Nem terveztem, hogy anyám reakciója* ilyen sokáig fog itt virítani, utolsó posztként, de így alakult.
Pénteken egész nap egymással töltődtünk. Nagyon nehezen viseljük mindketten ezt a járványhelyzettel együtt járó iszonyat mennyiségű munkát. Ladó soha azelőtt nem dolgozott ennyit, gyakorlatilag, amióta bevezették a "kurzarbeit"-ot, heti 52 órát dolgozik. Tavaly alig utazott el, most viszont minden héten hétfőtől péntekig távol van. Mostanra merültek ki teljesen az érzelmi tartalékaink, úgyhogy nagyon kellett a májuseggyes semmittevés.
Most ezt a posztot csak úgy ideteszem, az első májusi képpel, amit fotóztam, mert a nagylányok nálam vannak, és folyamatos csacsogás megy itt, amit nagyon nagyon élvezünk, rengeteget nevetünk - nem lehet így írni.
Most ezt a posztot csak úgy ideteszem, az első májusi képpel, amit fotóztam, mert a nagylányok nálam vannak, és folyamatos csacsogás megy itt, amit nagyon nagyon élvezünk, rengeteget nevetünk - nem lehet így írni.
*Cserébe az anyósom ódákat zengett nekem, amiből szintén nem jövök ki olyan jól, mint szerettem volna, de erről is írok majd egyszer.
A nevetés jó!
VálaszTörlésKíváncsi vagyok (ha megírod), hogy lehet, hogy nem jöttél ki annyira jól a képeslap küldésből...csak nem valami irigykedés/féltékenység áll a háttérben??!!
Nem, nem féltékenység, inkább az, hogy én alapból kedvenc vagyok, és a sógornőm meg az anyósom közti ellentét így mintha még jobban kiéleződne. De ez tényleg mélyebb ennél, majd mesélek. :)
TörlésPillangó<3
VálaszTörlés