Poszt

Van az a poszttraumás stressz. Na nekem ilyen van szerintem. Végetért nyár stressz szindróma.

Több bloggernél is olvasom, hogy hasonlóan vagytok, és ez eléggé elszomorít.

Onnan tudni, hogy szar kedvem van, hogy nem blogolok. Nincs miről. De most azért jelentkezem, hátha javulok kicsit.

Történik egy csomó jó dolog, de olyan vagyok tőlük, mint az a ló, aki kétkedve fogadja a kockacukrot. Láttatok már ilyet? Ha nem, attól még biztosan el tudjátok képzelni.

Listázom ezt a csomó jót, esélyt adva magamnak, hogy feldobódjak:

• Alakul a lakásom. Végre lett szekrényem, ami ugyan nem egy szépség, de tekintve anyagi helytetemet, egész jó teljesítmény. A szekrénynek köszönhetően rendszereztem a dolgaim, sokmindent felküldtem a padlásra és amiket nem, azokat is szépen rendszerezve elsüllyesztettem. Vettem ledes borosüvegeket, cicás lábtörlőt.
• Az eddig zanzásított cuccok helyére szereztem három ládát, amire a növényeim kerültek. Nagyon szépen mutatnak a nappali sarkában, de nem vagyok elégedett, mert valójában a falra szeretném felfúratni, hogy a sarokba mehessen a hangtechnika. Említettem korábban, hogy Ladó testvérétől kaptam egy cds-bakelitlemezjátszós óriáskütyüt, na ezt szeretném majd ott üzembehelyezni.
• Elkezdődött egy zenei projekt. Meséltem a főnökömről, akinek van egy rockbandája. Na és velük elkezdtünk zenélni, két (és fél) gitáros srác van, a dobosuk még nem ért rá eddig, én pedig énekelek. Nagyon izgalmas hobbinak ígérkezik, jó a hangulat, stb. Az első szám amit kinéztünk, az a Morcheeba - Enjoy the ride. A fiúk is imádják, kihívás is van benne. Kezdetnek van pár Bródy szám is, aztán ennyi. Nincsenek nagyratörő terveim, nem vagyok egy színpadra termett alak.
• Ladó újabban iszonyúan figyelmes velem. Nem tudom meghatározni, hogy hol kezdődött ez nála, de ilyenek vannak, hogy vett nekem egy papucsot a lakásába, ami pihepuha rózsaszín. El is neveztem Vattacukornak. Aztán vacsorát főz, gyertyát gyújt, reggelit hoz az ágyba. A hétvégék veszekedésmentesen, kiegyensúlyozottan telnek. Szeretem a békét.
• Kicseréltem a Vénasszony kipufogóját, volt olajcserén, és belülről is kipucoltam. Sokat használom, Ladóhoz mindig kocsival megyünk le, mert szinte mindig pakolni kell valamit, ami vonattal nem lenne kényelmes.
• Buksi is újra felfedezte Ladót, komolyan, nekem mostanában nem is örül annyira, mint Ladónak. Hosszú perceket tölt a táncolós csóválós üdvözléssel ÉS bújik. Nekem sosem bújik, mindig csak olyan "na jó, simogathatsz" pofát vág. Hát nem ezt érdemlem, de azért örülök, hogy szeretik egymást.

Hát ennyi. A kedvem nem lett jobb. Miért nem jó nekem most semmi?

Munkaundorom is van, már szeptember eleje óta, pedig én imádom a munkahelyem (meg a fizetésem), de komolyan, mi az, hogy emberek közé menni? Mi az, hogy reggel is sötét meg este is? Mi az, hogy ennyire hideg van? És mit akar ez a böszme korea? 

Nyaff.