Pótol

Az elmúlt heteket (hónapot) nem tudom bepótolni, sem írásban, sem energiában, de azért néhány morzsát ideteszek. Főleg magam miatt, ha egyszer Alzheimeres lennék, hátha akad valaki, aki elmeséli az emlékeim. (Egy morbid állat vagyok, tudom.)

• Voltunk A Lányokkal és a kuttyokkal Zebegényben. Épp kezdtem elfelejteni, milyen érzés, ha az embernek vannak barátai. Szerencsére emlékeztettek rá.
  
• Jártam Prof. Dr. Ladó Ákosnál az új házában, segíteni rendbetenni. Szecessziós stílus, üvegterasz, meselak. Szerettem.
  
• Voltam Luca esküvőjén. Minden percét élveztem, csupa kedves emberrel találkoztam, fröccsöztem, és örültem Luca boldogságának.
  
• Strandoltunk. Kistutajossal össze vagyunk nőve. Leszedtük Ladó felsőjét, mert fázott a testünk, és ketten belebújva melengettük egymást. (Ugyanitt: ez szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy miért nem tudok kilépni ebből az egészből. Nem egy, hanem két kötődés ez, amiből jelen pillanatban a kisfiúhoz való viszonyom sokkal szorosabb.)
  
• Kaptam a főnökömtől egy nemmegérdemelt pirospontot. #Ilovemyjob (fotó nincs, szakmai titok :))
• Voltunk Ladó apukájánál Siófokon. Hazafelé beugrottunk a földvári és a fonyódi kutyastrandra. Egy szavazatot leteszek fonyódnak, sokkal nagyobb a tér, emiatt szabadabb a mozgás, nincsenek a gazdik-ebek egymás nyakán.
  
  
  
  
• Buksinak kiváló humora van. Egy szörnyű napon Jedinek öltözött, amit egy piros lámpánál vettem észre a visszapillantó tükörben.
  
• Szörnyen para: egy vendég megtalált a lakásomon, és hagyott nekem egy levelet, miszerint találkozni szeretne velem. Áprilisban volt egy előadásunkon, és tetszettem neki, blablabla. Basszus április óta nyomozta a nevem és a címem? Ja, am ez nem lenne annyira necces (de!), ha postára adta volna, de nem, ott járt, személyesen dobta bele a postaládámba. A hideg kiráz tőle. Abban reménykedem, hogy lehet, hogy valamelyik kollégám hülyül csak, nem reagálok, hátha ennyiben marad. (Jó, azt is elismerem, hogy kamaszkoromban túl sok krimit olvastam, de hát na, akkor is fujj.)
• Kinéztem egy házat, amit meg tudnék venni (hitelből persze). Augusztusra tettem az ügyet. Júliusban jön a burkoló (óriási stresszforrás, utálom az egészet), fát kell vennem télre, ennyi bőven sok gond egy hónapra.
• Az egyetlen víg, ami életben tart, hogy jönnek A Lányok hozzám, szülinapozunk, kutyázunk, örülünk egymásnak.