Megerősített határellenőrzés

 - Jónapotkívánokkezitcsókolomviszontlátásra! - ezt így egy levegőre a rendőr, minden nap, amikor jövök hazafelé. 

Tavasszal még beolvasták a személyi igazolványt, ősszel néha kértek munkáltatói igazolást, idén már csak azt kérdezték meg párszor, hogy hova megyek. Nagyjából egy hónapja már ezt sem kérdezik, miután rutinszerűen azt a választ szoktam adni, hogy "haza". 

Az osztrák oldalon más a helyzet. Lobogtatom a lapjaimat: munkálatóit, beutazási regisztrációt, negatív tesztet, és akkor kapok egy sönentog-ot, rosszabb esetben egy pasztsondankét, aztán ennyi. Soha senki nem vizsgálta meg, hogy a munkáltatói igazolásom érvényes-e, tényleg be vagyok-e jelentve arra a munkahelyre, ami a papíron áll. Előfordult olyan is, hogy egy hétig Ladó beutazási engedélyét mutogattam, mert pénteken neki is nyomtattam, de mivel itthon maradt táppénzen, a papír nálam maradt, mögötte az én engedélyemmel. Ráadásul a végén nem a határellenőrző rendőrnek, vagy kiskatonának tűnt fel, hogy nem passzol a név, hanem nekem, amikor kicseréltem a lejárt engedélyt az újra. 

Ladó egyszer belefutott, hogy nem volt érvényes negatív tesztje, ott abban maradtak, hogy amint kinyit a tesztpont, elmegy majd und víderzén*. Ezek mellett (vagy ennek ellenére), zajlik az illegális határátlépés, mert sokan nincsenek tisztában az aktuális szabályokkal és inkább átsétálnak egy turistaösvényen, a túloldalon pedig rendszerint várja őket egy rokon/barát/ismerős. Emiatt aztán eléggé olyan érzése lesz az embernek, hogy senki, de senki nincs a helyzet magaslatán vírusügyileg. 

Ami jót ki tudok emelni, hogy osztrák oldalon újabban hetente kétszer, illetve 72 óránként kötelező mennünk orrtúrásos tesztre, ami ugyan nem kellemes, azonban legalább ad némi (hamis) biztonságérzetet. Legalább annyit, hogy ha megfertőződsz, idejében értesülsz róla. Aztán kiderült, hogy vannak úgynevezett falsepozitív tesztek, ami erősen úgy néz ki, hogy jó pénzért hozzá lehet jutni államilag elismert negatív teszthez, ha a munka annyira sürgős, hogy gazdasági érdekek fűződnek hozzá. Ebbe viszont nem szeretnék belemenni.

A másik kevésbé jó, hogy minden alkalommal, amikor tesztelni megyek úgy érzem, nem vagyok biztonságban. A tesztpontokon katonák, kiskatonák végzik a feladatokat, nem talpig, de fegyverben. Értem én, hogy terrorveszély, de feszélyez az érzés, hogy bemegyek egy épületbe, ahol a szabad polgárok kordonok között maszkban kígyózva várják, hogy megtúrják az orrukat, miközben több a fegyveres katona odabent, mint amennyi civil. Ez a nyomasztó érzés azonnal elmúlik, ahogy kiteszem a lábam onnan és tudom, hogy jelenleg ezerszer nyomasztóbb helyek léteznek a világon (mint pl. Covid intenzív osztály), de fuuh, attól még nem könnyebb. 

Ez itt az elmúlt egy év kovidfeszültsége, aki régebb óta olvas, tudja, hogy szinte soha, vagy csak érintve írok a vírusról. De most eddig bírta ez a lufi. 

Más. Ladó itthon volt két hétig, elment vérvizsgálatra. Azért volt hajlandó alávetni magát ennek a tortúrának, hogy legálisan legyen itthon táppénzen. De hát ó, az egy újabb kabaré!

A háziorvos első körben közölte vele, hogy cisztája mindenkinek van és nem attól magas a vérnyomása. Aztán kapott egy vérnyomáscsökkentőt, amit két napig szedett és amitől a 140-160-as vérnyomása felment 180-ra, a pulzusa pedig 110 fölé, miközben órákig nem csinált mást, csak feküdt a kanapén. Én mondjuk ezt láttam jönni, pontosan tudtam, hogy ha valami olyan úton indul el, amiben nem hisz, amit nem akar, akkor az olyan is lesz. Kapott új gyógyszert, amit kiváltottam ugyan neki, de azt már be sem vette. Viszont a gyógyteákat legalább szorgalmasan issza. 

A véreredménye jó. Néhány csillagot kapott csak, azok is minimális eltérések voltak, egyik sem kiugró. Érdekesség, hogy Napóleonnak az orvosa direkt kért foszforra is vizsgálatot, mert állítólag (ezt hangsúlyozom, hogy állítólag), ha a vese nem tudja jól ellátni a feladatát, akkor a vérben megemelkedik a foszfor. Nos, Ladó orvosa nem kért foszforra, mert mint említettem: az ő orvosa szerint a ciszta az tök oké. Szinte normális, hogy van. (Nyilván, ironizálok). Amikor az orvos megkapta a véreredményt, közölte Ladóval, hogy jó lenne csökkenteni a húsfogyasztást. Mire Ladó mondta neki, hogy ennél lejjebb nem tudja csökkenteni, nyolc éve nem eszik húst. Erre az orvos összehúzta a szemét, és azt válaszolta, hogy akkor kevesebb halat. Megjegyzem, halat sem eszünk, a vegán étrendtől annyiban tértünk el az utóbbi egy évben, hogy eszünk sajtot és tojást. Bár amióta a ciszta kiderült, nem esett nehezünkre nem enni. 

Had ne mondjam, hogy azért ennél többet vártam volna, legalább annyit, hogy azt mondja a háziorvos, hogy én ehhez nem értek, menjünk tovább és beutalja valami olyan emberhez, aki ért hozzá. De hát nem. Így aztán ma reggel Ladó visszament dolgozni. Ami jó volt az elmúlt két hétben, túl azon, hogy itthon volt és nagyon sokat töltődtünk, hogy csinált egy harminc órás böjtöt, amikor csak ivott és nem evett semmit. Ezen kívül kihagytuk az alkoholt (pedig...), helyette ivott sok zsurló és diólevél teát. A zsurlóval most pihenünk, galagonyát** kap helyette. Pihenjen a vese, adjunk kicsit a vérnyomásnak is.

Ami kevésbé jó, hogy kaptam hideget meleget, amit aztán már nem volt kedvem kitenni ide. Kaptam olyan megjegyzést, hogy a vese megbetegedése a kapcsolati problémák miatt alakul ki (igen!), meg olyat is, hogy nem baj, én még fiatal vagyok, könnyen újrakezdem. A @nemakarokbeleszolni csajok jutottak eszembe, képzeletben volt már nálam szívlapáttól kezdve csákányig minden, a kedves segítő szándékú megjegyzésektől. Szerencsére a blogom még mindig egy kis szent hely (kopkopkopp), ugyan moderálva vannak a hozzászólások, de még egyet sem kellett szűrnöm olyasmi miatt, mint a képzeletbeli szívlapátom. 

Szóval vannak jók és nemjók felváltva.

Aztán olyanok vannak még itt, hogy sokat nézünk Csernust. A kapcsolatunk eleje óta, de már előtte is mindketten kedveltük a dokit, most pedig indított egy sorozatot, ahol színészek improvizatív játékával mutat be egy-egy családi konfliktust. Baromi jó, egyszerűen rajongunk érte. Alapvetően hiszünk az őszinte és hiteles életben, de azért nyilván mi sem vagyunk tökéletesek és nagyon tetszik, hogy egy-egy helyzetet mennyire veszünk magunkra, illetve később hogyan alkalmazzuk, szinte azonnal, ahogy rajtakapjuk a másikat vagy magunkat a sumákoláson. Linkelek ide egy részletet, ha valakit érdekel, erről a sorozatról beszélek.  

Csapongok, de a héten már nem igen fogok jönni mesélni, úgyhogy most még gyorsan leírom ide, hogy a borsó kikelt és már öt centi nagyocska! A spenót és a zeller hallgatnak, mint a sír, vágyom az első kiadós tavaszi esőt - főleg miattuk. A madarak tombolnak, ahogy a torkukon kifér, nem lehet nem szeretni a tavaszt. Az erdő lassan haloványzöld árnyalatba borul, még nincsenek levelek, de a kipattanni készülő rügyek már mutatják, hogy hamarosan eljön az ideje annak is. Az árvácskák az ablakban megháromszorozták a méretüket és bár idén télen volt mínusz tizenkét fok, nekik meg se kottyant. Úgy örülök, hogy novemberben ültettünk árvácskát, olyan jó érzés volt egész télen, hogy van virág az ablakban. Még akkor is jó volt, hogy van, amikor épp tetőfedés volt és fel volt állványozva a ház. 

Bikfic és Buksi jól vannak. Zsiványak, de jól vannak és ez a fontos.

*Direkt írom így, ahogy mondják, az osztrák tájszólás valami csodaszép. Janem.

**Írtátok ketten, hogy érdekelne titeket a gyógyönvényezés, fogok írni róla, de csak módjával, mert vannak sokan, akik nálam ezerszer jobban tudják.