Írnék

Olyan sok dolgot szeretnék mesélni, annyira zajlik ez a gyönyörű sunyi alattomosan csodaszép élet, hogy végül most mégsem mesélek, mert szerintem nem jár már itt a madár sem. 

Egy Ady verset akartam idehozni, de róla eszembe jutott egy idős közgazdász Úr, Kopátsy Sándor, akiről egészen az emelt szintű közgazdasági érettségimre való felkészülés alatt - megjegyzem, okkal - nem beszélt egyetlen tanárom sem. Az sors tündéri fintora, hogy Kopátsy Sándorról egy neves irodalomtörtémésztől hallottam először, ami számomra bizonyítja azt a tényt, hogy eltévesztettem a pályámat: irodalomból ötösre, míg közgazdaságtanból csak négyesre sikerült leérettségiznem.  Amúgy, soha, sehol nem kérdezte még senki*, hogy hogy sikerült az érettségim.

Egyébként csak ezt akartam itthagyni:

"Ha egy nép sötétben él, ne zászlót vigyél előtte, hanem lámpát."

Köszönöm a figyelmet.

*Tudom, hogy fura, de ebbe a senkibe a szüleim is beletartoznak. Szeretnék egy elmélkedős posztot írni a szüleimről is, de még nem értem meg rá.