Időnként elgondolkodom azon, hogy vajon hosszú távon milyen hatással lesz a személyiségemre, hogy ennyire eltávolodtam a világtól.
Ahogy a képeken is látszik, Buksi mindenhol ott van, ő a főszereplő. A szüreteket együtt toljuk, a sétákat általában hétvégén, Ladóval - habár pont ezen a héten eddig mindkét nap csavarogtunk, nem zavart minket az eső sem.
Esténként 11 fok van, hajnalban 4, úgyhogy mi bizony begyújtottunk a kiskályhába. Nem is azért, mert fagyosak vagyunk, hanem mert eléggé romantikus volt, ahogy kint szakadó eső, dörgés-villámlás, szélvihar, idebent pedig forró tea, ropogó tűzzel. Kicsit úgy is érzem most a nagyvilágot, koronástul mindenestül, hogy óriási vihar tombol, én meg ülök a kis buborékomban. Néha még szégyellem is magam emiatt, mert látom közben, hogy másoknak milyen nehéz most. (De azért álszentség lenne nem leírni, hogy ezt a szégyent elég hamar elhessegetem.)
Adéllal beszélgettünk erről az elzártságról, ő azt a szót használta erre az érzésre, hogy láthatatlanok vagyunk. Kicsit tényleg olyan. Viszont míg én ebben abszolút otthonosan érzem magam, ő szenved ettől. Mellőlem már akkor elkoptak a barátaim*, amikor még nem éltünk itt. De hát nem vetem a szemükre, végül is mindig én költöztem odébb. "most sehonnan nem látszom, hová is bújhattam tényleg,... ha tudtam volna, hogy ennyire nem keres senki, nem bújok annyira bonyolult helyekre el." (Kiscsillag).
Hát így vagyok ma este.
*tisztelet a kivételnek, igen, Eszti. :)
Arra gondoltam, hogy szerintem klassz dolog, hogy ilyen fiatalon tudod értékelni ezeket a megállj táblákat, az elvonulásokat, a láthatatlanságot. Én nem tudtam, sőt, még most sem tudom, de már itt van a csírája, hogy vágyom rá.
VálaszTörlésMeg ha írsz, mi olvasunk téged, vagy ez nem számít elegendő láthatóságnak? :)
De, de abszolút láthatóságnak számít, sőt! Nagyjából ez az egyetlen láthatósági felületem, mert bár ott az insta-fiókom, ide több kép kerül fel. ;)
TörlésLehet, hogy nem pontosan írtam le, de hogy engem pont nem zavar ez a "láthatatlanság", inkább valami olyasfajta szomorúság van néha, ami az elveszített baráságoknak szól.
És igen, nagyon tudom élvezni az elvonulást, mert (bár még nem meséltem el) nagyjából 16 éves koromtól 25-ig annyira zajlott körülöttem az élet, hogy úgy érzem, abba a tíz évbe én beleraktam azt az élettapasztalatot, amit egy normális ember 30 év alatt szerez meg. És ez nem feltétlenül pozitív, vagy akaratlagos dolog volt. Így alakult. Ezért van szerintem, hogy ez a két, egykorú Adél, akik mi vagyunk az újdonsült barátnőmmel, ennyire különbözőképp éljük meg ezt az élethelyzetet.
A te elvonulásvágyadat abszolút megértem, azért nagyon kemény életed van.
Annyira szép amit írsz. Én is nagyon vágyom egy ilyen helyre. De csak egy szerető társsal tudom elképzelni.
VálaszTörlés:) hát bizony, jó, hogy van Ladó.
TörlésNem tudom, egyedül mit kezdenék a magánynak ezzel a formájával, egyelőre az sem világos, hogy mit kezdek ezzel a mostani magánnyal, ami hétközben elér. Végre itt a nagy lehetőség megírni életem regényét, vagy festeni, vagy bármit alkotni, de egyelőre egyik rejtett tehettségem sem próbál utat törni magának. :D
Bocsi, hogy így ismeretlenül...
VálaszTörlésDe olyan szép minden. :)
Ilyen kedves kommentért nem kell ám elnézést kérni. :) Üdv itt! :))
Törlés<3 felőlem a Marson is élhetsz ;)
VálaszTörlés... és az ördöggel is hempereghetek. ;) <3
TörlésNekem nagyon tetszik az életed, legalábbis amit megosztasz belőle, az olyan idilli és szép és nyugodt és természetközeli:) titkon én is vágyom egy ilyenre, csak attól tartok, hogy alkalmatlan lennék rá. szeretném egyszerre élvezni a természetet és a csendet, de olykor vágyom arra, hogy egy kávézóból figyeljem ahogy suhan mellettem az élet. vajon van ilyen hely? szerintem is nagy érték, hogy van egy ilyen idilli világod, és ezt te magad teremtetted magadnak!:)
VálaszTörlésEgy kis sürgés-forgás akad azért ha akarunk. De ritkán, mert ritkán akarjuk. :)))
TörlésSzerintem akik megtehetik, erre tartanak fenn egy ilyen helyen nyaralót, miközben Budapesten élik a mindennapok forgatagát. Nagyon sok ilyen ház van itt a környéken, de azt hiszem azért az átlagos magyar családok nem engedhetik meg maguknak ezt. Vagy-vagy. :/
Ez igaz, van egy kis tüskevárunk nekünk is, csak sajnos nem téliesített és nincs wifi, pedig tök szívesen dolgoznék onnan is:) az Őrségben annyira tetszenek ezek a régi, oldalbejáratos, díszes házikók, és mindig nézem, hogy de felújítanék ott egy lerobbantat és de beköltöznék oda:)
TörlésHa valami véletlen folytán megvalósítanád ezz a terved, arról mindenképpen írnod kell. :D ;)
TörlésEgyébként vagy egyre nagyobb az igény erre az elvonulásra, vagy mindig is magy volt, és állandóan változott, hogy ki-mire vágyik, faluról városba, városból falura, de az biztos, hogy sokan jönnek kirándulók, akik visszatérőek, álmuk, hogy egyszer így kellene élni. :)