Álmomban

Nagyon hálás vagyok mindannyiótoknak a kedves hozzászólásokért, valószínűleg hiányosak a képességeim arra, hogy kifejezzem, mennyire sokat segített egy-egy komment, üzenet. Annyira sokat, hogy este végül sikerült sírni egy jót, amibe aztán elég jól belejöttem, úgy is aludtam el.

Tudnotok kell, hogy a telkünk végében, az erdő szélén áll egy öreg körtefa, ami alatt mindenféle erdei állat szeret tanyázni. Őzek, szarvasok, vaddisznók, váltakozó napszakban. Ezek a jószágok az elmúlt hideg hónapokban kikaparták a patáikkal a füvet, felhorzsolva ezzel a felszínt. Az egész körtefa alatti terület merő egy seb, hegesedés - sétálni sem esik jól arra, olyan egyenetlenné vált. Tegnap mégis arra jártam, a fejemen fejhallgatóval hangoskönyvet hallgattam, körülöttem kutyákkal - elkezdtem visszaállítani a túrásokat. Úgy képzeljétek el, hogy kéttenyérnyi fűcsomók fel vannak gönygölítve, és miközben helyreállítom, olyan érzés, mintha puzzleöznék a földdarabokkal. Nagyon megnyugtató tevékenység, és elképesztően látványos. Munka közben erről valami nagyon eszembe akart jutni, de csak éjjel, álmomban jöttem rá, hogy mi.

Álmomban tovább folytattam a föld sebeinek begyógyítását, és már a zene is eszembe jutott közben, hogy "arra születtünk..."

Ahogy rakosgattam a földdarabokat a helyére, egyszerre lett egy olyan érzésem, hogy ez nem is föld, hanem egy óriási beteg vese, és ha jól csinálom a mozdulatokat, akkor olyan, mintha varázsolnék, és ugyanolyan látványosan begyógyul, mint a föld, amit aznap a helyére igazítottam. Iszonyúan koncentráltam, annyira, hogy mikor reggel felébredtem, fizikailag extrém fáradtnak éreztem magam, közben pedig éreztem, hogy most valami történt, valami megváltozott. Engedett az az iszonyú szorítás a mellkasomban.

Annyira nyomasztott a közeledő vég (amiről azt sem tudjuk, mikor jön, ugye...), hogy nem tudtam kicsit sem reálisan nézni a helyzetünket. És míg tegnap kb a gyászruhámat varrogattam, mára valahogy minden tisztább lett és fényesebb.

Sunyi egy dolog a félelem. Köszönöm, hogy itt vagytok, olvastok, írtok. ❤️