Vajákoskodásaim

 Régóta tervezem, hogy írok a gyógynövényekről bejegyzést, viszont annyira sokrétű téma, hogy nem igazán tudom, hol kezdjem. Tavaly már mutogattam képeket a gyűjtésekről itt és itt, de igazából nem mentem bele sosem, hogy most akkor ki kivel van, mikor szedhető, mire jó. Ennek egyrészt az az oka, hogy nem tartom magam szakértőnek, másrészt pedig az, hogy akit érdekel, már rengeteg helyen hozzáférhet a tudáshoz, amit nagyanyáink tudtak a nagyanyjaiktól. Harmadrészt pedig rengeteg fajta növény van, amiről tudnék írni - pedig tulajdonképpen csak az elmúlt egy (és negyed) évben foglalkozom velük komolyabban, amióta kint élünk a természetben. Sokadrészt, mivel gyógynövényekről van szó, illene némi sorrendet, vagy rendszert állítani köztük, de az az igazság, hogy nem fogom tudni rendszerezni őket, mert abc sorrendben nem látom értelmét, a szüretelési sorrendjét néznem, akkor a csipkebogyóra szeptemberig várhatnék. Szóval, most megírom ezt a posztot, lesz amilyen lesz, aztán meglátom, hogy szeretnék-e még írni a többi növényről, illetve szeretnétek-e még olvasni róluk - tőlem.

Mielőtt belevágnék forrásként szeretném megjelölni Szabó Györgyöt (a bükki füvesembert) és lányát, Lopes-Szabó Zsuzsát, akiknek könyvei és videói rengeteget tanítottak nekem. Több könyvük elérhető, illetve online rendelhető teáik is vannak, akit érdekel, annak ide teszem a linket.* Ugyanakkor az első és legfontosabb füveskönyvem az 1977-es kiadású Rápóti Jenő - Romváry Vilmos: Gyógyítő növények című remekmű volt. Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik többet szeretnének tudni a gyógynövényekről, azok hatóanyagáról. 

A tél végén, február-márciusban szüretelt fehér fagyöngyöt (Viscum album) ma tettem végleges helyére. A fehér fagyöngy fákon élősködő növény, leggyakrabban nyárfán, fűzfán, almafán fordul elő. Nem téveszthető össze a tölgyfákon megtelepedő sárga fagyönggyel, az ugyanis lombhullató, tehát amikor fehér fagyöngy szüretre indulunk a sárgán már nincs mit szedni. Nálunk az almafák az elmúlt (legalább) húsz évben nem voltak metszve - és ha rajtunk múlik nem is lesznek - ezért számomra nagyon könnyen hozzáférhetőek. Szedését a szakkönyvek a téli hónapokban javasolják, ugyanis ekkor tartalmazza a legtöbb hatóanyagot. Leveleit vékony száraival szedtem, miután megszabadítottam a fehér bogyóktól két hónapig száraz, napfény mentes, meleg helyre függesztettem. Ennyi idő alatt levelei roppanósra száradtak. A száraz leveleket színezékmentes csomagolópapírból készült papírtasakba** tettem. Teáját 12 órán át, hideg áztatással, mészmentes vízben készítem. Elkészítési arány: egy bögre vízhez egy púpozott evőkanál szárított levél. A fehér fagyöngynek olyan erős mészoldó hatása van, hogy ha meszes vízbe áztatja az ember, kioldja a meszet a vízből. Saját tapasztalat, ha üvegben készítjük meszes vízben, akkor láthatóan zavarossá válik, így mire fogyasztásra kerül, az egyik legfontosabb hatóanyagát elpocsékolta a vízre. A meszet forralással a legegyszerűbb kivonni a vízből, forraláskor kiül az edényre a mész. A felforralt és visszahűtött vizet lehet használni a fagyöngy áztatására. Mészoldó hatása miatt kiváló értisztító, ezáltal vérnyomáscsökkentő hatású. Szívbetegségre, magas vérnyomásra, rákos betegeknek áttétek megelőzésére ajánlják, illetve görcsoldásra - erre mondjuk én egyáltalán nem használom, ha valami görcsöl, akkor általában azonnal kell a görcsoldó, mire elkészül a fagyöngy, addigra a görcsölés is továbbáll. Ladó egyébként vérnyomásra galagonyateát fogyaszt rendszeresen, a fagyöngyöt csak alkalmanként. 

A másik hideg vagy langyos áztatással készített csoda, a csipkebogyótea. A csipkerózsa (Rosa canina) növény termését szeptembertől az első fagyokig érdemes szedni. Ekkor a legmagasabb a C vitamin tartalma, az első fagyok beköszöntével a bogyó megédesedik, a vitamin tartalom lecsökken, ezzel együtt megnő a cukortartalma. Ilyenkor is érdemes egyébként szedni - lekvárnak. Itt jegyezném meg, hogy  ismerek olyan embert, aki kipróbálta, milyen a csipkebogyópálinka, de készítenek belőle szörpöt, sőt bort is. Nekem a tea az elsődleges felhasználási mód, de el tudom képzelni magam, hogy lekvárt főzök belőle, mert imádom a csipkelekvárt. Viszont a pepecs szó nem fejezi ki, amit a csipkebogyóval művelni kell, hogy tisztességes lekvár legyen belőle, így én ezzel a magam részéről még várok nyugdíjig, akkor majd biztosan lesz kedvem bíbelődni vele. Természetesen főzéssel is készíthető csipkebogyó tea, hiszen a C vitamin nem minden esetben bomlik el főzéssel - a lekvárban is marad még. Ettől függetlenül én kizárólag hideg áztatással készítem. Tavaly a bogyókat szeptemberben szedtem, kocsány nélkül, kesztyűben és metszőollóval. A bokor horgas tüskéket hord a bogyói védelmére, így eléggé észnél kell lenni, illetve érdemes olyan ruhában menni csipkeszüretre, amit nem sajnál az ember. A bogyókat kosárba gyűjtöttem, de alkalmas lehet erre a jól szellőző vászonzsák is. A lényeg, hogy szedés után, ha nem tudjuk azonnal feldolgozni, ki kell teríteni, hogy véletlenül se fülledjen be - akkor ugyanis hajlamos bepuhulni, vagy penészedni. A frissen szedett bogyókat metszőollóval kettévágtam, a padláson talált szitára és rostára vékony rétegben szétterítettem, majd a kemence tetejére tettem száradni. Nagyjából egy hónappal később zörgős lett, a magok ilyenkor már maguktól kezdenek kiperegni a bogyók belsejéből. Vannak gyűjtők, akik kiszedik a magvakat, mert   az ebből készült főzet epebántalmakra használható, illetve a magból készítenek olajat is, magas E vitamin tartalma miatt kiváló bőrápoló szer. A magokat régen állatok takarmányozására, vagy liszt helyettesítésére is használták, a mostani jóvilágban a reformkonyha egyik alapanyaga. Én nem szedem ki a csipkehúsból a magokat, papír filterben áztatom a teát, így a szúrós kis szöszök sem jönnek ki belőle. Hosszútávon ugyanolyan, saját készítésű papírzacskóban tárolom, mint a fagyöngyöt, a képen ajándékba adtam üvegben, a tetejét pedig egy darab vászonnal zártam. Semmiképp sem jó légmentesen tárolni, hiszen a bogyó nem tud száz százalékosan kiszáradni, mindig maradhat nedvességtartalma, ami a lezárás után penészedést okozhat. Télen, amikor nem jutunk friss gyümölcshöz, a csipke az immunrendszerünk elsődleges támogatója, a másik a kakukkfű, de róla majd máskor. A csipkebogyó a C vitamin mellett tartalmaz A, B, K és P vitamint, vasat, magnéziumot, cseranyagot, meg még ki tudja, mennyi mindent, amit nem jegyeztem meg róla.

Ennyit hoztam mára, mindenképpen szeretnék írni a csalánról, mezei zsurlóról, hársfavirágról és kakukkfűről is, meg persze a cickafarkról. 

*Nem reklám. Nagyon tetszik a hozzáállásuk, a könyveikben és minden felületen kellő alázattal beszélnek a témáról, illetve hangsúlyozzák, hogy nem orvosok. Bármilyen gyógynövény alkalmazását más gyógyszerek alkalmazása esetén egyeztetni kell a háziorvossal és ugyan ide most apró betűs részbe írtam, de teljesen egyetértek velük, aki gyógyszert szed, az ne igyon ész nélkül gyógyteát. Kivéve a csipkét. A csipkét igya mindenki! :P

**Sok helyen lehet kapni ilyen natúr csomagolópapírt, én mindenre ezt használom, mert újrahasznosított, és komposztálható is. A papírtasak készítését megtaláljátok itt, nekem az A4-es papír kis cukimuki, de tárolásra túl kicsi, ezért szabadon garázdálkodtam az arányokkal.