Így volt, így vagyunk

Édesek vagytok, köszönöm a jókívánságokat. Szerencsére jól vagyunk, minden nap egyre jobban, én pedig nem győzök hálás lenni. Most elmesélem hogy volt, és kérlek benneteket, ne háborodjatok fel nagyon. Meg kicsit se.

Szóval.

 Péntek este arra értem haza kórusról, hogy Ladó lázasan fekszik. Szombaton reggel érkezett meg a pénteki pcr teszteredménye, ami azt írta, hogy negatív. Azért elmentem a patikába, és vettem egy gyorstesztet, de az is azt mutatta, hogy negatív. Nem maradt más, arra gondoltunk, azért lázas, mert begyulladt a bölcsességfoga.

Ausztriában működik egy otthon végezhető pcr teszt, aminek linkelem a videóját. A lényeg az, hogy telefonon kell regisztrálni egy alkalmazáson keresztül, taj kártyára a patikából ingyenesen lehet kérni adott darabszámú tesztet, amit bármikor, bárhol el lehet végezni. A mintát be kell dobni a kihelyezett pontok bármelyikén (patikában, vagy pl. Spar-ban is), amit 24 óra alatt kiértékelnek és az alkalmazáson belül értesítenek az eredményről. Szerintem zseniális találmány lehetne, ha érne bármit, de ezt mindjárt kifejtem. Volt nekünk itthon ebből a tesztből két darab.

Hétfőn felhívtam a háziorvosom, hogy fáj a fejem. Tényleg nem voltam valami jól, de igazából azért akartam táppénzre menni, hogy Ladót ápoljam, akinek akkorra állandó 38,4-38,6 fokos láza volt. A háziorvosom küldött tesztautót nekem, ami úgy volt, hogy idetalál, de aztán természetesen eltévedt, és mi mentünk utána. A gyorstesztem azonnal negatív lett, levettek egy pcr-t is. Aztán, mivel Ladót nem tesztelték le, ő készített egy itthoni pcr-t, amit egy kollégája kivitt az osztrák patikába, kiértékelni. Ezután pedig vártunk, Ladó láza rosszabbodott, szájzárat kapott a foga miatt, enni, de inni sem nagyon tudott. Nekem pedig elkezdett fájni a hátam.

Ladó tesztje kedden ismét negatív lett, de szerdára már olyan rossz állapotban volt, hogy felhívott egy magánfogorvost, hogy elmondja, hogy napok óta lázas, de minden tesztje negatív, megnézné-e. A doki igent mondott. Igen, szerda reggel. Miután elment fogorvoshoz, nagy nehezen elértem a háziorvosom, hogy ugyan mikor lesz eredménye a hétfői tesztemnek, mert nem kaptam semmiféle értesítést, mire a háziorvosom közölte, hogy márpedig pozitív vagyok, nyugodjak meg, majd keresnek. Ja, és ha már így hívom, írna fel nekem gyógyszert, váltassam ki egy egészséges emberrel a patikában.

Írtam Ladónak, akinek ekkorra már a fogát ki is húzták. Hozott gyógyszert, mire hazaért, már beszéltem egy ÁNTSZ-es nővel, aki értesített róla, hogy mindketten karantéban vagyunk. Ezután megkaptam a teszteredményemet az ügyfélkapumon is. Na és akkor erre írtam fent, hogy ne akadjatok ki nagyon, egyszerűen Ladó sokszoros negatív teszttel indult el a fogorvoshoz, akit minden részletében tájékoztatott a kialakult helyzetről, aki ennek ellenére, illetve ennek tudatában fogadta őt. Tudom, hogy nem lett volna szabad elmennie itthonról, amíg meg nem jön az én pcr eredményem, de ekkorra már olyan rosszul volt, hogy képtelenség volt, hogy elviseljen ezzel még egy napot.

A foghúzás után megkönnyebbült, de a láza felment 39,7-re.

A gyógyszer, amit kaptam, állítólag nagyon jó. Az egész családunk azzal nyomasztott, hogy AZONNAL szedjük be mindketten - úgy, hogy kaptam egy papírt arról, hogy a gyógyszer át nem ruházható. A dobozában nem volt betegtájékoztató, csak annyit írtak rá, hogy első nap kétszer nyolc darabot kell bevenni belőle. Online megkerestem a betegtájékoztatót, ami többek között azt írta, hogy heveny vesekárosodást okozhat, illetve rendellenes magatartás léphet fel, például "hirtelen futásnak eredés, illetve fel-alá járkálás" jelentkezhet. Gondolom emlékeztek még rá, hogy Ladónak policisztás vesebetegsége van, és ugye mondanom sem kell, hogy azt sem szerettem volna, hogy az akkor már hatodik napja lázas ember indokolatlanul elkezdjen futkározni, úgyhogy akármennyire is akarta a család, hogy adjam be neki ezt a gyógyszert, nekem minden idegszálam tiltakozott ellene. Arról, hogy én szedjem be, szó se eshetett. 45 kg vagyok (bár most úgy néz ki, ez a hét fogyasztott rajtam pár kilót), nem különösebben beteg, hogyan szedjek be egy lónak is megterhelő adag bogyót? Na, és akkor eljött a szerda éjjel, amikor azt hittem, megőrülök.

Mert utólag könnyű okosnak lenni, de amikor benne van az ember egy helyzetben, akkor csak remélni tudod, hogy amit teszel, az majd segít. Gyógyteákat főztem, óránként itattam Ladót, néha egy-egy gerezd narancsot is sikerült beletuszkolnom, de különben az egész időszak arról szólt, hogy egy jeges marok szorongatja a szívemet a bordáim között. Csütörtök reggel már könyörgött, hogy adjam neki a kovid gyógyszerem. Borzasztóan őrlődtem, mert ha nekiadom, és megöli, akkor én leszek a hibás. Ha nem adom neki, és úgy hal meg*, akkor is én leszek a hibás. Úgyhogy főztem teát, adtam neki C-vitamint, és reméltem, hogy elfelejti, hogy vannak gyógyszerek a házban. De nem felejtette el, és amikor már délután is a gyógyszerért könyörgött, akkor adtam neki egy fél panadolt. 

Ami végre levitte a lázát, és amitől aludt egyhuzamban négy órán keresztül, úgy, hogy közben csatakosra izzadta a pizsamáját, meg a köntösét, meg az egész ágyneműt. És akkor este kilenc órakor úgy ébredt, hogy elment zuhanyozni, és azóta nincs láza. Illetve nagyjából ezzel egyidőben mindketten elvesztettük a szaglásunkat és az ízérzékelésünket.

Pénteken ismét csinált egy itthoni pcr tesztet, amit egy kollégája ismét kivitt, aminek az eredménye lássatok csodát: negatív. De most ezek után én nem tudom, mit mondjak. Hogy van ez, hogy én vagyok pozitív, akinek kb. semmi baja, és ő a határozott negatív, azok után is, hogy az ördög hét napig fogta a bokáját? Na mindegy, igazából teljesen kész vagyok, örülök, hogy végre napok óta láztalan, és ugyan nem jóízűen, de újra eszik.

Most meg a fél család rajtam nevet, hogy "fél panadol", amikor kb hat év alattiaknak adnak fél panadolt, de én tudom, hogy abban a helyzetben ez tűnt a legjobb megoldásnak. Akartam segíteni neki, de azt is akartam, hogy bírja a lázat, ameddig bírni lehet, hiszen a szervezetnek ez egy természetes védekező mechanizmusa, és értem én, hogy vicces, de engem is értsenek meg. Nem érezném jobban magam, ha korábban levittem volna a lázát, de most cserébe vesetranszplantációra (jól van, nyilván túlzok) kellene várni.

A teákról meg annyit, hogy lándzsás útifűteát főztem, kakukkfűvel. Később, amikor Ladó kérte, hogy főzzek már valami mást is, akkor kamillateát, kakukkfűvel. Persze, azonkívűl, hogy más lett a színe, nagyon nem éreztük a különbséget. Nekem szép lassan jönnek vissza az alap ízek, mint a sós és az édes, de a kávéból még mindig csak kb melegvizet érzékelek.

A szomszédunk hordja nekünk a friss zöldségeket, amiből levest főzök, minden élvezet nélkül. Különben jól vagyunk, szerdán szabadulunk, még éppen karácsony előtt. Persze nem megyünk sehová, se karácsonykor, se utána, porcikánk se kívánja, csak fekszünk kint a ház előtt a napozóágyban, és nagyon értékeljük, hogy sokat süt a nap, és szép lassan visszatérhetünk a mindennapi teendőkhöz.

*Utólag azért értem én, hogy nem volt akkora életveszélyben, de képzeljétek el, hogy egy erdő közepén vagytok egyedül, egy lázas beteggel, tele hiteles és hiteltelen információkkal, nulla orvosi támogatással. És utólag nagyon szépen, "szerencsésen" alakult minden, de alakulhatott volna másképp is, és amikor benne voltam, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy az a jó, amit teszek.

**Az elejére kellett volna írnom, és csupa nagybetűvel, de már mindegy, itt marad: VIGYÁZZATOK MAGATOKRA és egymásra.