Nagyon antiszociális napokat élek. Erőlködik az időjárás is, néha tavaszt ígér, másnap megfagyok. Utálom a februárt.
Köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólását az előzőekhez, ha változás lesz, ígérem írok róla.
Most rinyálni jöttem.
Meséltem ugye, hogy elköltöztünk, és örömködtem, hogy nincsenek szomszédaink. Korai öröm volt, ugyanis, attól, hogy közvetlenül nincs szomszédunk, és nem látni rá a házunkra sehonnan, és mi sem látunk másokat, igenis élnek mások is itt a hegyen.
A "közvetlen" közelünkben egy 60+os, osztrák pasas él, akinek 33 éves szlovén felesége van, és egy hat éves kislányuk. A nőt idézem: "a szerelem, az szerelem!"
A pasas, a feleség, és a kislány is beszélnek valamennyire magyarul, de főleg németül és anglolul kommunikálunk. Őszinte sajnálatomra, a pasas régi cimborája volt az előttünk itt lakó néninek - annyira, hogy szinte itthon érzi magát nálunk, és cseppet sem zavarja, hogy ez a ház már nem a nénié. Annyira nem zavarja, hogy szombaton átjönnek a gyerekkel délután 2kor, este nyolcig itt ül, és piál. Aztán másnap is jön, és amikor csak jön, nálunk megáll az élet, mert Ladó udvarias, én pedig még nem beszélem olyan jól a németet, hogy elküldjem őt a halál fszára. Ilyen alkalmakkor mindig hozza magával a kislányt is, aki, mint egy kis pincsi, a nyomomban van, kb pisilni sem tudok elmenni, mert jön utánam. Annyira el van hanyagolva, hogy az első pillanattól fogva, ahogy megismert, ölelget, bújik, és szeret, végtelenül szeret engem.
Most pedig félévi szünete van, és - ha tehetné - minden nap nálunk lenne, velem AKAR* lenni, ugye, nem bánom?
De bánom!
Tegnap pl nem jöttem haza munka után, inkább meglátogattam egy barátnőmet, csak ne kelljen a szomszéd gyerekét pesztrálnom. Délután 5kor írt az apja, hogy a gyerek átjöhet e.
Én nem értem.
Normális emberek hétköznap dolgoznak, 5kor ha hazaérnek, szeretnének meleget ebédelni, megbeszélni a dolgaikat, törődni egymással, elvégezni a ház körüli teendőket. Természetesen, Ladó megírta neki, hogy ne jöjjön, cserébe ma 2-től már vele leszek.
Amúgy a kislány aranyos.
De miért kell engem ilyen helyzetbe hozni, és miért nem tudok nemet mondani?
*Ja, igen, mert amúgy hiába szülte ezt is anya a világra. Az anyja épp Jeruzsálemben siratja a falat egy hétig. PONT azon a héten, amikor a kislánynak szünete van. És hát, a gyereknek annyira, de annyira hiányzik egy anya-szerű lény, hogy teljesen mindegy neki, még az is, hogy nem beszélem egyik anyanyelvét sem. Borzasztó.
De miért kell engem ilyen helyzetbe hozni, és miért nem tudok nemet mondani?
*Ja, igen, mert amúgy hiába szülte ezt is anya a világra. Az anyja épp Jeruzsálemben siratja a falat egy hétig. PONT azon a héten, amikor a kislánynak szünete van. És hát, a gyereknek annyira, de annyira hiányzik egy anya-szerű lény, hogy teljesen mindegy neki, még az is, hogy nem beszélem egyik anyanyelvét sem. Borzasztó.
úristen, ez borzalmasan hangzik:( Ladó felé mindenképp kommunikálnod kéne, de igazából a szomszéd felé is. :(
VálaszTörlésPróbálom én kommunikálni, és látszólag érti is, a szomszéd is, már schuldigungol ezerrel, de mégsem változik semmi. És mindegy, hogy főzöm a gyerekkel, vagy fát hordok, vagy takarítok, a kislány mindenben segít, annyira mindegy neki, hogy mit csinálunk, ha közben van egy felnőtt, akihez kapcsolódhat. Pechemre, pont én vagyok az az egy felnőtt. Vonzom a lelkibeteg gyerekeket.
TörlésVolt szerencsém efféléhez! Mi egy nyarat laktunk a férjem nagyanyjának a házába. Az egyik szomszédasszony átjött, beült az udvarra és nézte mit csinálok, reggeltől estig, kb két hétig bírtam anélkül, hogy szóljak. Az őrületbe kergetett! Semmiféle aprópozás nem segített, végül hazaküldtem aminek eredménye természetesen a sértődés lett. Borzalmas volt az, hogy ott van, az is, hogy elküldtem nekem esett rosszul. A másik szomszédból egy 5 éves gyerek járt át. Nekem meg amúgy gyerek barát de 52 kilós dobermannom volt, de elképzelheted, hogy a két csibészt nem hagyhattam magukra egy fél másodpercre sem. A gyerek meg nem tudta miként kell egy kutyával bánni, volt, hogy ölelgetni akarta vagy nem hagyott békét neki és akkor persze őt kellett utasítgatni mit nem csinálhat. Volt, hogy a kutya lendült be a játékba, de ő meg képes volt fellökni a 120 kilós embert is, nem egy 30 kilós kislányt!... És a gyerek beszélt, beszélt beszélt és be nem állt a szája! Miközben nekem dolgoznom kellett :D Őt általában hazavittem kézen fogva, és megegyeztünk, hogy másnap jöhet vagy sem. A gyerekkel ki tudtam egyezni, a banyával azonban örök harag volt. Az egyetlen ötlet, hogy a kislánnyal "bratyizd" meg mikor jöhet és mikor nem, az "enyém" ha kapott értelmes magyarázatot, hogy miért nem, akkor általában elfogadta és betartotta. Ja nekem sincs gyerekem és nem is értem miért ragadt rám ennyire.
VálaszTörlés:D Ohh, igazi mázlista vagyok, hogy nekem nincs banyám! Azt nem bírnám!!
TörlésEgyébként igen, végül ez lett a megoldás, hogy elmondtam neki, amennyire tudtam, hogy Ladó nehéz munkát dolgozik, amikor hazajön, nagyon fáradt, szüksége van pihenésre, ezért nem jöhet mindig. Annyira cuki volt, hogy amikor Ladó hazajött, mondta is neki, hogy "nagyon fáradnak tűnsz!" - erre Ladó engem faggatott este, hogy "tényleg ilyen rosszul nézek ki? Hát egy gyerek nem hazudik!" :D
Meg amúgy az is mázlim, hogy nem laknak itt, csak szünetben, és hétvégente jönnek - ami ennek ellenére is megterhelő tud lenni, hiszen hétvégén is inkább szeretnék együtt lenni, nem a szomszédainkkal. Azért, ahogy Milonka is mondta, kell ennek valami egészséges meder, mert ez így nem mehet örökké - mi lesz nyári szünetben?
"schuldigungol ezerrel", hát ez marha kevés, ha közben meg jön, mert hát jól érzi magát.
VálaszTörlésSzerintem, bár nagyon nehéz, ezt belátom, mégis meg kell mondani, számotokra hol a határ.
Aranyos a kislány, és elmagyaráztad, hogy Ladó fáradt, munkája van, stb, ez rendben, de a faternak is tudomást kellene erről szereznie.
Nem okoskodni akarok, meg innen könnyű dumálnom, de egy-két kellemetlen párbeszéd után remélhetőleg változnának a dolgok, mert ez így szar, már elnézést a szóért.
Persze, hogy szar, ezért ne kérj elnézést! Sztem a pasas elmeroggyant. Az a bajom, hogy nálam az lenne az ideális helyzet, ha csak az jönne hozzánk, akit meghívunk. Ezen a listán nem szerepelne se ő, se a gyereke. De nyilván a null-kontakt nem megoldható, mert bármennyire szeretnék is bunkó lenni, nem tudok. Szerencsére amúgy a család Graz-ban él, csak hétvégente és szünetekben vannak itt - ami teljesen vállalható lenne, ha én nem érezném úgy zsigerből, hogy ezt nem akarom. És hiába teljesítek nagyon jól szociálisan az adott helyzetben, ha előtte órákig azon agonizálok, hogy fujjszomszédok.
TörlésHiába tudom, hogy mit kellene tennem, igaza van mindannyiótoknak, elismerem, hibás vagyok ebben, hogy nem mondom meg nekik, hogy egyáltalán NE jöjjenek. Talán idővel kialakul majd.
Totál megértem, hogy rosszul éreznéd magad, sajnos nem mindig tehetjük azt, amit szeretnénk
VálaszTörlésMeséld el neki, hogy durván ágyi poloskások, meg bolhások lettetek, ne jöjjön át, ha nem akarja őket hazavinni magával. =II
VálaszTörlésOokéé, hazudni nem szép dolog. Viszont ez, hogy ott piál nálatok... Humorral nem lehetne felnyitni a szemét? Én mindig viccelődve közlöm, ha valami nem tetszik, de még nincs okom átmenni agresszívba, egy kis beszólás vigyorogva, és jó esetben elgondolkodik az ember... =S
Nem tudom, mivel lehetne ezt beszüntetni. 30 évig itt piált a nénivel, aki egyébként már 2 éve elhunyt, szóval ennyi ideje hozzászokhatott volna, hogy nem jár ide. De látod: kattant. Ketyeg a pasas!
TörlésAz idő múlásában bízom, előbb utóbb kerül megoldás minden problémára!
Nagyon megterhelő lehet, ha ennyire betolakodnak az ember magánéletébe, világába. Nehéz lehet tolerálni. Le a kalappal előttetek! Akkor is, ha végül jól érezted magad a gyerekkel.
VálaszTörlésKépzeld, pont tegnao megint írt, hogy "másfél óra múlva ott vagyunk" - mire írt neki Ladó, hogy ne gyere, nem érünk rá.
TörlésDe ez mi, hogy bejelenti, hogy "itt van"?? Idióta.