2019. május 8., szerda

Most már aztán tényleg elég

Legalább harmincszor kezdtem el bejegyzést, hogy elmondjam, hogy újra blogolok. Mindenfélét kitaláltam, hogy miket írok az "első" új bejegyzésbe, és mindannyiszor megfutamodtam a feladat elől.

De most! Nem emelem fel a hátsóm a kanapéról, amíg a közzététel gombot meg nem nyomom, vagy ne legyen a nevem Szabó Adél!

Ezért úgy döntöttem, hogy listát írok az elmúlt év fontosabb eseményeiről, és ha valakit érdekelnek részletek, kommentben jelezheti, hogy miről írjak bővebben. Bár egyelőre nemigen maradtak olvasóim, de hát sosem lehet tudni.

Ott kezdeném, hogy tavaly azért zártam be a blogot csak úgy ukmukkfukk (vagy más szóval sebúsebá), mert bele estem a mélabú nevű betegségbe. Szépen összejöttek a dolgok, minden összetorlódott. Az élet folydogált a medrében, csak én közben valahogy ott* maradtam néhány hónapig valahol, egy érzelmi semmi közepén. Kaptam segítséget, jobban, sőt jól vagyok.

Az "összetorlódott minden"-ben benne van, hogy a 2017-es év nem volt éppen lelki szarságoktól mentes, 2018.-at sikerült egy autóbalesettel kezdeni, miután Ladóval ismét összeköltöztük (illetve én hozzá), később Ladó legidősebb lánya is beköltözött a barátjával, szóval hirtelen lett egy 18 éves mostohalányom és a pasija, leánybúcsút szerveztem, esküvői tanú voltam, munkahelyi válságban szenvedtem és innentől gyakorlatilag nem kellett győzködni, hogy kell egy pszichológus.

Vannak dolgok, amiket nem szeretnék listázni, de akkor most tényleg abbahagyom a magyarázkodást, és lássuk:

  • Sikertelen: szóval nem szerveztem le egy leánybúcsút. Nem akarok senkit sem kiábrándítani, főleg Eszticsillagot nem, akinek az esküvőjéről szó van, de úgy néz ki, azt végül _mindenki_más_ szervezte. 
  • Sikeres: voltam esküvői tanú. Azt hiszem, ahhoz képest, hogy az az időszak volt  érzelmileg a legmélyebb, eléggé jól abszolváltam.
  • Sikertelen: úgy néz ki, nem házasodom. 
  • Sikeres: újabban nem vágyom a házasulásra, gyerekezésre. Egyrészt úgy fest, nem lehet gyerekem, másrészt az agyam azelőtt nem ismert területe elkezdett működni, és elfogadtam, hogy nekem nem ez az utam, illetve ettől függetlenül is lehet az embernek jó élete. 
  • Sikertelen: nem lett új autóm.
  • Sikeres: vettem új biciklit. Zergének** hívják.
  • Sikertelen: nem jött össze az éneklős zenélős izébigyó.
  • Sikeres: vettem egy telket egy csodaszép helyen.
  • Sikeres: felmondtam a cirkuszban.
  • Sikeres: találtam új állást.
  • Sikeres: találtam egy másik új állást Ausztriában, irodai munka, nem kell éjszakáznom, szabad hétvégéim vannak.
  • Sikeres: rengeteget csavargunk, evezünk, biciklizünk, voltunk éjszakai szánkózni a Nagy Családdal itt.
  • Sikeres: a család egyre szebben alakul, sokat találkozunk Prof. Dr. Ladó Ákossal, anyóspajtással, csiszolódnak a gyerekek, velünk együtt.
  • Sikeres: béke van. Kint is. Bent is.


Herr und Frau Zerge



*valahol itt: "Nem akarom, hogy ennyi legyek a világban, hogy a nekrológom így szóljon, hogy Szabó Adél, meghalt 70 évesen, élt kb. néhány hónapot, a fennmaradó időben aludt, cirkuszban dolgozott és Szuper Máriózott szívből szeretett fogadott fiával, Ladó Somával."

**Ezen felbuzdulva idén Ladó szülinapjára kapott tőlem egy ugyanilyet, férfi vázas kivitelben. Előző bringámat Epigrammának kereszteltem, de akkor még nagyon fiatal voltam, és az volt minden álmom, hogy ő legyen az én sírfeliratom. Úgy néz ki, ezt a sírfelirat dolgot még jobban át kell gondolnom. 

7 megjegyzés: