Reakció

Anyukám megkapta a képeslapot.

Sokmindenre számítottam, de azért erre nem voltam felkészülve. 

Whats appon írt, hogy köszöni szépen, de utálja az anyáknapját, és, hogy apám nélkül ez nem jöhetett volna létre, úgyhogy neki is jár, legalább 60 százalékban. Írtam neki, hogy oké. Erre azt sikerült majdnem egy oldalon keresztül részleteznie, hogy ha ennyire gyűlölöm apámat (wtf, rajta kívül senki se beszélt apámról), akkor ne is keressem őt sem, soha többé. Valamit még írt Jézuskrisztusról, meg a megbocsátásról, amit megint nem tudtam hová tenni. Ha jól értelmezem, akkor nagyjából az volt az értelme, hogy apám ezt már lerendezte Istennel (tudniillik, hogy Jézus meghalt az összes bűnéért, tehát szabadon vétkezhetett, mert miértne). Mondjuk tőlem nyilván nem kell bocsánatot kérnie, ki vagyok én, hogy Istennel vitatkozzak?

A 60 százalékot sem értem, de nem is akarok rákérdezni (vajon megerőszakolta anyámat, vagy hogy lehet, hogy nem 50-50??).

Aztán ezekre én csak annyit írtam, hogy nincs nekem arra felesleges energiám, hogy apámat gyűlölgessem, bocsánat, hogy igazából egyáltalán nem érdekel a személye. 

Ladónak elmeséltem, ő meg eszembe juttatta, hogy tavaly apám születésnapjára beszálltam anyagilag az ajándékába (telefont kapott), és amúgy nem vártam köszönetet, de azt sem, hogy ebből arra következtetnek, hogy gyűlölöm őt. Természetesen nem kaptam köszönő sms-t sem, de nem is vártam el, abban legalább nem csalódtam.

Na, hát gondoltam esetleg érdekel titeket, hogy mennyire örült az anyukám.

Persze, most amúgy magamat okolom ezért, mert "tudattam volna, de soha nem hittem, hogy tudni nem lehet, amibe hinni kár" (újabb Kispál remekmondat).