2019. május 28., kedd

Badacsony

Valamelyik hétvégén ránéztünk az időképre, és úgy döntöttünk, nem várjuk meg amíg kisüt a nap, hanem beültünk az autóba, és elugrottunk Badacsonyba fröccsözni. 
Ladó igazából először Szlovénia és Horvátország tengerparti időjárásait nézegette*, de mindenhol hasonló állapotok uralkodtak, így maradt a Balaton.
Van egy barátunk, akivel mostanában elég sokat bandázunk. Kölyköt a cirkuszban ismertem meg, akkor még csak 19 éves volt (bár lehet, hogy az emlékezetem csal) és mindenki, de tényleg mindenki szerette a munkahelyen. A cirkuszi búcsúbulimon sikerült Ladóval annyit innunk, hogy hirtelen ötlettől vezérelve örökbe fogadtuk, így nagyjából attól kezdve Kölyök a gyerekünk, mindenhová visszük, akár jön "saját" gyerek, akár nem. Családtagnak számít. Természetesen Kölyök jött velünk Badacsonyba is.
Odaérve ezerágú napsütés fogadott minket. Az ittas vezetés elkerülése érdekében leparkoltuk a kisautót, és helyi "dzsip-taxival" felvitettük magunkat a hegyre.
Délelőtt 11 órakor megittam az év (eddig) legfinomabb fröccsét. Minden tökéletes volt, a napfény átmelegítette a hetek óta fázó csontjaim, az irsai a lelkem, Buksi a lábamhoz simulva feküdt, a távolban kéklett a Balaton, akkor és ott nem is hittem el, hogy létezik más tér és idő az itt-és-most-on kívül.
Délután kettőkor, néhány pincészet és sajttál után abbahagytam a korhely életmódot, és bőszen számolgatva a bevitt alkohol/idő arányát felelősségteljesen kapaszkodtam Buksi pórázába. Közben  próbáltam meggyőzni a két fiút, hogy nem akarunk vonatozni Ladó régi iskolájához. Mondanom sem kell, hogy nem jártam sikerrel.
Vonatra szálltunk, megcsodáltuk Balatonfüredet, nagyokat nevettünk, Ladó nosztalgiázott, az utolsó vonattal pedig visszamentünk Badacsonyba, ahol még rávettek, hogy menjünk le Hévízre fürdeni.
Ladó és Buksi fürödtek, a Kölyökkel szurkoltunk nekik, hogy a sötétben nehogy felfalja őket valami víziszörny.
Éjfélre szépen elcsendesedtek. Hévízről hazaúton megint utólért a feledhetetlen-jelen-pillanat. Telihold volt, a tájra titokzatos pára hullt, sokszor megálltam őznek, rókának elsőbbséget adni. 
Bárcsak lenne valami tuti trükköm arra, hogy ezeken az elcseszett esős napokon is rá tudjam magam hangolni arra az érzésre, amik az ilyen hétvégéken utolérnek.


**

***

****
Hévíz


*Még mindig nem szoktam meg, hogy Ladó spontaneitásával vigyázni kell, mert hihetetlenül gyorsan pattannak ki a fejéből extrémebbnél extrémebb ötletek. Ugyanakkor azt sem tudom elmondani, mennyire vágyunk mindketten az igazi nyárra.

*********A képeket a Kölyök fényképezte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése