2023. december 6., szerda

How can i stop wondering?

Gyerekkoromban sem volt soha ilyen szép Mikulás nap, mint amire ma reggel ébredtünk.

Reggel hatkor még sötétben, ebekkel a szokásos reggeli sétánkon. Bikficet ne keressétek, ő csak reggelizni bújik elő ilyen időben





A tizenöt perces sétát a munkahelyemre közel egy óra alatt tettem meg, mert egyfolytában megálltam bámészkodni. Őzek, nyuszik, vörösbegyek, rigók, csak a szokásos társaság. Sajnálom, hogy telefonnal nem tudom őket lencse végre kapni (milyen jó kifejezés már ez :D), de azért örülök is, hogy nincs profi gépem, mert akkor nemhogy egy óra, de egy nap alatt se érnék be dolgozni. 
Tegnap este mézeskalácsot sütöttem, ezt hoztam mikulás ajándéknak a kollégáimnak, főztünk magunknak szegfűszeges teát, spotin karácsonyi zenéket raktam be, kint továbbra is esik a hó, ezt a bejegyzést pedig telefonról pötyögöm, amíg a tea ihatóra hűl. Aztán belevetem magam a munkába, valószínűleg nagy rá az esély, hogy nem fogok tudni koncentrálni, mert azon jár az eszem, hogy menni kellene hóban hemperegni.

8 megjegyzés:

  1. Ahogy a kislányom mondja: ez gyönyörű! :) Nálunk is reggelre havas lett a táj, de ennyi nem esett. Még reménykedek benne, hogy fog esni.

    VálaszTörlés
  2. Ó, de klassz, csodaszép (az első tetszik a legjobban). Számoltam én is a kutyalábakat, kevésnek találtam. :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát Bikficnek leér a himbilimbi ebben a nagy hóban, szóval egyáltalán nem csodálkozom, hogy nem szereti. :D :D

      Törlés
  3. Meseország! Gyönyörű képek, köszi a megosztást. Erre, felénk, csak eső van és köd, szóval öröm látni.

    VálaszTörlés