Bonifác, vidd a haverjaidat máshová

Ez az őrült jeges szélvihar engem is őrültté tesz. Biztosan tehetek róla, de engem ez az időjárás agresszívvá, ingerlékennyé tesz. Legszívesebben leordítanám a fejét az egész szélviharnak, a felhőknek, meg az esőnek, meg úgy az egész idióta időjárásnak. Nyilván az ordítozás nem vezetne sehová, legfeljebb alaposan berekednék, illetve a szomszédok ijedtükben leengednék redőnyeiket, majd riasztanák az illetékes hatóságokat, hogy kényszerzubbonyban vigyenek el. Ezt elkerülendő én eresztettem le a redőnyeimet, főztem teát, bújtam köntösbe-ágyba. Nem kérek a külvilágból, köszönöm.

Persze van jó mesélnivaló is, de olyan pocsék kedvem van, hogy arra is képtelen vagyok, hogy örüljek, hogy a hétvégén megint milyen jól feltöltődtünk. 

Azért megpróbálom.

Egy kis hon- és népismeret: hallottatok már a Vendekről? A wikipédiában szereplő cikk írói(?) valószínűleg minden lexikális tudásukat bevetették annak érdekében, hogy egy kellően ködös, homályos és zavaros cikket írjanak a magyar szlovénekről. Én nem tudok ilyen okosságokat, csak azt tudom, amit az elmúlt öt évben a saját szememmel láttam, saját kapcsolataimból tapasztaltam. Azt tudom ennyi év után, hogy ők nem magyarok, nem szlovének, nem osztrákok, ők vendek. 

Amikor először hallottam a nyelvet beszélni, tátott szájjal füleltem (mintha a szájtátás összefüggne a nyelvértéssel). "blablablaaahátizsákblablablaaanémetszóblablblaaaszomszédblablanémetszóblablaaaablabhozblabla" - és most igyekeztem szó szerint idézni.

A volt kolléganőmről akkor tudtam meg, hogy ő nem magyar, hanem vend. Hogy mondod, Ágikám? - kérdeztem vissza. Vend! 

A szomszédjával találkozott a munkahelyünkön, és teljesen észrevétlenül, automatikusan váltottak magyarról vend nyelvre, ami a magyar-szlovén-osztrák nyelv egy sajátos keveréke. Vannak szavak, ahol a szót magát nem érteni, csak azt, hogy magyar ragozása van, egy mondaton belül szerepelnek egymás mellett német és magyar szavak is, és mindennek az alapja valamiféle ősi szlovén nyelv szavai, amit már maguk a szlovének sem értenének meg. Persze egy vend minden probléma nélkül megérti a szlovén nyelvet, a magyart, és mondjuk a német nyelv egyharmadát. Na, azért ne legyek ennyire előítéletes, nem _minden_ vend. 

Vend Ágikám tartott egy kis összefoglalót a vendségéről. Büszke arra, hogy ő vend leány, sajnálja, hogy a fiai már nem tanulták meg a nyelvet, de mindenki beláthatja, bármilyen más nyelvvel sokkal többre viszik majd az életben, mint a vend nyelvvel. Az apukájának pedig még az állt a régi, könyvecske formátumú személyi igazolványában, hogy "vend állampolgár".

Természetesen az emberi ostobaság ide is elér, az nem létezik, hogy egy helyen, ahol egy ilyen egyedi kultúra még fennmaradhatott, ne lenne olyan csoport, aki szívből utálja, és megveti a vendeket. Találkoztam olyan emberrel, aki az anyja életére is megesküdött volna, hogy minden vend született fogyatékos, lusta és kiállhatatlan. Nyilván ítéljen mindenki a maga esze szerint (milyen ember az, aki az anyja életére bármilyen formában is megesküszik??).

Aztán hallottam olyan elméletet a vendek értelmi szegénységére, hogy azért "olyanok", mert a háború idején nem mehettek sehová, és kénytelenek voltak egymás között szaporodni. Értsd: nem mehettek Szlovéniába, mert nem szlovének, nem mehettek Ausztriába, mert nem osztrákok, és Magyarország távolabbi vidékeire sem mehettek, mert nem magyarok, így aztán tesók az unokatesókkal, tisztafertő.

Ez itt a Hármas Határ vidéke. Egy olyan maroknyi népcsoporttal, akikről soha nem tanultunk egyetlen történelem órán sem.

Nem ismerem a múltat, a történelemkönyveknek nem tudok hinni, de egy valamit biztosan tudok: ha valaki bunkó venddel találkozik, az sürgősen nézzen tükörbe. Az öt év alatt eléggé sok vend típusú emberrel találkoztam, és mindegyik igazán nyitott, őszinte, a maga módján egyszerű, jó szándékú ember volt. Persze, aki nem született vend, az ő szemükben "gyüttment", de hát ez teljesen érthető. 

Ezek után én fogtam magam, és vettem egy teleket a vendvidéken a hétvégén fogtuk magunkat és elmentünk biciklizni a Vendvidékre. Nem tudok még egy ilyen vidéket Magyarországon, ami ennyire szép lenne. Tavalyelőtt ősszel Gabesszal kocsikáztuk be a vidéket, akkor is lenyűgöző volt, de biciklivel bejárni feledhetetlen élmény. Azt hiszem a 13 és 15%-os emelkedői ellenére is meg fogjuk ismételni.

Nézzük a térképet:

A google kerékpéros ikonja inaktívvá vált, és közölte velem, hogy "itt nem lehet kerékpárral közlekedni"

Ó, dehogynem. :)

Szentgotthárdról indultunk, ahol csatlakozott hozzánk egy barátunk. Alsószölnökön muszáj volt inni néhány fröccsöt. Nagyon nehezen indultunk tovább, mert a kocsmában a helyi arcok túlságosan nyitottak és kedvesek voltak, olyannyira túlságosan, hogy a saját fröccsöm után még kaptam két másikat, amit nem én kértem. 

Alsószölnök után Felsőszölnökre mentünk. Itt kellene megjegyeznem, hogy nem volt tervben, hogy merre megyünk, csak azt tudtuk, hogy ha jó az idő, akkor biciklizünk egy kicsit*. Persze, pontosan tudtam, hogy milyen terepviszonyokra számíthatok, ha belemegyek abba, hogy innen menjünk át Kétvölgybe. Belementem. Nem szégyen a biciklitologatás - de bizonyos emelkedőkön igen kimerítő.

Azt gondoltam, hogy rengeteg fotót készítettem a tájról. Tévedtem.

Kétvölgy

Szintén Kétvölgy, Vendvidéki vendégház. Megálltunk egy kávéra. 

Lizi

... és Jónás

Tündéri két kutyus volt. Imádom a pulikat, egyszer volt egy pulim, Jónást majdnem hazahoztam. Mit szólt volna Buksi? 

Innen - mivel kizárt dolog volt, hogy a domborzatot hazafelé erre ismételjük meg - áttekertünk Apátistvánfalvára. Hogy Apátistvánfalváról ne kelljen ismét hegyet mászni Szentgotthárdig, tettünk egy kis kerülőt Újbalázsfalva felé. 

Szerencsére tudok hatni a fiúkra, ezért a kirándulásunk végül nem kocsmatúrában végződött, hanem Buksisétában és pizzaevésben. Gyakorlatilag összerogytunk a kanapén. Most, hogy így ezt leírom, lehet, hogy nem az időjárással van az igazi probléma (DE!), hanem azzal, hogy fizikailag teljesen kimerítettük magunkat. 

Megérte.

*nálam ez maximum 20 km-t jelent. Itthonról Szentgotthárdig 8 km-t, majd visszafelé is. A 37-hez még nyugodtan adjuk hozzá ezt a 16-ot. Igazság szerint nekem már Alsószölnökről haza kellett volna jönnöm... :)