2019. május 10., péntek

Szabadidő

Az előző posztból kimaradt, hogy az új munkahelyem csak négy órás, ami azt jelenti, hogy reggel kilenctől délután egyig vagyok bent, plusz a szerdáim szabadok.* 

Nagyon lassan alakult ki a napi rutinom, nagyon nehezen fogtam fel, hogy a túl sok szabadidőt is muszáj valahogy beosztani.

Így most reggel 6.30-kor kelek, és kb. 7-ig semmit sem csinálok, csak az ágyban iszom a kávémat, és gyönyörködöm Buksiban. 7-től 8-ig készülődöm, öltözködöm. Azelőtt ez mindig egy párperces kapkodós jelenet volt az életemben, innen nézve hihetetlen, hogy egy teljes órán keresztül képes vagyok ezzel szöszölni. Igaz, ebben az egy órában benne van az is, hogy többször elmerengek az időjárás adottságain, és újratervezem az outfittem. Mert megtehetem. Nyolckor - pontosan nyolckor - Buksi felkel a vackáról, hosszú két percig jógázik, majd kíváncsi tekintettel farokcsóvál, mintha tapintatosan azt kérdezné tőlem, hogy indulhatnánk e sétálni, vagy még lecserélem a pulcsimat harmadjára. 
Sétálunk.
Hazaérve reggelizünk, Buksi visszafekszik, én pedig biciklire pattanok, kb. 8.45-8.50 között.

Igazából valamikor itt ébredek fel rendesen. A két falu között végig bicikliút van, néha találkozom vadászó macskával, de legjellemzőbb minden reggel a tücskök és kabócák tombolása. Nem hiszem el, ha nem a saját fülemmel hallom, de valami elképesztően nyomják a muzsikát, és nem tudom, hogy ezt most csak a tavasz teszi-e, vagy mindig ilyen őrültek, de a nap bármely szakában járok arra, akkor is zenélnek, ahogy a hangszerükön kifér. 

Az irodánk egyébként magyar munkavállalóknak intéz mindenféle ügyes-bajos dolgot, jogi tanácsadást. Nagyon szeretem, általában ketten vagyunk bent, egy nagyon pozitív, vidám lánnyal, akivel közel egyidősek vagyunk. Az ügyfeleink - a cirkusszal ellentétben - azért jönnek be hozzánk, mert segítséget kérnek, ennélfogva a hangnem és a hozzáállás is összehasonlíthatatlan a cirkuszi vendégek magatartásával. 

Aztán a délutánok változóak. Ami fix, az az ebéd és a Buksi. Újra gitározom, ukulelézem - attól függően, mennyire szeretnék elfáradni. A gitár nehezebb, az uku könnyebb, de azért mégis valami olyasmi, amit szeretek és ami úgy kapcsol le, hogy feltölt. Van olyan délután, amikor a németet nyomom többet, és vannak kifejezetten takarítós, háziasszonyos teendőkkel fűszerezett délutánok. A hétvégéket pedig mindig annyira teletöltjük programmal, hogy tulajdonképpen teljesen legálisan lazulok hétközben.

Múlt héten pl. Budapestre mentünk, mert Ladó születésnapjára az anyukájától színházjegyeket kapott. Előtte héten pedig Ladó Ákosék jöttek, kerékpáros hétvégére. Húsvétkor pedig eveztünk, kalandparkoztunk.

Az evezésről hozok most képet. Hihetetlen, hogy néhány hete leégtem** evezés közben, most pedig kabátot kell venni, meg esernyővel szaladgálni.

Meseszép

Ezen a félszigeten véletlenül ottfelejtettem a telefonom

Ez pedig már akkor készült, amikor a telefont visszaszereztük. Buksi éppen egy kavicsot tesz elém, szeretete jeléül. 

Volt ez a kidőlt fa, ami miatt meg kellett állnunk, hogy átemeljük a kenukat. Ekkor vettem észre, hogy a telefon nincs nálam. Vaddisznók és szarvasok csapáin visszasétáltunk. "Csak" 20 percet kellett menni. Szerencsére egyik vaddisznó, szarvas, vagy hód sem gondolta azt, hogy jó pénzt kapna a bolhapiacon a telefonomért...



*Érdekes, hogy 4 órában lehet itt annyit keresni, mint otthon 8 órában. Vagy inkább szomorú.

**Első nap bikiniben voltam, az alső képen már okosan felöltözve, mint a jó gyerekek: nagyon, nagyon fájt a bőröm.

2 megjegyzés: