Felhívnám, megkérdezném, meghallgatnám, elmondanám, hogy elakadt szavam.
De hogy jövök én ehhez?
Ezért nem hívom fel, nem kérdezem, nem hallgatom meg, nem mondom el, mert elakadt szavam.
Tudjuk, hogy meg fogunk halni egyszer mindannyian, de amikor azt mondja az orvos, hogy nem tudja megmondani, mennyi van hátra, de nyugdíjjal már nem kell számolni, akkor azért ökölbe szorul a talpam is, és ha tudnám, hogy valaki válaszol rá, megkérdezném
MIÉRT?
