Pech vagy mázli?

 Írtam egy marhahosszú posztot, ami nem tudom, hogyan, de eltűnt. Füstöl az agyam. Olyan ritkán tudok írni, aztán ilyeneket csinálok, hát ajjmár.

Na, de csak azért is mesélek, megírom újra.

Ma reggel azzal kezdtem a napot, hogy elaludtam. 6.30 helyett 7.40-kor keltem, de gondoltam, egy kávénak mindenképpen bele kell férnie. Aztán nem tudom, mit bohóckodtam el, de a tűzforró kávét végigöntöttem a pizsamámon. Megégettem a mellkasom és a hasam. Kezdtem bosszús lenni, pedig, ha úgy vesszük szándékosan aludtam el - kinyomtam az ébresztőt, csak még öt percre, helló szeptember 1.!

Egy gyors zuhany után beugrottam a kocsiba, és elmentem dolgozni. A munkahelyemen egyébként egyre morcosabb vagyok. Nehéz az emberekkel folyamatosan kedvesnek lenni, én fáradok, ők meg mintha egyre balfaszabbak lennének. De nem is akarok erről túl sokat nyavalyogni, még mindig ez az egyik legjobb munkahelyem. Igaz, nézzük meg a korábbiakat, mindegyikről ezt meséltem, aztán tudjuk mi lett.*

Amúgy azt akartam mesélni, hogy pénteken véletlenül tekertünk 92 km-t. Hogy lehet véletlenül?

Könnyen. 

Ladó autója egy terepjáró, ezért speciális szervízbe volt időpontja, Zala megyében, valami megjegyezhetetlen nevű apró kis településen. Kitaláltuk, hogy feldobjuk rá a biciket, tekerünk egy könnyű, 30 km-es távot, felszállunk a vonatra és hazajövünk. A terv jó volt, azzal viszont nem számoltunk, hogy 30 km után, azt mondja a vasúttársaság, hogy vágányzár van, kerékpárszállítás a vonatpótlóautóbuszokon nem lehetséges. Ki gondolná, hogy az iskolakezdés előtt (alatt, mert szeptember 15-ig!) ezek éppen pályakarbantartási munkálatokat folytatnak?

Ladó bedobta, hogy vegyünk ki egy vendégházat, és aludjunk ott valahol, hiszen ezeken az istenhátamögötti helyeken mindig vannak vendégházak - és voltak is -, de én nagyon nagyon nagyon haza akartam jönni. Hát ki eteti a Buksit este?** Végül megegyeztünk abban, hogy a Google gyalogos térképe szerinti útvonalon megyünk, hogy elkerüljük az extrém autóforgalmat. Így, a legközelebbi vasútállomás 47 kilométerre jött ki. 

Már alaposan benne jártunk a délutánban, megcéloztuk az utolsó, 23.07-es vonatot, aztán hajrá.

Azok a gyönyörű zalai dombok, azok a kis gyöngyszem falvak! Nem egy szegedi síkság ez, de a szlovén és osztrák terep már megedzett minket, jól bírtuk a szinteket.

Ami igazán meglepetést tudott okozni, az a valóság eltérése a térképtől. Ahol valamikor út állt, ott most embermagas csalános, elkerített terület, vagy akácerdő. Azt csak a legvadabb álmainkban tudtuk elképzelni, hogy mit tud tenni egy elvadult akácerdő két biciklivel.

Fél tízkor találtunk egy kocsmát, Ladó vett pár sört, 22.40-kor pedig az állomáson sörözve azon nevetgéltünk, hogy egy defekt még belefért volna, de azért talán ideje lenne lottóznunk. 

Aki eddig számolta volna, annak még ideírom, hogy ezután a 77 km után, még a vasútállomástól 15 km-re lakunk. Na, az egész exrém távolságon ez utóbbi esett csak nehezemre. Addig az ismeretlen táj szépsége, a kaland pörgetett mindkettőnket, sokat mókáztunk, beszélgettünk, de azért a végén mindketten alaposan elfáradtunk.

Közvetlenül ezután jött a csalános - érthetetlen, hogy azt miért nem fotóztam le. 

Ma meg olyan volt még, hogy amikor jöttem hazafelé munkából, bejelentkezett a falubeli barátnőm (nevet kellene már adnom neki), hogy a barátnőjével eljönnének kávézni hozzám. Gyorsan összedobtam a már ismert gyümölcsös pitét, mert milyen jó is úgy vendégeket várni, hogy sütiillatban úszik a ház.

Fél ötkor hívtak, hogy közbejött valami, mégsem tudnak jönni, úgyhogy erre lőttem egy fotót a pitéről***, meg írtam az Adélomnak, hogy "tali a keresztnél?"

Így esett, hogy a fél pitét elajándékoztam, a másik felét pedig egy falásra megettem volna, de inkább félretettem egy kis szeletet, hogy holnap reggel legyen miért felkelni.

... Vagy legalábbis nem kinyomni az ébresztőt. 

*Mi lett volna, felmondtam. :D

**Például Adél, vagy a hibbant szomszéd. De nagyon úgy néz ki, hogy amióta itt élünk, én nem akarok sehol máshol aludni, ha ingyen adnák Tenerifét, akkor sem, hiába lenne akár ezer ember is, aki, megeteti a kutyust. 

***Nem nyalizásból mondom, de idén megpróbálok annyit sütni belőle, hogy megunjam. Most lett igazán mennyei, egy fél szilvafát rápakoltam. :)