Zsömi

Biztosan nem vagyok egyedül azzal, hogy amikor sok dolgom lenne, akkor mindent csinálok inkább, mint azt a sok dolgot, ami lenne. Ma például kertezni akartam, meg ablakot pucolni, ehelyett nagyjából minden más - egyáltalán nem fontos szarságokkal ütöm el az időt. Például blogolással. Mindegy, ez a nap már ilyen, minek harcolni az erőkkel?

Néha előfordul, hogy elszámítom magam és vasárnapra kifogyunk a kenyérből és a kifliből. Nagyon régóta tervezgetem, hogy nekiállok kenyeret sütni, hogy ne legyen ilyen bajunk, de valahogy minden egyes recept elolvasása után arra jutottam, hogy nyehh - erre még nem állok készen. Mondanom sem kell, hogy vasárnapra nem volt kenyerünk és mi az a csapat vagyunk, akik inkább megoldják máshogy, csak ne kelljen autóba ülni, és lemenni a hegyről. Ugyanakkor Ladónak mindig csomagolok hétfőre egy hadseregre való élelmet, főttet és szendvicseket is, hogy általában szerda az első nap, amikor először boltba kell mennie. Ez mindkettőnknek jó, én szeretek gondoskodni róla, ő meg imádja amiket pakolok, szóval komoly kapcsolati problémáink vannak. Nemide.

A történet másik szála, hogy a munkahelyemtől öt percre van egy malom, ahol kiváló minőségű liszteket lehet venni, ezért amióta elég önbizalmam van, hogy használjam az amúgy rémesen hiányos német nyelvtudásom, azóta onnan veszem a lisztet. Mennyei piték és pogácsák sülnek ki belőlük és legutóbb rozslisztet is vettem az egészség jegyében.

Így vasárnap összeszorítottam a fogam, és úgy döntöttem, hogy ha kenyeret nem is, de zsömlét fogok sütni. A világ legegyszerűbb receptjét osztom meg veletek, a mindmegette.hu-n olvasott recept általam kicsit rozslisztesített változata.

Hozzávalók: fél kg liszt (nálam nagyjából kétharmad búzaliszt és egyharmad rozsliszt arányban), 7 gramm száraz élesztő, egy kiskanál cukor, két kiskanál só, négy deci víz és másfél evőkanál olaj (napraforgó, repce, vagy olívaolaj, szerintem ez teljesen mindegy). Nagyjából ennyi az alapja, én most ehhez tettem egy kis tökmagot is, de igazából ínyencség kérdése az egész. A hozzávalókat tésztává kell gyúrni, egy órát meleg, huzatmentes helyen kelni hagyni, majd bucikat formázni. A buciformázott tepsit további 30 percre meleg helyre tenni, sütés előtt a tésztát vízzel le kell spriccelni, és fogalmam sincs hány fokos sütőben 20 perc alatt aranyszínűre sütni. Szerintem 180-200 fok lehet a sütő hőmérséklete, de ugye én fával fűtött kemencében szoktam sütni, azt meg érzésre rakja meg az ember. A kisült cipókat szintén le kell spirccelni egy kis vízzel, majd így kell hagyni kihűlni. 

Nagyon jól sikerült, bónuszba isteni illatú lett a ház, ezért tegnap megint sütöttem egy adagot, ahelyett, hogy boltból hoztam volna. Isten tartaná meg ezt a jó szokásomat.

Gondolom mindenkinek feltűnt, hogy időközben odakint tavasz lett. Tavaly meg kellett erőszakolnom magam, hogy ne szórjam tele a blogom a tavasz minden apró részletével, idén is nagyon fogok igyekezni - bár valószínűleg hiába minden igyekezet, amikor minden annyira gyönyörű!

Novemberi növendékeink

Bogyósok. Ki így, ki úgy. Bár a borsó rendszertanilag hüvelyes, jól mutatnak a málnával és az egressel. Vagy... a málnával és a feketeribizlivel. Vagy a málnával és a... fene tudja, a jobb felső biztosan málna, mert azt az anyósomtól kaptuk, és novemberben ültettük el, de a másikra nem merek megesküdni, hogy mi. Az egres tüskés, de ez a képen nem látszik, én meg csak úgy találomra raktam össze ezt a kollázst. Mici, esetleg...? 

Bikfic meg a kis kakuttojás. Ő is kitavaszodott itt az elmúlt két hónapban.