Éjszakás vagyok. Alhattam volna majdnem négy órát, de nem jött össze. Túl azon, hogy rohadt meleg volt nyitott ablaknál is, a szentivánéji buli hangjai, majd egy óriási tüzijáték miatt.
Gondoltam, ezek után megérdemlek egy bomba kávét előadás előtt. (Meg amúgyis. Kávé.)
Na, és alig hörpöltem bele, leszakadt az ég, villámokkal, ahogy kell. Örültem neki, ma nem én vagyok a mókamester, csak másodhegedűs vagyok a porondon. Tehát, élvezem a hűvöset, megázás nélkül.
Komótosan ballagtam a színpad felé, szél és esővédett ösvényen, amikor homlokon csapott a felismerés, hogy az ablakok tárva nyitva vannak, és, hogy beázik minden. Na hiszen, ennél vizesebb már nem lesz, gondoltam, ugyhogy nem éppen kapkodva, de nekiindultam ablakokat csukogatni.
És ezen művelet közben kiborítottam, az aligszürcsölt majd' három deci kávém.
Ott csordogált, végig a porondon, én meg néztem az egyre növekvő barna foltot a padlón, és nem tudtam mást tenni, csak diszkréten káromkodtam.
Fene egye meg a nyitott ablakok viszonyát a szakadó esővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése