánkrém, de azt a gyerek nem eszi meg.
Én: - Szerintem főzök ki egy adag penne tésztát, a padlizsánt meg hagyma alapon odateszem egy kis paprikával, paradicsommal.
K: - És nem teszel bele kolbászt?
Én: - Nem.
K: - De hát akkor annak semmi íze nincs.
Én: - Akkor majd megeszem úgy nyersen.
K: - Ez komoly?
Én: - ... -


6 megjegyzés:

  1. Annyira nem tudnak mást elképzelni az életben... De az ilyen emberek nemcsak az ételre vonatkozóan ilyen korlátoltak, hanem szerintem az élet egyéb más területein is.
    Mikor decemberben is volt már egy hosszabb húsmentes időszakom és az egész karáccsonyt (majdnem 3 napot) a nővéreméknél töltöttem, akkor tesómnak az volt a legkézenfekvőbb, hogy ha nem hús, akkor sajt és három napig rántott sajtot tett elém. Félreértés ne essék, nem finnyáztam, megettem, egyáltalán annak örültem, hogy se ő, se a férje nem kötözködnek, de pl. neki se jutott volna eszébe, hogy zöldségeket is lehet enni főételnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem szeretem a "korlátolt" kifejezést ebben a vitában, mert erősen pejoratív. Egyszerűen azt gondolom, hogy az emberek a szokásaik rabjai. Én pl nem tudok leszokni a káromkodásról, nekem ez legalább annyira nagy kihívás, mint rendszeres húsevőknek egy heti teljes húsmegvonás.

      Engem a mai napig az szomorít el a legjobban ebben a témában, hogy nincs elfogadás. Hogy konkrétan vita-téma, pedig ennek éppen olyan természetesnek kellene lennie, mint a vallásszabadság. Szélsőségek nélkül.

      Élni és élni hagyni.

      Törlés
  2. Számomra teljesen érthetetlen, miért foglalkoznak azzal emberek, mit esznek mások. Én eszem húst, nagyon szeretem, és még sohasem próbáltam meggyőzni senkit, hogy egyen ő is. Meg aztán én sem eszem mindig, sokszor csinálok olyan kaját, hogy paradicsom plusz cukkini és/vagy padlizsán, körete rizs, az is nagyon finom.

    Nem eszem lisztes dolgokat, kerülöm a glutént, a cukrot is. Ettől én is fura vagyok. Rövid szobalányi karrierem alatt, amikor már többedik alkalommal a fizikai munkától marha éhesen loholtam a személyzeti ebédlőbe, és továbbra sem lehetett enni mást, mint rántott húst, hogy elvettem. Azonnal be is szólt az egyik kolléganő, hogy háhá, most lebuktam, nem is eszem gluténmentesen. Megmondtam neki, hogy igen, rettenetesen éhes vagyok, nem, nincs főzési lehetőség a szálláson, és nem, nem fogok hetekig főtt krumplit meg rizst enni magában, úgyhogy igen, elvettem egy szelet rántott húst, de szerencsére, mivel nem betegség miatt kerülöm a glutént, hanem csak úgy, senkinek sem tartozom elszámolással emiatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez pont így van. Legyen már magánügy, hogy ki hogyan étkezik.

      Külön jó, hogy nem betegség miatt kell kerülnöd a glutént és a cukrot. De emiatt nem is értem, hogy egy cukorbetegnek és egy gluténérzékenynek miért nem szólnak be? Ha betegség miatt nem eszi, és életben marad, akkor te miért nem élhetsz teljes életet ugyanazzal az étrenddel?

      Sose fogjuk ezt megérteni...

      Törlés
  3. Engem végig piszkáltak az 5 napos konfi összes étkezésén, hogy miért nem eszem sütiket és kenyeret. Mert hogy látták, hogy gyümölcsöket ettem, és az is szénhidrát, haha, most jól lebuktam! :D Olyan buták az emberek :))))

    VálaszTörlés
  4. Pedig a gyümölcsevésről nem is gondolnánk, hogy keresztrefeszítendő dolog...

    VálaszTörlés