Idén rengeteget nevettünk. Aznap este három kislány volt nálunk, kezdődött a téli szünet. Sokáig voltunk fent, a lányok Ladóval táncoltak is, társasoztunk és én könnyesre nevettem magam az egyik társasjáték közben. Eközben egy 500 km-re lévő faluban a bátyám az autójával egy fának csapódott és meghalt.
Anyám csak másnap reggel hívott, mert nem akart zavarni.
Visszabújtam az ébredező Ladó mellé, a lányok is mind odagyűltek hozzánk és az óriási öleléskupac közepén arra gondoltam, hogy ebben a veszteségben a legjobban az fáj, hogy tudom, mennyire nem tudott boldog lenni ebben az életben. Hogy soha nem tudta meg, milyen egy ölelő család karjaiba bújni, ha valami ennyire fáj. Ostoba voltam, hogy azt gondoltam, van még időnk megbeszélni mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Új megjegyzések írására nincs lehetőség.