Romantikus dolog vidéken élni. Esténként a tűz ropogását hallgatni, nézni a narancs lángok táncát, később a hamvadó parázzsal elaludni.
Annak aztán pláne megvan a romantikája, amikor egy esős nyálkás délutánon gimicsizmában talicskázza be az ember a fát a házba, egy rossz lépés és egy kölyökkutya segítségével egy pillanat alatt a seggén csúszik a sárban és válogatott magyar varázsigékkel bűvöli a kiborult talicska fát, mintha ezzel meg lehetne változtatni bármit.
Vannak jobb napok, amikor nem borul fel a talicska, vagy nem esik az eső. Kifejezetten szerencsés* vagyok, hogy gyújtósszeletelés közben még nem vágtam le egyik végtagom sem, és a kutyák is mind életben vannak**.
Persze amikor van időm, kedvem és energiám fényképet készíteni, olyankor minden annyira kis idilli, mintha soha nem történne anyázvaseggencsúszás, mintha a vidéki élet csupa móka és kacagás lenne, faforgács illatban úszó szálkamentes kandallómeleg. Pedig hozzá tartozik, hogy a fával megpakolt furik marha nehéz, bizony a második kör után már csavarni lehet a bugyimból az izzadtságot.
Begyújtás előtt végigborítani a tálca hamut a ruhán, vagy a konhya közepén és elfelejteni kihúzni a szellőzőt, hogy a füst nehogy kimenjen a kéményen, hetente egyszer kötelező.
A gyűjtemény kedvenc darabja pedig, amikor éhesen és fázva hazaérkezem, és a másodperc töredéke alatt eldöntöm, hogy a meleg fontosabb, mint a kaja, de hogy addig se éhezzek, felmarkolok egy pilótakekszet, majd egyik kezemben a keksszel, másikban az alágyújtós kockával az utóbbiba harapok bele. Na, olyankor érezem igazán, hogy az élet gyönyörű.
Aztán mégis: esténként a tűz ropogását hallgatni, nézni a narancs lángok táncát, később a hamvadó parázzsal elaludni igazi, vidéki romantika.
*csak a színtiszta szerencse! Hiába gyakorlat teszi a mestert, ennyi idő után sem sikerül elsőre eltalálni a kisbaltával a fát, bármennyire koncentrálok, jógalégzek közben. És igen, lehet, hogy ez valamikor férfimunka volt, de sikeresen emancipálódtunk. Vagy mégsem?
**mindegyiknek ott van éppen dolga, ahol a baltával pszichothrillerkedem, érthetetlen.
Igen. :) Sokan gondolják azt, hogy itt minden móka és kacagás, meg azt is, hogy a szép környezet, porta, a sok virág és gyümölcsfa csak úgy magától virágzik ilyen szépen, terem gyümölcsöt és általában a hó is eltakarítja magát. :D :D De amikor először begyújtasz a kandallóba és a semmihez sem hasonlító melegben egy fotelbe kucorodva előveszed az épp aktuális könyvedet,akkor elfelejted, hogy vannak nehézségek is. Meg az is jó, hogy vidéken még ha nem is sokszor, de látunk igazi telet, friss ropogós hóval. :)
VálaszTörlésPersze, hogy minden magától szép, terem gyümölcsöt és virágzik! Miért, nálatok nem? :D
TörlésEgyébként tényleg semmihez fogható elégedettséggel tölti el az embert egy ilyen nap után az a bizonyos jól megérdemelt pihenés, még ha sajog is itt-ott az eséstől, vagy az izomláztól, valahogy megszépül.
Hihi, igen, valószínűleg én is a távolról csodáló típus vagyok, mert minden olyan szép és idilli messziről, aztán ott azért lehet meló rendesen. Mikor falun vagyunk, a ruháim utána napokig füstszagúak a kályha miatt. Aztán még simán lehet, hogy egyszer nekem is ez lesz az életem :)
VálaszTörlésÉn belőled kinézem, hogy egyszer csak otthagysz csapot-papot, és kivándorolsz az Őrségbe. ;)
TörlésAmúgy a füstszagot már rég nem érzem a ruháimon, mások meg valószínűleg nem merik megjegyezni, hogy "büdös vagy!" :D
Volt egy barátnőm, akivel már nem tartjuk a kapcsolatot, ők a pasijával hasonlóan éltek - sőt, sokkal nomádabbul, és neki volt mindig füst és fűszaga, de valahogy engem sosem zavart, mert tudtam, hogyan élnek. Illetve nagyon kevés ember van, akinek a parfümjét kedvelem, a természetben töltött idő után kifejezetten orrfacsarónak érzem őket.
Mondok egy jó példát: Ladóval egy időben használtunk Acqua di Gioia-t (ő pedig a férfi párját, az Acqua di Gio-t). Kifejezetten szerettem, elegáns, kifinomult illatnak tartottam. Eltettem az üveget, mert egy csomó szép emlék fűzött hozzá. Pár hete megtaláltam és még volt benne egy leheletnyi, amit csak úgy poénból kifújtam. Egész nap azt vártam utána, hogy hazaérjek, és ledobjam magamról a "szagot". Még a fejem is megfájdult tőle - lehetséges, hogy egy ilyen parfüm megromoljon, vagy ennyire elszokott tőle az orrom?
Ezzel szemben a kutyák szőrének az illatáért rajongok: nyáron mezőillatúak (néha frissen nyírt gyep), most, hogy beőszült az idő avarillatú bundával futkosnak. (Persze kivételt képez a tacskó, aki valahonnan mindig szerez valami bűzös anyagot a nyakára - na, ő például gyakrabban fürdik emiatt - de ezzel a témával most eléggé elkanyarodtam.)
Mi alapvetően nem fával fűtünk, de van egy bazinagy cserépkályha is a házban, ahol lakunk (és szeretném, ha előbb-utóbb a mi házunkban is lenne majd), amibe néha befűtünk, most pl. a megpucolt dió héját égetjük el benne. Néha sajnálom, hogy így van ez, de aztán mindig eszembe jut, hogy én tuti egy héten belül levágnám valamelyik ujjamat a tűzifa-hasogatás közben. :D
VálaszTörlésÉn azon szoktam jókat mosolyogni, amikor eszembe jut, hogy leköltözés előtt sokan megkérdezték tőlünk, hogy "de mit fogtok ott csinálni? nem fogtok unatkozni?" Néha úgy unatkoznék egy kicsit, főleg nyáron. :D
Amúgy a rettegés miatt (hogy nehogy levágjam az ujjam) nagyon biztonságos a gyújtósszeletelés - csak hát eléggé lassú. :D A képen látható adagot nagyjából fél óra alatt nyiszatoltam össze - Ladónak ugyanez a mennyiség 5 maximum 10 perc.
TörlésAz unatkozást meg ne is mondd, azt reméltem ősszel/télen majd jobb lesz, lesz idő hobbikra, de igazából csak annyi változott, hogy mivel hamar sötétedik, korábban alszom el. :D
Hát nem tudom, lehet nem vágnám le az ujjam, de őszintén szólva nem nagyon bánom, hogy nem kell kipróbálnom. :D
TörlésNekünk egy kicsit kezelhetőbb az ősz meg a tél, de főleg azért, mert a társaság egy jelentős része ilyenkor középsuliban meg egyetemen van az ország különböző sarkaiban, és nem élünk akkora társasági életet. :D
Nálunk talán a január közepétől a február első hetéig az a két hét olyan, hogy na, akkor úgy nincs nagyon semmi.
TörlésA decemberi szabadságunk alatt rendszerint igyekszünk utolérni magunkat az olyan dolgokkal, amikre nyáron nem maradt idő/energia. Szerintem ez még így lesz a következő 10 évben, utána meg majd kitalálunk valamit, hogy biztosan ne unatkozzunk. :D