2020. május 27., szerda

Shopping

Csütörtökön munkaszüneti nap volt Ausztriában, így Ladó szerda estétől itthon volt. Csütörtökön már reggel azzal kezdte, hogy el akar vinni engem vásárolni. Mondtam neki, hogy amióta itt élünk*, nagyon sok dolog átértékelődött bennem, többek között a vásárláshoz való hozzáállásom is. Jó sokáig győzködött, mire ráálltam, hogy induljunk el, de annyiban lealkudtam a dolgokat, hogy a legközelebbi városnál messzebb ne menjünk. Ez 15 km-re van tőlünk, és olyan kicsi, hogy majdnem falu. Nincs benne se Lidl, se Tesco, ilyenek, hogy New Yorker, meg H&M teljesen elképzelhetetlen, hogy valaha a távoli jövőben nyitna. Azért ilyen kilátásokkal eléggé elképzelhetetlen a klasszikus shopping, de hát azt hiszem, nyilvánvaló, hogy nekem valahol ez volt a célom.

Letettük az autót, azután felsétáltunk a cukrászdába, hogy rendeljünk Evelin szülinapjára tortát. Ugyan én teljesen tisztában voltam azzal, hogy Evelin nem fogja megenni a tortát, mert nem gluténmentes, mert tejszínhab, mert ahhfujj, de Ladó meggyőzött, hogy Evelinen kívül leszünk még itt páran, akik viszont szívesen ennének tortát, így aztán lett torta. A cukrászdával szemben van egy hangulatos, teraszos kávézós-kajálós hely, ha már így enyhültek a járvány körüli dolgok, kiültünk egy kicsit. Jó volt a napsütésben üldögélni, másokat is vonzott a lehetőség, de nem volt zavaróan sok ember. Én kértem egy irsai fröccsöt, ettünk is valamit, aztán addig beszélgettünk, hogy kitaláltuk, hogy igazából az egész városból minket a piac azon része érdekel, ahol növényeket lehet venni. Így alakult, hogy a nagy shoppingolásból az lett, hogy vettünk fuksziát, meg begóniát, napvirágot, illetve én kicsit beljebb kószáltam a virágoktól, és találtam egy eldugott sarokban jostát, egrest, piros és feketeribizlit. Sajnos málna tő már nem volt, de hát ezekkel megrakodva is úgy éreztem, mintha kifosztottunk volna egy ékszerüzletet. 

Ahogy hazaértünk, nagyjából azonnal nekiálltunk elültetni az új szerzeményeket. Majd a virágokról is mutatok képet, ha egy kicsit nagyobbak lesznek. A vízfestékkel festés után, a növények ültetése, a föld túrása adja a legtöbbet nekem most, hihetetlenül feltölt. És nekem erről, az élet ilyen formában való megjelenéséről, illetve arról, hogy milyen csoda a növények és állatok világa, mindig Isten** jut eszembe.

A josta és az egres elültetve, jobbra pedig a márciusban elvetett borsó virága

 Bemutatom nektek a Rózsalonc nevű fás cserjét. Gyönyörű neve van, nem? A bal felső képen az egy esővíz tároló kőtömb, nagyon jól állnak egymásnak a rózsalonc lehullott virágaival.

Aki emlékszik rá, a bal oldali kép a fahéj illatú bazsalikom volt, amit márciusban kezdtem nevelni. A jobb oldali múlt héten készült: annyira megnőtt, hogy át kellett ültetnem. Hétfőn már tőle kértem leveleket a makarónihoz.


*fél éve!
**Tök szívesen írnék egy Istenes posztot, mert van egy csomó dolog, amit vele kapcsolatban érzek és gondolok, minden vallástól teljesen függetlenül, de nem akarok itt teológiai vitákat, és nemcsak azért, hanem azért is, mert sokéves tapasztalatom van már arról, hogyan nem kellene Istenről beszélni.

15 megjegyzés:

  1. Meglepő, mennyire le lehet szokni a vásárolgatásról, de hosszú távon szerintem hatalmas örömet tud okozni ez a szabadság. Engem mindig olyan elégedettséggel tölt el, amikor szembesülök azzal, hogy a hagyományos értelemben használt shoppingolás már egyáltalán nem köt le.
    Engem érdekelne az a poszt, és ha nem szeretnél itt kommentháborút, ki is tudod kapcsolni a hozzászólásokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez a legjobb kifejezés rá, amikor már nincs az embernek vágya a vásárlásra, hogy szabad.

      Istenről írni azért nem akarok posztot, mert ez hit kérdése, és a hite mindenkinek olyan egyedi, mint az ujjlenyomata, vagy a szeme színe.
      A kommenteket kikapcsolni nekem olyan érzés, mintha kinyomnám a bejövő hívást olyan embertől, akinek egyébként érdekelnek a gondolatai. Ez is elég egyedi dolog, teljesen megértem, ha más csinálja, de én valahogy nem így működöm.

      Mondjuk nekem vannak ilyen dolgaim, pl. nincsenek piszkozatba mentett bejegyzéseim, vagy nem törlök utólag bejegyzést, holott azért volt már olyan, amiről utólag azt gondoltam, nem kellett volna leírni. :D

      Törlés
    2. Nagyon szimpatikusak ezek a dolgaid. Elgondolkodtató a hsz-ok letiltásával kapcsolatos hozzáállásod. Most egészen komolyan elültetted a bogarat a fülemben, nem koppintásból, megfontolom, tetszik ez az egyenesség.

      Törlés
    3. De cuki vagy. :D

      Lehet, hogy megírom azt a posztot, majd előtte jól odaírom, hogy ezek erősen szubjektív dolgok, aztán akkor hátha sikerül átmennie annak, hogy nem ítélkezem azok fölött, akik másképpen hisznek mint én. Mert ugye, annak úgy nincs értelme, ha valaki az én hitemtől úgy érzi, ő valamit nem jól csinál. Csak hát azért ezt nehéz úgy átadni, hogy mindenki jól jöjjön ki belőle, az is aki írja (én) és az is, aki olvassa (te/ti). :)

      Törlés
    4. sokan a karantén alatt szerintem átértékelték a shoppingolás fogalmát, köztük én is. az még a felszabadító érzés, hogy igazából mindenem megvan:)

      Törlés
    5. Mondjuk ezen soha egy percet sem gondolkodtam, hogy esetleg valaki a hitemtől rosszul érezheti magát (a vallással már nem így vagyok, az más tészta). Számomra annyira egyértelmű, hogy mindenkinek a hite a sajátja, olyan egyedi, hogy fel sem merült bennem a felelősség mások érzései iránt.
      Annyira szép, hogy az emberek ilyen sokszínűek, ebben a különbözőségben rejlik a csoda. Köszönöm, hogy általad megint tanulhattam valamit a világról.

      Törlés
    6. A hit és a vallás szerintem sok esetben összefüggnek. Ha valaki belenevelkedik egy adott vallásba (mint te, vagy én), akkor sokkal nehezebb elválasztani a kettőt egymástól, hiszen a hitrendszer alapja maga a vallás. Ezt az ábrázolná a legjobban, ha mondjuk én muzulmán lennék. Nehéz lenne úgy beszélgetnünk Istenről, hogy ne játsszon szerepet a vallásunk és talán pont emiatt nehéz erről jól írni, mert van ebben (nem kevés) felelősség, még akkor is, ha a vallásaink között nincs akkora szakadék, mint a muzulmán és a katolikus hitrendszer között.

      De akár jó példa lenne erre az is, ha mondjuk ateista lennék, és egyáltalán nem hinnék Isten létezésében, csak és kizárólag az evolúció elmélet, a tudomány szempontjából nézném a világot. Az is egy hitrendszer, és biztos vagyok benne, hogy aki így nő fel, annak kb kínszenvedés olvasni arról, hogy Isten ígymegúgy, miközben szerinte egyáltalán nem is létezik, nem is létezett soha Isten, és csak fogja a fejét, hogy mások mit össze tudnak szenvedni egy olyan dolog miatt, amelynek létezésére nincsenek kézzel fogható bizonyítékok, tények.

      Törlés
    7. Lujza: igen, amúgy pont ez az, amiért elmúlt ez a vágy, hogy rájöttem/rájöttünk, hogy mindenünk megvan, és majd csak akkor kell vásárolni (azt is hamar letudni), amikor valami elkopott, elszaladt, elhasználódott. :)

      Az unokahugik mondták a hétvégén, hogy a suli miatt annyira elszoktak a farmertől, hogy teljesen befeszülnek, ha fel kell venni. Érdeklődve várom, milyen divat jön ezután, szerintem melegítőnacis világ várható. :D

      Törlés
    8. amúgy melegítőnacis jön, egyre több ilyen outfitet látok :D kicsit amúgy örülök, hogy lazulunk, eddig is csak az irodában volt magassarkú váltócipőm, és teljesen jóban vagyok a lapostalpú cipős, lazább fazonú nadrágos szettekkel :D

      Törlés
  2. szia, a posztot én is várnám, meg amúgy is, ezek a Te gondolataid lennének, és ennyi.
    Ez egy tündéri mondat, sok minden benne van:
    "Hétfőn már tőle kértem leveleket a makarónihoz."
    :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolkodni fogok az istenes poszton. Túlságosan összetett téma ez, de majd igyekszem. :)

      A bazsalikom és a paradicsom örök szerelme akkor lesz teljes, ha már a paradicsomot is a saját kertünkből szedem. ;) De így is nagyon jó érzés, hogy ilyen nagyra cseperedett, és nem sajnálnálja a leveleit tőlünk. :)))

      Törlés
  3. Azt akartam mondani, hogy az instastorydban nem lehet "reakciót" küldeni, például mosolygós arcot, tudod. :)

    Mert én itt is, de ott is nagyon csípem a fotóidat.

    Nálam már rég elmúlt a vásárlási hóbort, de most, a covidnak (már nem koronázzák le) hála pláne nem szeretek kiruccanni vásárolni. Kényszerből vettem egy szandált, mert az előző elkopott, és sima gyalog Deichmanos, semmi flanc. Felszabadult érzés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, mit csinál az insta, de már más is mondta, hogy nem tud reagálni nekem. Örülök, ha tetszenek a képek, végülis azért fotózom őket, de mondjuk sok önbizalmm nincs hozzá. Sokszor gondolok rá, hogy el kellene tüntetnem az insta fiókomat is, mint pár éve a facebookot, de az unokahugikkal csak ott tudok irkálni, úgyhogy marad. ;)

      A szandál nekem is hiánycikk, de egyelőre elég hűvös van még a cipőhöz, úgyhogy azt eléggé tolom magam előtt. (Meg hát itthon pl, ha olyan az idő, akkor én simán elmezítlábazok itt a fűben, udvaron, maximum a cinkék cikiznek miatta, de hát ugye, ők is mezítláb vannak :D)

      Törlés
  4. Mennyi szép növény :) És olyan jó, hogy Ladóval ennyire egy hullámhosszon vagytok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Luca! <3

      Amúgy meglepően gyakran gondolok arra, hogy milyen rossz lenne, ha lényegi kérdésekben nem értenénk egyet, és mindig arra jutok, hogy igen szerencsés helyzet ez. :D

      Törlés