Hogy reális képet mutassak az életünkről, hoztam képeket az olvadó hóról és a sarazásról is.
Ezek a képek vasárnap készültek - még éppen időben ahhoz, hogy megmutassam a sarat, mert mára gyakorlatilag elolvadt minden, zöld a fű, ami víz volt, már lefolyt a faluba. A kép bal felső sarkában látszik, hogy néz ki ez odalent. Itt a hegyen kisebb pocsolyákban tud csak megállni, a nagyobb vizek utat törnek maguknak az erdőn keresztül, elárasztva a falusiak pincéit. Sok helyen napokig megy a szivattyú - nem állítom, hogy irigylem a falusiakat. Inkább sétálok 20 perccel többet. Kevesen értenek velünk egyet, ezért laknak sokkal kevesebben itt fent, mint lent a faluban, de hát ettől (is) szép az élet, hogy nem vagyunk egyformák.
Ezen a képen ugyanaz a hely szerepel kisebb időeltolódással. Nagyon behavazva, kidőlt fával, olvadtabban, majd famentesítve. Vasárnap Ladóval megtisztítottuk az utat. Ő motorfűrésszel darabolta, én pedig félrehúztam. Ha kicsit kiszárad, kályhakészre vágjuk. Azt kell mondanom, hogy nem szenvedünk tüzifahiányban - habár egészen kicsi erdőnk van, idén legalább három évre elegendő fát kaptunk tőle. Pedig kizárólag azt szedjük fel, amit az időjárás leselejtez.
Most pedig eljutottam oda, hogy megmutassam mi a túlélési eszköztáram ilyen időben, ilyen helyen. A kép hétfő reggel készült, munkába induláskor. Ő egy Solomon bakancs* egy jó minőségű, vízálló kamáslival. Kétségtelenül időigényes, amíg beöltözöm, de garantáltan nem lesz saras a nadrágom, akár Buksival járunk egyet, akár munkába indulok. Egyébként az a taktikám, hogy az autóban tartom a városi "csinos" bakancsom, így bárhová is indulok, mindig könnyen át tudok vedleni civilizált formába. A kolléganőm rendszeresen kinyilvánítja a (nem túl pozitív) véleményét erről az életmódról, ezért rosszabb napjaimon képes lennék tüzes karddal védelmezni ezt a fajta életet. De ma jó napom van, idén már csak két napot megyek, ráadásul Ladó is szabad lesz jövő hétfőtől, így aztán részemről a dagonyát is el tudom most viselni mindenféle nyiffnyaff nélkül.
*Ódákat tudnék zengeni erről a bakancsról. Könnyű, meleg, vízálló, de szellőzik - mintha puha párnákon lépkednék. Mindig szárazon tartja a lábam, a legjobb mégis az benne, hogy nem kerülgetem a pocsolyákat és a sarat, mert ő erre a terepre lett megalkotva.
Korábban én voltam a kolleganőd talán - elképzelni nem tudtam, miért laknak bizonyos helyen emberek! :D Ugy latszik sokat valtoztam, mostanra ért meg bennem, hogy elegem van a betondzsungelből, és a természetre van szükségem. Csak ennek megvalósitása nem olyan egyszerű (mit dolgozzak és hol...).
VálaszTörlésIgazából nincs semmi baj a városban éléssel, ha valaki szereti. Ott is kell laknia embereknek. :)) A kolléganőmmel inkább van baj, hogy kinyilatkoztatásokat tesz, mintha az, aki másképp gondolja a dolgokat, mint ő, elmebeteg lenne. Az elfogadás hiánya miatt kapom elő sokszor a tüzes kardot - mondjuk ezt is csak lélekben, mert össze nem különböznék vele irl. :D
TörlésA váltáshoz szerintem nagyon sok kompromisszumot kell kötni, szóval talán csak akkor érdemes elindulni, ha már elviselhetetlen kategóriába kerül a városi lét. Itt el kell engedni a városi életszínvonalat, beérni kevesebb fizuval, vidéki emberek tempójával, átkapcsolni arra az agyat, hogy a sár nem természetellenes vegyület. Nekem a mitdolgozás volt az utolsó szempont. A cirkusz után pl felvett egy cég bérszámfejtőnek, csak azért, mert beszélek angolul, aztán soha életemben nem dolgoztam a közelében sem könyvelési területen. Ugyan gagyi munkahelyek vannak, viszont a munkáltatók meg örülnek egy városból kiszakadt embernek, mert itt a munakerőből nem túl nagy a választék.
En eddig abszolut elvoltam a varosban éléssel, egy ideje frusztál. De agglomeracioban is laktam, beutazni mar nem bírnék no meg az nem is igazan videk. Lehet hogy idealizálom magamban...
Törléslehet hogy nyugdijas koromra marad ez... Az teny hogy itt meg dolgozol dolgozol de azt mashol is kell, csak kevesebb a munkalehetoseg, kevesebb a fizetes. Hat, fene tudja. Valami full home office munkakor eseten esetleg bejatszanám.
Ó de kár!-(
VálaszTörlésNagy városban nőttem fel, de mindig is éreztem, hogy nem ott van a helyem... felnőttként aztán sokáig laktunk kisebb-nagyobb falvakban... egy ideje már inkább egy tanyára vágyom-) Sajnos jelenleg egy panelban élünk, és a párom eléggé "röghöz kötött", nehéz mozdulásra bírni, de nem adom fel-)
Az idén ment tönkre a jó kis Salomon túracipőn-( Hordom még, de már igencsak viseltes-)
Jó pihit, jó kis túrákat Buksival Nektek jövő héttől!-)
R.I.P. Solomom. :D
TörlésKöszönjük a jókíváságookat, igyekszünk kihasználni majd minden percet! :)
Egyébként marhára nem könnyű váltani szerintem. Nálunk óriási mázli, hogy mindketten erre vágytunk. Ha az egyikünk szenvedne a tanyasi élettől, a másiknak is tönkretenné az örömét és csak kínlódás lenne az egész. Viszont, ha minimális hajlandóságot látsz a párodon, keresd a rést a pajzson, lehet, hogy a lelke mélyén ő is vágyik kiköltözni, csak még nem tud róla. ;)
Ő családi házban nőtt fel, tuti vágyik vissza, néha beszél róla... csak nagyon nehéz kimozdítani a komfortzónájából-) Mondjuk egy Isten háta mögötti világ nem annyira biztos, hogy bejönne neki... szereti a kényelmet-)
TörlésBuksi hogy néz: Na, mi van, jössz mááááá???!!!
VálaszTörlésNagyon kifejező. :D Látnád milyen pofát vág, amikor mosom a sarat a lábáról... :D :D
TörlésCsak az irigység beszél belőle ;)) kár, hogy nem képes ezt őszintén elmondani, undoksággal leplezi.
VálaszTörlésJelenleg úgy érzem, képes lennék a világ végére is elköltözni, csakhogy újra velem lehessen az összes állatom, és ismét tenyészthessek tarkalepkéket meg német óriásszürke nyulakat. Ehhez képest két órája jelentkeztem egy multi céghez rabszolgának, és remélem, felvesznek. Ha nálunk az Ember nem lenne ilyen begyepesedett városi lény, más céljaim lennének, bár ő igazából lelke mélyén nagyon kompatibilis a vidéki léttel, inkább azt látom gondnak, hogy nincs egy kész alternatíva számára pl. ami a munkahelyet illeti.
Tarkalepke tenyésztés, wooow 🤩 Nekem is van sokféle hobbim, de azért ez nagyon király!!
TörlésBizony, a munkahely kérdés nagyon sok embert visszatart ettől az életmódtól, de ha belegondol az ember, városban maradni a munkahely miatt, hogy azért keressen pénzt, hogy dolgozni járhasson - kicsit olyan, mint egy civilizációs csapda. Csak a munka miatt nem éri meg maradni. :(
Bizony, tarkalepke, Titi volt az első gyönyörű nőstény tarkalepke nyulam, egy igazi kamasz harci nyúl, munkavédelmi kesztyűben nyúltam be hozza a pajtába, aztán végül megszerettük egymást. Rendesen morgott, jaj, nagyon jópofa volt, egy igazi agresszív dög, aztán pár hónap múlva tette bele a nagy fejét a tenyerembe :))
TörlésJaaa, hogy az egy nyúlfajta :O Rá kellett keresnem, rendesen azt hittem, repkedő lepkékről, pillangókról van szó. :D
TörlésAz állatok olyan jó fejek... :))
Annyira hihetetlen, hogy "még csak" egy éve éltek ott, olyan mintha mindig is ott laktatok volna.
VálaszTörlésSzeretem ezt az elemi őszinteséged, hogy az idilli havas képek után nem felejted el megmutatni a latyakos sarat sem. A természet közelsége és az a vidék (szándékosan nem írom ki, pedig kb sejtem) számomra elég erőteljesen összefonódott a te önelfogadásoddal és önfelvállalásoddal, ettől már nem tudok szerintem elvonatkoztatni. Tudom, hogy te sem voltál ezzel mindig így, pont emiatt irigykedés helyett bennem így ismeretlen ismerősként ebben példaképpé formálódtál. Viszont el tudom képzelni, hogy ezt a kapcsolódást más is észre veszi, csak a saját életében nem tudja helyén kezelni, a vágyakozása keserű szavakban és szűklátókörűségben nyilvánul meg.
Tényleg olyan, mintha mindig is itt éltünk volna, mintha az "előző életem" csak egy múló rossz álom lett volna.
TörlésNagyon igyekszem tényleg reális képet mutatni, de nem vagyok könnyű helyzetben, mert olyan lelkiállapotban vagyok, mint egy újdonsült szerelmes - tiszta rózsaszín köd. :D
Tudod, tudom, hogy mennyire nem könnyű út az önelfogadás, az önmegbocsátás. Nagyon sokat gondolok Rád, rengeteg dolgot mondanék, ami talán (hangsúlyozom, hogy talán! Nem találtam fle a spanyolviaszt!) segíthetne, mégis bizonytalan vagyok, mert "hogy jövök én ehhez". Nagyon drukkolok, hogy végigmenj azon az úton, amivel te is megtalálod majd a belső békéd. És ha úgy érzed, hogy van kedved privátban is beszélgetni, nyugodtan dobj egy e-mailt a citrommagtanc kukac mail pont com-ra. <3
Amíg kezdő vezető voltam nekem speciel volt egy vezetős cipőm berakva az autóba. :) Ma már ez nem számít, bármiben vezetek, de szerintem ez teljesen jó megoldás. Nekem egy Columbia túrabakancsom van, a világ legjobb találmányai ezek, van kamáslim is, de amúgy sem szoktam félni a sártól. Pedig amúgy mindig magassarkúban járok, szoknyákban és harisnyában, de tudni kell, hogy mit hol lehet viselni. :)
VálaszTörlésSok munka ilyen helyen élni, nem is tudom a bácsi hogyan bírta eddig, de nektek most ez tök jó, tök harmonikus, nagyon érződik, hogy jó helyen vagytok. Nekem szokott lenni ilyen álmom egy kis kunyhó a hegyekben, de csak egy időre, és csak kettesben, gyerekek nélkül. :) Idén nem fog összejönni, mert sajna nem lehet utazni, meg megszállni sehol.
Igen, azért az elején nem mindegy, miben vezet az ember. Nyáron leggyakrabban mezítláb vezetek, szandálban/papucsban veszélyes is, jobb úgy. A kocsiban úgysem látja senki. :D
TörlésValóban rengeteg munka ez az élet, de azt szoktuk mondogatni, hogy nem félünk a munkától. Na meg, mi mást csinálnék fahordás helyett? Nyomkodnám a telefont (mint most), ez meg azért nem annyira produktív dolog. :) Mondjuk meg kell hagyni, idén többször feküdtem le esténként izomlázzal, mint nem. Azt hittem, majd hozzászokik a szervezetem, de igazából valószínűleg ez mindig ilyen lesz már. Az öregek elképesztően masszívak, a legközelebbi szomszédom 89 éves lesz januárban, de még aktív fizikailag és szellemileg is. :)
Sajnálom, hogy kimaradt idén a pihenésetek. Ez az év mindenkinek kuka volt ilyen szempontból... :S
Olyan csoda helyen laktok! Csak ámulok mindig!
VálaszTörlésA sárhoz nehéz hozzászokni, ilyen időben nálunk is felértékelődnek a bakancsok.
Nekem is van váltócipő, és lovas bakancs is a kocsiban (sok egyéb dologgal együtt), sosem lehet tudni, mit hoz az élet. :D
Így szép az élet, ha az ember menet közben bármikor alakíthat a napirendjén kevde szerint. :)
TörlésIgazából jó bakanccsal nem is érdekel a sár, hanem ami utána van. Az istállóban leveszem a kamáslit, be a házba, az előszobában le a bakancsot, a kutya lábát megmosom, megtörlöm, csak így jöhet be. Fél óra pluszt jelent minden egyes alkalommal, ha kimegyünk. :D
De látom, nálatok is hasonló a helyzet Limo-val. :)
Szia! Jól vagy? Aggasztó ez a nagy hallgatás...
Törlés