Hogy vagy

 Köszönöm mindenkinek, aki ilyen-olyan platformon jelezte, hogy gondol rám, mert hálás vagyok minden kedves szóért. 

Ezzel párhuzamosan a való életben utálom most ezt a kérdést, mert el lehet képzelni, hogy az ember hogy érzi magát, amikor meghal az anyukája (függetlenül attól, hogy milyen kapcsolatban állt vele).

Azok kedvéért, aki nem tudja elképzelni, leírom: szarul vagyok.

32 éven át volt anyukám valahol a világban, most pedig nincs. Vagy ha van is, nem elérhető többé.

Pajzsmirigybetegséggel korán leszázalékolták. Úgy emlékszem, ez akkor volt, amikor 8 éves lehettem és emlékszem mennyire aggódtam, hogy mi lesz velünk, ha meghal.

Hálás vagyok neki, hogy ilyen sokáig kitartott.

Az elmúlt tizenegy hónapban a bátyám halála után sikerült közel kerülnünk egymáshoz. Sikerült kimondani és feloldani a gyerekkori sérelmeimet, elmondani neki, hogy nem haragszom. Minden nap hívtam, és noha gyakran csak azt beszéltük meg, hogy "mit főzöl?", sokszor  utaztunk vissza az időben, elmékeket elemezni, sérelmeket gyógyítgatni. Sikerült meglepnie a szülinapomon, nekem is sikerült meglepnem őt. Kérdezte, hogy miért, hiszen nem is kerek, én pedig azt válaszoltam, hogy nem várok kerek évfordulóra, mert most van most.

Közös életünk legszebb tizenegy hónapja volt.

Egyetlen dolgot nem tudtunk megbeszélni: apámat. Elfogadta, hogy apám miatt nem látogatom, próbált győzködni, hogy "de, apád jó ember" - én pedig próbáltam meggyőzni, hogy bizony, apám nélkül is lenne élet a bolygón. Beszélgettünk arról, hogy örültem volna, ha annak idején elválnak, ő pedig elmondta, hogy ő annak örül, hogy nem.

Nehéz most, hogy nincs, de tudom, hogy legalább nem fáj már neki semmi, se az élet, se az élet hiánya.

Végtelenül szomorú vagyok. 

Jól jönne most egy felnőttkölcsönző, valaki, aki segítene elintézni minden függőben lévő ügyet, aki elmondaná, hogy melyik hivatalban mit és hogyan kell intézni, mert sajnos apám alkalmatlan rá. Semmiben nem együttműködő, a legutóbbi húzása az volt, hogy megfenyegette a temetkezési vállalkozót, hogy bepereli, amiért az nem az ő nevére állította ki a számlát. Jó lenne kiírni magamból ezeket, de sokszor még magam előtt is szégyellem, hogy ilyen ember az apám.