2020. május 12., kedd

A hinta

Kiderült, miért vagyok ennyire fáradt és erőtlen. A szerdai 6 órás vezetés közben le volt húzva a kocsiban az ablak, meg néhány napja nyitott ablaknál alszunk, így valószínűleg huzatot kapott a hátam. Vasárnap is fájt már, de tegnap, munkából hazafelé menet, ahogy mutattam a rendőrnek a határon az igazolványom és indultam tovább, belehasított a fájdalom a vállaimba. Hazaérve gyorsan összedobtam egy ebédet a fiúknak. Szerencsére ők is alaposan kifárasztották magukat délelőtt, így közös délutáni sziesztát rendeztünk. Nagyon kellett nekem, éjszaka becsuktam az ablakot, és hálóköntösben aludtam, hogy melegen tartson. Ma reggelre sokkal jobban vagyok már, de úgy tűnik vége az ifjúkori duhajkodásnak, a szervezetem jelez, hogy bocsmár.

Ladó most itthon lesz pár napot - szólt a cég, hogy rendbe kellene tenni azt a sok túlórát, ami az elmúlt hetekben összegyűlt. Múlt hét szerdán jött haza, csütörtökön kicserélte a wc-nket (hú, ne tudjátok meg, a néni milyen fürdőszobát hagyott maga után...), pénteken pedig randiebéddel várt haza. Nagyon szeretem, amikor itthon van, agyon vagyok kényeztetve. 

Többek között olyat is csinált szombaton, hogy kicserélte a kézmosó csapot. Hosszú ideje tervezte már, mert a kézmosónál pl. csak a meleg vizet lehetett használni, ha a hideget valaki megnyitotta, nem lehetett elzárni. Sokáig gyűjtötte hozzá az erőt, egy ilyen öreg háznál, ha valamihez hozzányúl, nagy esély van rá, hogy esetleg borul minden. Nem lehet tudni, hogy a tudása teszi-e, vagy puszta szerencse műve - esetleg a kettő együtt -, de eddig akárminek nekifogott, mindig be tudta fejezni anélkül, hogy további katasztrófákat okozott volna. Így volt ez a mosogató és mosógép bekötésénél, a szennyvíz tisztító berendezésnél (ami egy külön posztot érdemelne, de hát kit érdekel a kakiszűrés?), a wc cserénél és most a csapnál is. Valószínűleg nem tudom jól kifejezni az örömem ezen dolgok felett, mert mindig kérdezget, hogy minek örülnék, mit csináljon legközelebb.

Én meg erre sosem mondok semmit, mert egyrészt tudom, hogy előbb utóbb mindent meg fog/fogunk csinálni, egyszerre úgysem lesz kész semmi, másrészt nem akarok elvárásokat támasztani felé, harmadrészt pedig előző életemben olyan körülmények között éltem, amikhez képest a mostani viszonyok teljesen összkomfortosak - akármennyire hihetetlennek is hangzik.
Aztán mégis sikerült valami olyat kérnem, amiben volt kihívás is, meg tényleg vágytam rá. Eredetileg szülinapomra kértem, ami júliusban van, de Ladó nem szokott az ilyen kihívásokkal várakozni, így aztán némi fejvakarás után elkészítette.

Ez a csoda egy erdei hinta. Alapvetően beértem volna egy pici, kis láblógatós tákolmánnyal is, de Ladónak elszabadult a fantáziája. Olyan helyet talált a hintának, ami az erdő szélén van, a fák 15-20 méter magasak és az erdő legszéléhez képest völgyben állnak. Úgy szerelte fel a hintát, hogy induláskor kényelmes magasságban lehet felülni rá, de ahogy belendül, az avarszinthez képest 6 méter magasságba kerül az ember. Olyan lágyan indul, hogy igazi repülés élményt ad, egyszerűen egy csoda lett.




13 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Nem tudom, hogyan lehetne leírni az élményt, gyengék a szavak, amiket ismerek... :)

      Törlés
  2. De imádok hintázni! És júliusban van a szülinapom nekem is. ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem a hintázásból sosem lehet kinőni. :)

      Július :))

      Törlés
  3. Huhh, ez nagyon jó ötlet volt, Ladó meg micsoda helyet talált hozzá... Mesebeli! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ladó egy zseni. Minden elfogultság nélkül. :D

      Törlés
  4. Úúúúúúúú nagyon menő a hintád :D legszívesebben meglátogatnálak és egész nap csak hintáznék :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)))
      Nem hiszed el, de már nekem is eszembe jutott, hogy vagytok itt páran, akikről azt gondolom, olyan jó lenne, ha néhány napot feltöltődhetnétek ebben a közegben... <3

      Törlés
  5. Nekem is nagy álmom :) Örülök, hogy neked megvalósult. Jó repkedést rajta!

    VálaszTörlés