Ha rajtam áll, jönnek ők is, de igazság szerint akkor arról szólt volna, hogy valami fancy helyen vigyázunk a kutyákra, akiknek egyébként otthon a legjobb. Szóval azért ne menjen el az eszünk, Ladó első körben felhívta az idősebbik bátyját, Napsit. Ez a beszélgetés körülbelül így zajlott le:
L: Mit csináltok szeptember végén?
N: Semmit.
L: Akkor eljöttök hozzánk?
N: Persze.
L: De mi nem leszünk itthon.
N: Miért, hol lesztek?
L: Elmegyünk, megnézzük a szlovén tengerpartot.
N: Hú, ez nagyon jól hangzik, akkor mi is inkább oda megyünk!
L: Nemnem, kellene etetni a kutyákat.
N: Ki nem hagyjuk a szlovén tengerpartot, inkább szerzünk valakit, aki vigyáz rájuk!
Nagyon vicces volt, erre egyikünk sem számított, ugyanakkor mindketten nagyon örültünk, mert soha nem volt még ilyen közös program velük, általában a kötelező köröket toljuk valamelyikünknél, amik amúgy nagyon jók, de azért teljesen más. Az valahogy, valakinek (ha nem mindenkinek) mindig strapás kicsit.
A telefonbeszélgetés alatt épp úton voltunk a Professzorékhoz, így őt, mint másik lehetséges ebfelvigyázót személyesen kérdezte Ladó.
Tulajdonképpen a forgatókönyv ugyanaz volt, leszámítva Anemone reakcióját, aki gyakorlatilag azonnal képes lett volna elindulni, már csak attól a szótól is, hogy "tenger". Így történt, hogy hamarabb lett lefoglalva szállásunk, minthogy megoldottuk volna a kutyák ügyét.
Végül Fannira kényszerítettük rá ajánlotta fel, hogy szívesen eljön hozzánk arra a pár napra. Sikerült a barátnőjét is beszerveznie, így aztán nyugodtan el tudtam engedni a kérdést, hogy mi lesz vele az erdő mélyén, távol mindentől. Azért a biztonság kedvéért megadtam a lányoknak Gigi számát, hogy ha bármi van, legyen egy felnőtt, aki ott van tőlük tíz percre, és a szüleikkel egyidős.
Hogy ne kelljen hatan három autóval menni, mi Napóleonékkal utaztunk, és annyira de annyira imádtam miden percét az egész hétvégének, hogy azóta is előveszem csak úgy a telefonom, hogy végignézzem a képeket.
Tőlünk három és fél óra alatt le lehet érni a tengerhez. Aki esetleg nem ismerné, Szlovéniának összesen negyvenpár km-es tengerpart jutott, így az egész szakaszt akár végig is lehet biciklizni egyetlen nap alatt. Terveztük is, hogy bérelünk kismotort, és végigjárjuk, de végül a bérlő cégnek nem volt három darab kétszemélyes járgánya, így aztán maradtunk a sétánál.
Csodaszép időnk volt és túlzás nélkül állíthatom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. A tesók felszabadultak, végre elkezdtek őszintén beszélgetni a gyerekkori traumáikról, amiről nem mondom hogy sikerült átbeszélniük, de végre elkezdtek valamit, amiből akár különböző oldódások is sikerülhetnek. Imádtam nézni, ahogy mind a három, ki-ki a vérmérséklete szerint reagálja le a régi sebeket. Volt egy tűnő perc is, amikor elővett a jó fajta irigység, de az az örömmel-szomorúsággal kevert, hogy de jó, hogy nekik sikerül.
A tenger meg hát. Fodor Ákost tudom idézni: "Szerelemről és tengerről csak hallgatni tudok."
Az első percben (és utána még néhányszor) előtört belőlem a bedrogozott labrador. Nem vártam senkire, lerúgtam a cipőmet és már futottam is a vízbe. És ezt napjában többször, amikor épp rám tört az érzés, hogy ezt kell tennem. Az időjárás akkor még ragyogó nyári volt, már nem volt tömeg, hála az utószezonnak, a tenger szerintem 23-24 fokos volt, a többiek szerint csak 18, de ha 5 fokos lett volna is belemegyek, mert ember, TENGER!! Szóval amennyiszer lehetett lubickoltam, azt hiszem mindannyiunk közül én voltam a legtöbbet a vízben.
Egyébként az összes kis tengerparti város, mind egy-egy miniatűr Velence, csak a fullasztó tömeg nélkül. Varázslatos sikátorok, színes ruhák az ablakokban, sirályok, macskakövek. Azért nem cserélném el az erdei otthonunkat, de végül tényleg nagyon jól esett kicsit máshol lenni.
De jó, hogy voltatok a tengernél :) Gyönyörű ez a hely! Meghoztad az én kedvemet is. (Nem mintha amúgy hosszasan kellene győzködni, hogy kedvet kapjak egy kis tengerparti nyaraláshoz.)
VálaszTörlésSzerintem nem szomorú az utolsó kép - lehet, hogy csak ismerősök, vagy akár nem is ismerik egymást, csak az egyikük leült a másikuk mellé, és beszédbe elegyedtek.
Ezt a posztot korábban már kitetted? Mert emlékszem erre, hogy megkérdeztétek a két tesót, vigyáznának-e a kutyákra, és az lett a vége, hogy mindketten mentek veletek nyaralni.
De jó meglátás a fotóra, tényleg! Kicsit be van szűkülve a látóköröm a kapcsolatokra és azok minőségére.
TörlésÓ, igen, elfelejtettem, de az előzőben is leírtam, hát, ezek szerint tényleg így volt. :))) Vissza kell rázódnom az írásba, most például azon is gondolkodnom kellett, hogy hívtam Ladó idősebbik bátyját itt a blogon.
Szlovénia tényleg csodaszép és külön kedves nekem, amiért nem annyira népszerű, mint Horvátország.
De jó képek :)
VálaszTörlésNekem se szomorú az utolsó kép. Ha öreg házasok is, néha kell egy pici távolság.
Tök jó, hogy ahányan vagyunk, annyi vetülete van egy képnek. Illetve, hogy ezen belül is változó, hogy mikor mit látunk benne.
TörlésDe jó lehetett! Nekem Szlovénia régi álmom, de még sosem jártam ott. Gábort győzködöm róla, de ő valamiért nem vágyik oda, szerintem nem tudja, hogy milyen szép. Én speciel Horvátországot nem is szeretem.
VálaszTörlésAz utolsó kép szerintem se szomorú, szerintem ez egy idős házaspár, akik kisétáltak a tengerhez és mindenki vitte a maga kis olvasnivalóját.
Szerintem Szlovénia kifejezetten attól szép, hogy kevesen ismerik és szeretik, merthogy olyan kicsi. Amúgy én sem rajongok Horvátországért.
TörlésTök jó, hogy így gondolkodtok az öregekről, ezáltal nekem is átalakult az érzésem velük kapcsolatban. :)
Szlovénia gyönyörű!!!♥ Többször voltunk már, de inkább a hegyekben... a tenger engem/minket annyira nem vonz... voltunk már, jó volt, szép volt☺
VálaszTörlésSzerintem sem szomorú... szerintem lehet csak azért ülnek messzebb, mert az újság megkívánta, meg bizonyos távolságból a beszélgetéshez jobban egymásra tudnak nézni☺♥
Ó igen, Szlovéniának nem a tenger az egyetlen szépsége, lenyűgöző vidék! ✨
TörlésÖregek: engem meggyőztetek! 😃
De jó nektek! :)) Éltem szűk egy évet Szlovéniában (nem a tenger mellett, de ott is jártam), nagy dilemma volt, hogy visszajöjjek-e... 4 éve költöztem vissza, de vannak dolgok, amik heti szinten hiányoznak. Annyira szuper, hogy ti ilyen közel laktok a határhoz! :)
VálaszTörlésÓ, de jó lehetett! Szerintem nagyon különleges ország, nehéz lehetett meghozni a döntést, hogy utána itthon hogyan tovább.
Törlés