Picinkék

Videó itt :)

Figyelem! Az alábbi leírásban lehetnek egyesek által gusztustalannak ítélt leírások, mindenki csak saját felelősségre olvasson tovább. 

Ornitológiai ismereteim meglehetősen hiányosak annak ellenére, hogy az elmúlt három évben sokat tanultam tőlük*, róluk. Ez a tudomány is csak olyan, mint a többi: minél többet megismer az ember róla, annál inkább érzi, milyen keveset tud valójában.

A széncinege az egyik legnagyobb egyedszámú énekesmadár nálunk (mármint itthon nálunk, országosan nem tudom), téli etetéskor csak a tengelicek előzik meg őket. Nagyon bátrak, egészen közel engednek magukhoz, habár nem állítom, hogy nem tiltakoztak hangos veszekedéssel minden alkalommal, amikor a hordó azaz pardon cinkelábon forgó palota közelébe mentem.

Nagyon sok anyag elérhető a neten arról, hogyan alakíthat ki az ember madárbarát kertet, így erről nem írnék most, csak a személyes megfigyeléseimet. 

Az első mindjárt az, hogy nem három, hanem négy fióka kelt ki - ezt az előző posztban rosszul írtam. Videó alapján nehéz volt megállapítani, hogy pontosan mennyi van, noha a kikelés után rögzített első videón tisztán látszik, később a fészek mélysége miatt sokkal nehezebb volt kitalálni, hogy hányan vannak, mennyi maradt életben. Viszonylag sok videó készült, de sokat ki is töröltem, mert ezek hosszúságuk miatt sok helyet foglaltak a telefonomon, de azért így is maradt néhány, amiből egy elég hosszú videót tudtam összerakni nektek. 

A második megfigyelésem az, hogy ezek a madarak nagyon jó szülők és nemcsak a gondosan kiválasztott hely, vagy a buksiszőrrel és mohával alaposan bélelt fészek miatt. Ha figyelmesen megnézitek a videót, az egyik helyen etetéskor a szülőmadár segít a fiókának lenyelni a hozzá képest aránytalanul nagy hernyót, azzal, hogy megcsípi a hernyót és meghúzza a végét, nehogy megfulladjon a kicsi. És hát a pelenkázás, az se semmi. Befelé jövet teli a csőre élelemmel, kifelé menet kiviszi, amit a kicsik pottyantottak. Ilyen kis madárba hogyan fér el ennyi figyelem és törődés? Nekem az egész teljesen megdöbbentő és felemelő tapasztalat volt végignézni, hogyan cseperednek. 

A fenti család közelében egy másik cinegefészek teljesen megsemmisült. Valószínűleg fiatal pár első fészekrakása lehetett, habár ez elég gyakori eset szélsőséges időjárás esetén (erős szél, sok eső). Mire felfedeztem a leesett fészket, már miden fióka elpusztult, de valószínűleg egyébként sem tudtam volna segíteni. Sajnos a frissen kielt fiókáknak a szülőmadarak nélkül nincs sok esélyük mentéskor sem, hiszen nagyon hamar kihűlnek. Látva, hogy a hordóban milyen biztonságosan gyakorolhatnak a fiókák, azt hiszem jövőre mindenképpen teszek ki majd odút, megkönnyítve ezzel a dolgukat.

*és persze Kónya Beától :)